Villámgyors

Tegnap volt egy éves a diplomám, ma pedig a lakásom ünnepli a szülinapját:) Tegnap már tavaszi nagytakarítást tartottam, ez volt az Ő ajándéka.

Mikor valamilyen évforduló van, kicsit szeretek elmerengeni az elmúlt időszakon. Most úgy érzem, hogy jéézusom, hisz még csak most nézegettünk lakásokat, még bennem van az az érzés, mikor jöttünk a kifizetés utáni átadásra. És ennek már egy éve. Tényleg meg kell fogni minden pillanatot...

9 hónap

Ennyi kellett hozzá, hogy egyedül is teljes biztonságban érezzem magam a lakásomban, hogy ha Bálint reggel korábban kelt és elment, tudjak aludni (ha reggel 7kor ment el és semmi dolgom nem volt, akkor sem tudtam már aludni), hogy ha este későn jön, merjek zenét hallgatni, tv-zni és ne csak a neszeket hallgassam...hogy csukott ajtóval tudjak zuhanyozni...igen, parázós vagyok. És most rettenetesen büszke magamra, hogy túl tudtam ezen lendülni, és már igazán az otthonomnak érzem azt a helyet, amiért annyit küzdöttünk!

Anyagiak

Szóval fura dolog nálam ez a blogolás. Nap közben számtalan olyan gondolat fogalmazódik meg bennem, amit mindenképp szeretnék ide leírni. Aztán mire hazaesek már vagy tökre nem aktuális, vagy már annyit rágódtam rajta, hogy eljutottam oda, nem akarok vele foglalkozni, ezért le sem írom. Vagy szimplán elfelejtem. Pedig de szeretnék gyakrabban írni. Valahol szükségem is lenne rá. Vagy még az is lehet, hogy szeretnék valamiről írni, aztán a második sornál elkalandozom és végül törlöm az egészet...Na mindegy.

Mostanában az a helyzet, hogy álláskeresésben vagyok, közben csinálom a jogsimat, és sokat bébiszittelek szerencsére. Persze nem annyit, ami elég lenne ahhoz, hogy a kósza 30 ezres fűtésszámlákat gond nélkül ki tudjam csengetni. Apropó fűtés....nem vagyok öreg és nyugdíjas ellenes, nekem mind a két nagyim egy tündér, abszolút nem "öregesek", szóval semmi sztereotípia, mégis iszonyúan bosszantanak a házban lakó nyuggerek...(és íme az elkalandozás:D). Decemberben pontosan annyit fűtöttünk, mint tavaly februárban. Decemberben nem volt hideg. Nappal nem voltak mínuszok, ellenben februárban emlékszem, mikor a fekete termo bélelt -20 fokig meleget nyújtó téli futónacimban jártam. Februárban kemény hideg volt. Indokolt volt a fűtés, de most?! És ez mind azért, mert "ők" fáznak. Tessék kérem felöltözni...Oké, én könnyen beszélek, nekem a radiátorok és az ablakok is újak, ezért póló bugyi kombinációban izzadok esténként és fizetem (bár fizetném...) a 30 ezer forintos számlákat. Erre tökéletes megoldás lenne a panelprogram, melynek keretében új ablakokat, új radiátorokat, egyedi mérőket kapnának a lakások, a lépcsőházak, és a házat is szigetelnék. Ez kérem azért nem tud megvalósulni a mi házunkban, mert ebből csak annyit látnak, hogy mennyit kell fizetni. Miért, mennyit?!?! Meg, hogy átverés. Érdekes, a mellettünk lévő utcákban ez működik....Így is sokat fizetnek csak cserébe fáznak.Én meg jogosan érzem azt, hogy feleslegesen fizetek. Na ennyit erről....

Lassan, de biztosan!

Ma beszerelték a konyhánkat, így most már nemsokára tényleg vége lesz a lakás projektnek, megszűnnek a dobozok és a napi rendszerességű takarítás.
Leszámítva, hogy az ablakok ügyében 4 hónap múlva lesz a bírósági tárgyalás, és az elméretezett fürdőszobaajtóval pedig egyelőre semmi nincs...
Mint már egyszer ígértem, hamarosan jön egy kis összefoglaló az egész felújításról, mert szerintem tanúságos és egyben megdöbbentő(lehet, hogy csak nekem) amit tapasztaltam a cégekkel, gyártókkal, szállítókkal kapcsolatosan.

Az élet Vele

Összeköltözésünk pillanatában 4 éve, 1 hónapja és 11 napja alkottunk már egy párt:)
Régóta vágyunk már erre, de soha nem voltak megfelelőek a körülmények. Persze ha nagyon kellett volna, meg tudtuk volna oldani, de úgy gondoltuk mind a ketten, hogy inkább kibírjuk még egy kis ideig, mint hogy nélkülözzünk.
Így is heti kb 3-4 napot töltöttünk együtt, ott is én vezettem a háztartást, szabad bejárásom volt, úgyhogy felért egy "félig együtt éléssel".
Mikor kiderült, hogy most már tényleg valóra válnak az álmaink és összeköltözhetünk, megkönnyebbülést éreztem. Azért, hogy egy helyen tárolhatom a ruháimat - hááányszor volt, hogy a változékony tavaszi időben halálra fagyva értem haza vagy éppen hőgutát kaptam út közben, mert vagy az előző napi szerelésben távoztam(nyilván alsóneműk kivételével) vagy volt mondjuk váltó pólóm, de a farmer fix volt. A táskámban egy csomó hely szabadult fel a piperék miatt ami állandó tartozék volt azelőtt. Nem bosszankodom, hogy "hjaj ez meg az megint Bálintnál, vagy otthon maradt..."
Ezeket hallva ismerőseim csodálkoztak, hogy miért nem érzek én ezeknél sokkal többet, főleg kettőnk kapcsolatát illetően. Pedig én nem éreztem. Így is sokat voltunk együtt. eltelt 5 hét, továbbra is mindenki azt kérdezi, hogy milyen együtt élni, mi változott. És tényleg semmi:) Csak sokkal egyszerűbb lett minden és kevesebbet lógunk a telefonon:)
Kb ugyan annyi időt töltünk szorosan együtt, mint eddig, a többit viszont továbbra is magunkra szánjuk, csak egy lakáson belül. Én ilyenkor elmegyek futni, vagy otthon tornázom, olvasok, Bálint pedig belegyógyul a számítógépbe.
Azért a dolognak van annyi plusz feelingje, hogy nagyon jó érzés azt mondani, hogy a lakásom, az otthonom nem csak az a hely, ahová haza megyek és jó nekem, hanem hogy várnak otthon(ha fizikailag nem is mindig:)), hogy egymáshoz érkezünk meg.
A háztartásról pedig egy másik posztban szólnék, ez maradjon meg így,szépen:)

Csak a gondok.

Mostanában azért sem írok, mert túl sok negatív dolog ér, és nem szeretném, ha tele lenne a blog azokkal. Persze ezek is velem történnek, ezért egy gyors összefoglalónak helyt adok, de egyébként próbálom kizárni innen és az életemből is ezeket a negatívumokat.
A lakással kapcsolatosan továbbra is megy a huzavona nyílászáró ügyben, már jogi képviseletet is szereztünk, de ők sem hatják meg a céget, félek, per lesz ebből. (erről egyébként, ha lezárul az ügy, írok egy részletes beszámolót, mert ilyen egy mocsok céget...nah mindegy.)
A konyhát a héten leburkolja apa és valószínű már be is építik a bútort. Onnantól óriási könnyebbség lesz, hisz a maradék dobozok is eltűnnek, meg tudom szüntetni a hatalmas port, a nappaliból is a helyére kerül a tűzhely illetve a mosogatógép és az étkező asztal is megszűnik számítógépes asztalnak lenni.
A családban történnek jó és rossz dolgok is, sajnos több a rossz, rengeteg az összetűzés olyanokkal, akiket nagyon szeretek és nem szeretnék összeveszni,de ez a majd 3 hónapja tartó feszített tempójú felújítás már táncol az idegeinken, mindenki hamar ugrik.
Hogy a jó se maradjon ki a sorból, úton van egy általam nagyon régen várt kisember a családban, most már publikusan is:) Csak kár, hogy olyan messze laktok :(

Feszültségek

Egy ideje nem írtam már a lakásról...nem véletlenül. A munkálatok kicsit lassultak, a pénz egyre csak fogy(mondhatjuk azt is, elfogyott) és a feszültségek egyre csak nőnek. Amikor az elején írtam a családon belüli vitákról, az még csak mindennek az előszele volt. Most kapom az ívet mindenhonnan és kezd rohadtul kiborítani.
Mert hogy nekem soha semmi sem jó, én mindig mindent jobban tudok blablabla...ja, és ugye ez párosul azzal, hogy én nem is értékelem amit értem tesznek. Dehogynem, és nagyon köszönöm, de továbbra sem értem miért nem maradhat enyém a döntés joga.
Néhány szösszenet:
- Mosdószekrény
A fürdőnk nagyon kicsi, tipikus panelfürdőszoba, alig 3 négyzetméter. Benne egy kád, ami adott, egy mosógép, és ugye hely a mosdónak.Helytakarékosság szempontjából célszerű mosdószekrényes mosdókagylót venni, vagyis hogy alatta legyen egy szekrényke.
A barkácsáruházakban és lakberendezősökben is dögivel vannak ilyenek, egy bajuk van, mind ajtós, és én fiókos párti vagyok, mert: nem kell hajolgatni, állandóan ki be pakolni mindent ha a hátsó dolgokat szeretném használni. Ezt onnan tudom, hogy szüleimnek ilyen van, tehát jó ideje ezt használom. Anya mondjuk megoldja úgy, hogy ezt az alsó szekrényt csurig pakolja tisztítószerekkel meg csupa olyan dologgal amit nem napi rendszerességgel használ. Ezen kívül neki van egy falra rögzített szekrénye is sminkcuccokra, napi dolgokra.
Mivel én nem használok ennyi tisztítószert (van egy domestosom ha nagyon szükség van rá, amúgy frosch általános tisztító és ecet. összesen 3 flakon ebből az egyik a konyhában.) és nem szeretnék úgy sminkelni h hajolgatok, a fiókos megoldás nekem nagyon szuper, mert csak kihúzom és válogatok.
Már ezt nehezen fogadják el(nem tudom miért...), de a fő probléma az, hogy szinte sehol nem gyártanak fiókosat, vagy ahol igen, az már felsőbb, mondhatni lixus kategóriás. 75 cm-es szekrényKE mosdó nélkül 100.000 ft. Igen, jól látjátok...Na, ha lenne ennyi pénzem, akkor se venném meg.
Ikeában találtam 55-ért, amiben benne van a mosdókagyló és egy nagy tükör is. Erre azt mondom, legyen.
Viszont csak 60 vagy 80cm szélesben létezik, nekem pedig 75-ös kéne, hogy kitöltse a helyet. Én mondjuk egy percig sem haboznék a 60-as megvételében, legalább mellé tudom állítani a felmosórudat is.
Reakciók: - Hát azt úgy nem lehet, mert túl kicsi, - Felmosót a fürdőbe, ki hallott már ilyet?! - Betennéd ebbe a szép új fürdőbe a felmosót?!?! stb stb
Mivel nincs erkélyem, lakótéren kívüli előszobám, garázsom stb, igen, a fürdőben tárolom a felmosó nyelét(a rá való mopot meg kimosva máshol...) annyira nem nagy katasztrófa szerintem...
Amennyiben megveszem ezt, sértődés lesz. Mondjuk teljesen mindegy, már így is ez van.

- Képek:
A konyhában van egy szellőző rész, ahol egy vastag cső megy keresztül függőlegesen. Ezt gipszkartonnal körberakjuk, bele fog teljesen olvadni a bútorba, nem lesz zavaró, csak lesz egy tök nagy függőleges üres felület. Mivel a konyhabútor majdnem fekete és fehér lesz, arra gondoltam, egy két képet színes keretekben felteszek erre a nagy falfelületre, hogy vidámabb legyen. Tavaly úgyis csináltattunk magunkról fotósorozatot, több, mint 200 képünk van:)
Megint kiakadás, hogy te jó isten, konyhában fénykép. Nem a pultra állítom ki, de ha azt tenném is az én dolgom lenne.

Szóval kb minden nap elhangzik az, hogy úgy nem lehet, mekkora hülyeség, de hülye vagy stb...
Hiába kérem, hogy ne, akkor is. Nekem nagyon szarul esik ezt hallgatni, én soha nem fikáztam még semelyik rokonom lakását, pedig bőven több dolog nem tetszik, de nem érdekel, mert ha nekik igen akkor ennyi.
Most sem nekik kell tetszenie, hanem nekem, és ha valami nem praktikus akkor majd tanulok belőle, és pl leszedem a képeket. Semmi visszafordíthatatlant nem teszek, nem verek ki random falakat vagy ilyesmi.
Csak nagyon elkeserít ez az egész szitkozódás. Ilyen helyzetben pedig nem tudom az örömömet és hálámat megfelelően kifejezni amiért ezt kaptam és a sok segítségért. Pedig szeretném, mert belül tényleg iszonyúan és napról napra boldogabb vagyok ezzel a kis fészekkel ami egyébként nagyon szépen alakul.
Kérlek hagyjatok örülni, ne szabjatok határokat ennek és nekem sem!

Képek

Két képet hoztam ma, az elsővel betekintést engedek a munkálatokba:

Mama brokkoli krémlevest hozott nekünk ebédre, amit a tapétázó asztalon fogyasztottunk el. Csak annyi ideig "lazsáltunk", amíg a beragasztózott két tapéta csík jól megpuhul.
Ma reggel 9-től délután fél 6-ig dolgoztunk folyamatosan. Már majdnem kész a 3. szobácska tapétázása is!

A második kép pedig HoldAnyu kérésére jön, a lakás alaprajza, illetve az eszközölt átalakítások

 Direkt ilyen jó nagyban tettem ide, hogy látható legyen. A piros vonalakhoz fűznék némi magyarázatot. Ami az étkező végében van, az egy beépített szekrény volt, aminek a sorsát az első pillanatban megpecsételtem, mennie kellett. Annyira leárnyékolta a szobákat és az étkezőt is, ráadásul ilyen kis folyosó szerűséget csinált a két kis szoba elé, hogy nem tűrtem meg szegényt:)
A másik az a wc és a szoba közötti kis luk. Ez kérem egy gardrób, aminek nem volt ajtaja se, csak egy kis 80 cm széles, 2,5 méter hosszú helyiség volt. A bejárata a kis folyosóról nyílt, amit gipszkartonnal jól be is zártunk. E helyett a hálóval szomszédos falát 95 cm szélesen kivágattam. Ezt jelöli a szoba felőli piros csík:)
Így lesz egy keskeny, de széles gardróbom, ami ugyan nem pont olyan, mint amit Big építtetett Carrienek (Szex&NY), de legalább akkora élvezettel fogom használni, mint ő.
Szerintem így sokkal praktikusabb egyébként, mert az eredeti felállás szerint csak a végét lehetett volna bepolcozni, hogy el is érjem azt, amit felpakolok, szóval nagy a helyveszteség, ráadásul már a bejáratból premier plánban látszott volna. Így pedig lesz akasztós rész is a ruhácskáimnak, és polcok is elférnek.

Rossz élmény

Tegnap reggel kb 7 óra alvás után - ami nekem még nagyon kevésnek számít egyelőre, kb 10-hez vagyok szokva, tudom, lesz ez még így se:) - kómásan, de mégis vidáman tápászkodtam ki az ágyból, mert indultunk reggel folytatni a munkálatokat a lakásban.
Ahogy megérkeztünk, ez volt az ajtómra celluxozva:

Egy kedves felirat ezen a Shrek-es füzetborítón.

Először csak értetlenül álltam az egész előtt, el sem akartam hinni. Még oda sem költöztünk és már egy ilyen affér. Főleg az esett nagyon rosszul, hogy fogalmam sincsen mivel válthattuk ki ezt a reakciót. Valószínűleg a hangoskodással, mikor a csempét vertük, de tök hamar végeztünk és este 6 után valamint hétvégén még csak egy lukat se fúrtunk...
Bár az a gyanúm, hogy egy ilyen embernek nem is kell különösebb indok. A füzetborító miatt arra is gondoltam, hogy valami gyerekcsíny az egész, de az ominózus "F" betűs szót kevesen tudják helyesen leírni (sz-sz és nem ssz). Akkor egy szülő a saját kisgyerekétől vette ezt el csak azért, hogy másokat bántson?!
Igazából mást nem is tudtam csinálni, csak jól kisírtam magam, mert már említettem egyszer, hogy mennyire felháborít az emberi szemétség, agresszió, és mennyire utálom.
Meg azért is volt rossz, mert mindig is csomó ellenérzésem volt a 10 emeletes házak iránt, pont azért, mert nagyon sokan lakják, fene tudja, hogy ki költözik éppen oda. De hát a kisebb társasházak baromi drágák, és így is iszonyúan hálás vagyok, hogy kaptam egy lakást. Csak ez az egész pont akkor történt, mikor végre teljesen leküzdöttem ezeket a rossz érzéseket, mikor már megszerettem az egész helyet.
Persze ettől nem vagyok hajlandó sokáig szarul érezni magam, kibőgtem magamból a feszültséget, és ennyi.
Csak kicsit aggódom, nehogy máskor mondjuk papír helyett csupán az új 180 ezer forintos ajtómra írják ugyan ezt..........(na, azt már nem hagynám annyiban...)
Szerdán megyek a közös képviselő nénihez fizetni az e havi költséget, és aláíratni vele az elektromos hálózatom kibővítését. Jelenleg 22 amper van, de jó, ha tudjátok, 32 mindenkinek alanyi jogon jár. Ezt lefordítva, ha pl nem tudjátok egyszerre működtetni a mosógépet és a porszívót, mert levágja a biztosítékot, akkor valószínűleg túl kicsi a hálózat. Nézzétek meg, hány amper van jelenleg bekötve, ha kevesebb, mint 32, bármelyik ELMŰ-ben kérvényezzétek a bővítést!
Szóval vissza az amperektől a közös képviselőhöz:) A néni is ott lakik a tömbben, azért csak megmutatom neki ezt a papírt, hátha van ötlete hogy ki volt, és attól majd óvakodok...
Ti mit tennétek ilyen szituban? Egyáltalán tennétek valamit?

Haladunk...

...a lakásfelújítással. A leendő nappalin dolgoztunk egész héten, kitapétáztunk, fölülre felragasztottuk a díszléceket. Csütörtökön jöttek kivágni az egyik falat, és a lukat a páraelszívónak. A hétvégén pedig a hálót és az immáron belőle nyíló gardróbot tapétáztuk ki.
Szombat reggel az ablakokat és az ajtókat is megrendeltük. Nagyon szépek lesznek:)
Sajnos a radiátorokat csak május 16. után lehet lecserélni, addig tart a fűtési szezon. Akkor egy mozdulattal le lehet venni és helyére tenni a másikat, míg most különböző engedélyek és nem kevés pénz kellene hozzá. Inkább kivárjuk azt a 2 hónapot.
A csempét a WC-ben levertem Bálinttal hét közben, de brutális meló volt, úgyhogy inkább kértünk árajánlatot attól, aki az új fürdőkádat beszereli, valamint a vízvezeték szerelési munkát megcsinálja - utálom mikor egy csap van a mosdóra és a kádtöltésre -neki legalább van valami gépe erre és nem vésővel és kalapáccsal szerencsétlenkedik majd. csütörtökön kezd, péntekre végez, ez alatt csempételeníti a fürdőt és a konyhát, beszereli az új kádat, megcsinálja a csapokat. Mindezt egészen elfogadható árért. Ja, és az új kádat ő hozza, a sittet pedig elszállítja. ugyan abban a háztömbben lakik, és mamámnál is ő csinálta ezeket, úgyhogy legalább már ismerjük a munkája minőségét.
És akkor jövő hétvégén el is kezdhetünk csempézni a mellékhelyiségekben, egy a bökkenő, még nem találtam olyan csempét, amit úgy igazán nagyon szeretnék. Vannak jók, vannak szépek, de petrásat még nem találtam. Eddig komolyra szerettem volna, de végül minden olyan komolyra sikerült, hogy a vidámságot a fürdőbe vinném be. Arra a 2, 75 négyzetméterre... Nehéz ügy nagyon.
Kezdődnek az apró súrlódások is, a családnak nem tetszik szinte semmi amit én választok, se a színek se a formák, se semmi...
Szüleimnél és nagyszüleimnél is szép napsárgák a falak, a fürdő kék vagy zöld, ami egyébként mindhárom helyen tényleg gyönyörű, de 16 éve nézem ezt,és annyira másra vágyom. A lakás pedig az enyém, én is fogom lakni, akkor hagy válasszam már ki a színeket...
Már az általam kiválasztott villanykapcsolóba is sikerült belekötni. Grrr....
Mikor fog megváltozni az, hogy nem egy 3éves dedósként fognak rám nézni, és elfogadják, hogy nekem is van véleményem?? Tudom, soha.
- Egyébként egy enyhe púderrózsaszínes-lilás falra vágyom a nappaliba, tejeskávé színre a hálóba, tehát még csak nem is fekete vagy hupikék falra, de egyébként akkor sem érezném jogosnak a letorkolást...-

Lakás projekt indul!

Pénteken aláírtam a lakásszerződésemet:)
Szombaton reggel 7-kor pedig már úton is voltunk Apával, hogy megkezdjük a munkálatokat. Szerencsére kocsival csak 8perc az út, az is a 40-es tábla miatt, szóval nem kell messzire menni, nagyim pedig néhány házzal odébb lakik, úgyhogy ebédelni csak átugrottunk:)
A lakás 1978 óta volt ugyan abban az állapotban, úgyhogy azzal kezdtük, hogy mindent kidobáltunk. Annyi szemetet hagytak ott, hogy alig győztük.
A tapéta lehúzogatásával kezdtük, a hálóban viszonylag könnyen ment, de a nappali!!! 6,22 x 3,54-es, elég nagy felület, 2, néhol 3 réteg tapétával, amit kb 3-4szeri átvizezéssel is csak centis darabokban jött le. 6 óra alatt végeztünk...teljesen ki voltam már akadva.
Vasárnap reggel már Bálint is csatlakozott hozzánk, sokkal gyorsabban haladtunk 3-an. Kicsomagoltuk a gardróbot, az előszoba nagy részét, és elkezdtük a nappali plafonját tapétázni.
Hétfőn délelőtt Bálinttal mentünk ki ketten, és nekiestünk a wc-nek, leverni a csempét. Nem véletlen mondják, hogy amit régen gyártottak, az sokkal jobb, kb mindenből. Mármint tartósabb. Találtunk egy "rakétaporszívót", úgy szív, hogy csak na. A wc-ben a 70-es évekből származó csempe kb 4x vastagabb és masszívabb, mint a mostaniak, ami azért is szar, mert irtó nehezen jött le.
Bazi nagy vésővel és kalapáccsal, régi síszemüveggel álltam a wc-ben, és ütöttem a csempét. A lepattogzó kis éles darabok miatt az alkaromról és kézfejemről már folyt a vér. Felváltva csináltuk Bálinttal. A felét sikerült 4 óra alatt leverni, jutalmunk néhány vízhólyag, bütyök és vérző testrészek.
Tegnap folytattuk a műveletet, és a konyhát is elkezdtük. Aki felrakta, kb 3x annyi csemperagasztót használt, mint kellett volna. Borzasztó. Úgyhogy megkérdeztük a vízvezeték szerelőnket, hogy ugyan mennyiért fejezné be, mert így soha az életben nem végzünk vele...
Ma este Apával megyek ki a nappali falát tapétázni, holnap reggelre pedig jönnek a betonvágók, mert minden vágyam volt egy kis gardrób, ami a hálóból nyílik, de útban van egy fal:)

Mutatok néhány képet is:
 

Ez a nappali eredeti állapotban. Igen, a parkettán lévő mocskot is ott hagyták nekünk a szekszi puffal együtt...

Nappali az ajtóból fotózva, kicsomagolva, tapétázó asztal felállítva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eredeti konyha.

 Ezekből kb láthatjátok, mennyi munka elébe nézünk. Majd hozok kész képeket is, bár az még hetek kérdése. Egyelőre nem tudom kiválasztani a burkolatokat, de erről majd egy külön poszt, hátha valakinek lesz jó kis tippje:)