Villámgyors

Tegnap volt egy éves a diplomám, ma pedig a lakásom ünnepli a szülinapját:) Tegnap már tavaszi nagytakarítást tartottam, ez volt az Ő ajándéka.

Mikor valamilyen évforduló van, kicsit szeretek elmerengeni az elmúlt időszakon. Most úgy érzem, hogy jéézusom, hisz még csak most nézegettünk lakásokat, még bennem van az az érzés, mikor jöttünk a kifizetés utáni átadásra. És ennek már egy éve. Tényleg meg kell fogni minden pillanatot...

Vadvirág

Sok sok -lázadó- éven át volt ez a dal az ars poeticám. Ma eszembe jutott és boldogan főzök rá vacsorát a munkából haza igyekvő uramnak. Hiába változott sok minden, még mindig a magaménak érzem, és alapjaiban véve még mindig az a Vadvirág vagyok.

Az én napom

A tegnapi az én napom volt. Reggel vezetni mentem, ez volt az első órám és iszonyúan élveztem! Aztán egy gyors edzés után bementem a városba. Felkutattam egy boltot, ahogy olcsón lehet egy bizonyos fajta teához jutni (egyik szenvedélyem a tea). Nem tudtam pontosan, hogy merre van, ezért csomót sétáltam a 13. kerület szép részén. Ugyan ezek a polgári lakások nem az én világom, de azért tetszenek. Visszafelé menet már villamosozni sem volt kedvem, sétáltam. Következő célpont a Corvin volt, ott találkoztunk Yorcsival a szokásos heti kibeszélős napunkra.Míg vártam, hogy végezzen a munkájával, addig beugrottam a boltokba nézelődni. Nem különösebben akartam semmit venni, de egy gyönyörű lila ruhát csak felpróbáltam. És nem csak azért szerettem bele, mert 2490 Ft-ért már az enyém is lehetett, hanem mert S-es méret volt. Nem tudom mikor hordtam utoljára ilyen méretet, de annyira boldog voltam. Megveregettem a saját vállamat:)
Felszedtem barátnémat és egy-egy teával/forró csokival nyakunkba vettük a várost. Mostanában sokat sétálunk. Ez főleg azért alakult így, mert nincs egy jól bevált törzshelyünk, valamiért mindegyikből hiányzik az, amitől igazán megkedvelnénk, amitől vissza vágynánk. Király utca-Andrássy út- Deák tér - Vörösmarty tér- ismét Deák - Astoria felé Ferenciek tere - Deák volt az útirány és közben megállapodtunk, az lesz a küldetés, hogy sétálunk. Hogy felfedezzük Budapest kis utcácskáit, kerületekre bontva. Ezekben a kis utcákban olyan kincsekre lehet bukkanni, épületek, boltocskák stb képében, hogy az ember tényleg szívesen áll meg előttük vágyakozva. Annak ellenére, hogy nem szeretem a nagyvárost, hogy vannak putri részek, szépek ezek az esti andalgások. Úgyhogy ebből kérem sorozat lesz, dokumentálni is fogom mindezt, ha már egyszer nekivágtunk:)

Hazaérve pedig még egy kicsit beszélgettünk is az urammal. Mindent egybevéve tökéletes nap volt a tegnapi,és tudnám mondani, hogy már csak az hiányzott, hogy...de 'csakazértse' :)

Csak egy mondat.

A rosszindulatot, a direkt kukacoskodást(ezt jóval csúnyábban írnám azért...) a gyerekes hülyeségeket egyszerűen képtelen vagyok elviselni...

9 hónap

Ennyi kellett hozzá, hogy egyedül is teljes biztonságban érezzem magam a lakásomban, hogy ha Bálint reggel korábban kelt és elment, tudjak aludni (ha reggel 7kor ment el és semmi dolgom nem volt, akkor sem tudtam már aludni), hogy ha este későn jön, merjek zenét hallgatni, tv-zni és ne csak a neszeket hallgassam...hogy csukott ajtóval tudjak zuhanyozni...igen, parázós vagyok. És most rettenetesen büszke magamra, hogy túl tudtam ezen lendülni, és már igazán az otthonomnak érzem azt a helyet, amiért annyit küzdöttünk!

"Tanú-ságos"

Még csak gondolatban tervezgetjük az esküvőnket, mégis komoly dologgal szembesültem: nincsenek barátaim. Jó, ez azért nem teljesen igaz. Van 1-2, és nem is kívánok százat, csak párat akire maximálisan számíthatok. Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy ki legyen a tanúm. És sajnos nem tudtam egyből rávágni. Valamiért nekem ez egy nagyon fontos dolog. Az, hogy egy ilyen meghatározó pillanatban csak 2 ember állhat mellettem. Az egyik ugye adott:) Én még sose voltam senkinek a tanúja, de az én szememben ez egy hihetetlenül megtisztelő feladat. És szeretném, hogy akit felkérek, ő is érezze ezt. Mármint nem kell hálálkodnia vagy ilyesmi, csak, hogy érezz, hogy azzal, hogy ő lett az, egyben azt is jelenti, mennyire fontos nekem.

Régebben teljesen egyértelmű volt, hogy ki legyen az, és nem is volt kérdés, és boldog voltam, hogy hosszú éveken át tartott ez az elhatározás. Aztán valahogy az utóbbi 1évben ez megváltozott. Az ő élete is alaposan felfordult, szerencsére pozitív értelemben lett bonyolult, de úgy gondolom, hogy ettől még nem kell ennyire megszüntetni a kapcsolatokat. Nem is megszüntetni, csak elhanyagolni. Mert egy sms, egy email, egy párperc telefon bele kell, hogy férje, akár mi is van. Szerintem. Ettől függetlenül nem zárom ki teljesen, de most az "inkább keresek mást" fázisnál járok.
Barátokat azért nem akartam soha felkérni, mert ők élvezzék inkább a dolgot kívülről, ki ki a maga párja, kísérője mellett. Nekem a legutóbbi esküvőn tök rossz volt, hogy egyedül kellett végignéznem, nem volt ott az uram mellettem (ő volt a tanú).

És egyébként fura, de ahogyan írom a bejegyzést, közben el-elmélázom a dologról,és egy olyan valaki jutott eszembe, aki végig itt volt az orrom előtt, aki kivétel nélkül mindig ott volt mellettem, akihez bármikor fordulhattam, akinek olyan dolgokat is elmondhattam, amit még anyának se akartam. Régen ilyen volt a "régi tanúm", az "új" is ilyen volt régen, de még most is. Remélem ez már tényleg soha nem fog megváltozni:)

Anyagiak

Szóval fura dolog nálam ez a blogolás. Nap közben számtalan olyan gondolat fogalmazódik meg bennem, amit mindenképp szeretnék ide leírni. Aztán mire hazaesek már vagy tökre nem aktuális, vagy már annyit rágódtam rajta, hogy eljutottam oda, nem akarok vele foglalkozni, ezért le sem írom. Vagy szimplán elfelejtem. Pedig de szeretnék gyakrabban írni. Valahol szükségem is lenne rá. Vagy még az is lehet, hogy szeretnék valamiről írni, aztán a második sornál elkalandozom és végül törlöm az egészet...Na mindegy.

Mostanában az a helyzet, hogy álláskeresésben vagyok, közben csinálom a jogsimat, és sokat bébiszittelek szerencsére. Persze nem annyit, ami elég lenne ahhoz, hogy a kósza 30 ezres fűtésszámlákat gond nélkül ki tudjam csengetni. Apropó fűtés....nem vagyok öreg és nyugdíjas ellenes, nekem mind a két nagyim egy tündér, abszolút nem "öregesek", szóval semmi sztereotípia, mégis iszonyúan bosszantanak a házban lakó nyuggerek...(és íme az elkalandozás:D). Decemberben pontosan annyit fűtöttünk, mint tavaly februárban. Decemberben nem volt hideg. Nappal nem voltak mínuszok, ellenben februárban emlékszem, mikor a fekete termo bélelt -20 fokig meleget nyújtó téli futónacimban jártam. Februárban kemény hideg volt. Indokolt volt a fűtés, de most?! És ez mind azért, mert "ők" fáznak. Tessék kérem felöltözni...Oké, én könnyen beszélek, nekem a radiátorok és az ablakok is újak, ezért póló bugyi kombinációban izzadok esténként és fizetem (bár fizetném...) a 30 ezer forintos számlákat. Erre tökéletes megoldás lenne a panelprogram, melynek keretében új ablakokat, új radiátorokat, egyedi mérőket kapnának a lakások, a lépcsőházak, és a házat is szigetelnék. Ez kérem azért nem tud megvalósulni a mi házunkban, mert ebből csak annyit látnak, hogy mennyit kell fizetni. Miért, mennyit?!?! Meg, hogy átverés. Érdekes, a mellettünk lévő utcákban ez működik....Így is sokat fizetnek csak cserébe fáznak.Én meg jogosan érzem azt, hogy feleslegesen fizetek. Na ennyit erről....