A dátum

10 hónapja vagyunk jegyesek, kb március óta tervezgetjük az esküvőnket. Több dátum is volt már, több helyszín, tágabb és szűkebb vendéglista, nagyszabású és visszafogott mire végre kialakult, hogy mit is szeretnénk igazán, kikkel és hol.
Kitűztük a dátumot és lefoglaltuk a helyszínt. Azt hiszem, ezek voltak a legfontosabbak. A helyszín jelentősen meghatározza a létszámot és vendéglátási (kaja, pia, buli) lehetőségeit, így már ezen sem igazán kell agyalni.

Bátran kijelenthetem, hogy nagyon belefáradtam ebbe a folyamatba, és őszintén örülök, hogy még 8,5 hónapunk van a nagy napunkig, addig talán újra felveszem a fonalat, és újra tudok majd izgatottan erről beszélni.
Voltak itt családi drámák, harcok és megalkuvások, de ezek mind hozzásegítettek ahhoz, hogy kialakítsuk ezt a mostanit, ami számunkra tökéletes lesz, csak ezt az elején még nem így hittük:)

Szóval, 2014.07.12.

Továbbgondolt vágyak

Nem egyszer írtam már kisbabás vágyaimról. Ezek mostanában kezdenek kicsit átalakulni...Nem csak azért, mert szinte minden napomat 4 gyerekkel töltöm, néha megspékelve plusz 2-vel (és ez baromi fárasztó tud lenni:)), hanem azért is mert ahogy egyre közeledik (sajnos még mindig távol van) az a bizonyos "start" dátum, úgy kezd megszállni a nyugalom és az izgatottság. És új vágyaim alakultak ki, amikre sokkal többet gondolok már. Eddig csak magamra gondoltam, arra, hogy milyen lesz kisbabát várni egyszer. Most pedig már azért szeretném nagyon, hogy lássam Bálintot a közös gyerekünkkel. Ő is változik mostanában és jó felé halad. A fejemben van a kép ahogy ő és egy loknis kisangyal egymásra néznek. Iszonyúan várom már!

Boldogság!

El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok. Péntek éjjel Bálinttal eljegyeztük egymást:) Nem tudnám eldönteni, hogy várható volt, vagy teljesen váratlan. Az ismerősök és a család nem igazán lepődött meg, lassan az 5. évünket tapossuk így együtt, és már régóta a levegőben volt, de, hogy pont akkor és ott és úgy, az mind a kettőnknek meglepetés volt:) Mindenesetre csodás érzés, nem tudok betelni vele, Bálint iszonyatosan cuki, egy alkalmat sem hagy ki, hogy menyasszonynak szólíthasson, bár ez még nagyon fura, de élvezem. Nagyon kellett ez a kis plusz nekünk úgy érzem.
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)

A dátum

Az elmúlt héten sokat beszélgettünk a baba témáról.
Én egyébként is szeretek erről beszélgetni, mert jó érzés, de most célzottabb volt, mint eddig.
Ő is sokat kérdezgetett, mert többször is úgy alakult, hogy velem volt pár órára munka közben, én meg azért, mert láttam a gyerekekkel, és olvadoztam. Annyira imádják őt, le sem bírják venni róla a szemüket. Imádom gyerekkel látni!
A nagy beszélgetések közepette egyszer csak szó esett arról, hogy milyen évszakban szeretnék én kisbabát. Persze nekem erről vannak elméleteim, hogy mikor szülnék szívesen, melyik évszak a legideálisabb egy csecsemőnek (persze úgyis bármikor jön az lesz a legjobb).
És akkor az elmélkedés hevében lefixáltuk az időpontot, hogy mikor kezdünk el próbálkozni:) Annyira izgatott voltam, hogy nem is tudtam aludni egész éjjel, pedig ez még igencsak a jövő zenéje. Mivel ez az egész dolog a család előtt is titkos lesz, úgy értem majd a projekt, sőt, én a 12. hétig mindenképpen szeretném titokban tartani, ezért nem fogom ide sem leírni ezt a tervezett dátumot, de annyit elárulhatok, hogy ez biztos nem idén vagy jövőre lesz.

Olyan jó így tervezgetni, főleg, hogy bármelyik pillanatban, ha ránézek, látom, hogy milyen jó apa lesz, a karjaiba képzelek egy fürtös kislányt, akinek pont olyan gyönyörű gesztenyebarna szemei vannak, mint Bálintnak.
Sokára lesz ugyan, de nagyon várom már:):)

Az élet Vele

Összeköltözésünk pillanatában 4 éve, 1 hónapja és 11 napja alkottunk már egy párt:)
Régóta vágyunk már erre, de soha nem voltak megfelelőek a körülmények. Persze ha nagyon kellett volna, meg tudtuk volna oldani, de úgy gondoltuk mind a ketten, hogy inkább kibírjuk még egy kis ideig, mint hogy nélkülözzünk.
Így is heti kb 3-4 napot töltöttünk együtt, ott is én vezettem a háztartást, szabad bejárásom volt, úgyhogy felért egy "félig együtt éléssel".
Mikor kiderült, hogy most már tényleg valóra válnak az álmaink és összeköltözhetünk, megkönnyebbülést éreztem. Azért, hogy egy helyen tárolhatom a ruháimat - hááányszor volt, hogy a változékony tavaszi időben halálra fagyva értem haza vagy éppen hőgutát kaptam út közben, mert vagy az előző napi szerelésben távoztam(nyilván alsóneműk kivételével) vagy volt mondjuk váltó pólóm, de a farmer fix volt. A táskámban egy csomó hely szabadult fel a piperék miatt ami állandó tartozék volt azelőtt. Nem bosszankodom, hogy "hjaj ez meg az megint Bálintnál, vagy otthon maradt..."
Ezeket hallva ismerőseim csodálkoztak, hogy miért nem érzek én ezeknél sokkal többet, főleg kettőnk kapcsolatát illetően. Pedig én nem éreztem. Így is sokat voltunk együtt. eltelt 5 hét, továbbra is mindenki azt kérdezi, hogy milyen együtt élni, mi változott. És tényleg semmi:) Csak sokkal egyszerűbb lett minden és kevesebbet lógunk a telefonon:)
Kb ugyan annyi időt töltünk szorosan együtt, mint eddig, a többit viszont továbbra is magunkra szánjuk, csak egy lakáson belül. Én ilyenkor elmegyek futni, vagy otthon tornázom, olvasok, Bálint pedig belegyógyul a számítógépbe.
Azért a dolognak van annyi plusz feelingje, hogy nagyon jó érzés azt mondani, hogy a lakásom, az otthonom nem csak az a hely, ahová haza megyek és jó nekem, hanem hogy várnak otthon(ha fizikailag nem is mindig:)), hogy egymáshoz érkezünk meg.
A háztartásról pedig egy másik posztban szólnék, ez maradjon meg így,szépen:)

A legszebb dolog

17-én szombaton volt a 4. évfordulónk. Eddig mindig étterembe mentünk ünnepelni, most (főleg anyagi okokból) más program után néztünk. Szóba jött még egy szaunaszeánsz is, ami engem már nagyon régóta foglalkoztat, végül az utolsó pillanatban találtuk ezt a filmet:

Egy fiatal párról szól, akik összeköltözés után elég hirtelen belecsapnak a babaprojektbe, és hamar sikerrel is járnak. Ez egy elég alap sztori, de a folytatás már koránt sem. Teljesen élethű, köze nincs a hollywoodi vígjátékokhoz. Drámának írták, én azért nem így nevezném, mert ha az, akkor az ember élete dráma a gyereke születése után. Én kötelezővé tenném a gyermekáldás előtt lévő pároknak, de mindenkinek akinek már van gyereke. Nagyon jól felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire átalakulnak a szerepek a baba születése után, és arra, hogy ennek mennyire nem így kellene lennie. Tudatos felkészüléssel biztos, hogy házasságok menthetőek meg, mert rengeteg esetben ez a pillanat az, amikor a két fél megszűnik egymásnak nő és férfi lenni, és ez a gyökere a házasság bukásának. Nyilván nem mindig, de nagyon sok esetben.
A filmet egyébként csodálatosan megcsinálták szerintem, a szülés nem villámszülés műnyögésekkel, a nő testének változásai is fantasztikusan élethűre sikeredtek.
Én több jelenetnél is konkrétan zokogtam, iszonyúan tetszett a film. És valószínűleg nem látnám ennyire az iazságot benne, ha nem lennék abban a szerencsés helyzetben, hogy beleláthatok egy olyan család életébe, ami szerintem nagyon ritka manapság. Ahol minden gördülékenyen működik. Persze ehhez szükség van segítségre is - jelen esetben rám - aki otthon marad a gyerekekkel. És ha nincs a közelben nagyi, barátnő, rokon, akkor ez bizony nehezen kivitelezhető sajnos a jelen gazdasági helyzetben...De én akkor is azt mondom, hogy valahogyan meg kell találni a megoldást, hogy anya és apa legalább kéthetente egy estére férfi és nő lehessen egymásnak. Hogy az anya az otthon töltött hónapokban, években is szánjon magára annyi időt, hogy gyorsan megmossa a haját és legalább normális ruhát vegyen fel, ettől ő is sokkal jobban fogja érezni magát. Hogy az apa is tölthessen a gyerekkel legalább egy délutánt-kora estét, mert neki is iszonyú nehéz, ha nem engedjük, hogy ráérezzen a dologra,és így nem is fogja anyát sose megérteni...
Kicsit zavarosra sikeredett így a vége, most biztosan nem is akarnék a témáról bővebb véleményt írni, mert egyelőre "csak" szemlélő vagyok, és a saját életembe átültetni ezt teljesen más, minden esetre törekedni fogok erre!

Az évfordulónk mindenesetre nagyon jól sikerült, ez a film szerintem tökéletes volt erre az alkalomra, végig szorítottuk egymás kezét közben:) Nagyon kis cuki volt, főleg, hogy egyre gyakrabban kerül szóba ez a téma köztünk, többször egészen hosszan álmodozunk egy jövőbeli kiscsajról;)

Változás

Nem írtam egy jó ideje. Rettentően hullámzó a hangulatom. Egy klimaxos nő hozzám képest teljes harmónia. Hiába tudtam mindig, hogy eljön ez a pillanat, sőt egy ideje egyre jobban vártam. Aztán most, hogy eljött, hirtelen visszariadtam. Még 4 napig vagyok főiskolás. Után tényleg a nagybetűs élet következik. Annyira régóta vágyom erre. Nem számítottam semmire 3 éve mikor elkezdtem a sulit. Nem reméltem sem barátságokat, sem nagy örömöket és bulikat.Összességében mégis azt mondhatom, jól éreztem magam. Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, remek önismeret volt ez a 3 év. Feszegettem a saját határaimat. Most már teljesen tisztában vagyok a saját képességeimmel, legalábbis most ezt mondom:) Aztán valószínű, hogy még jó pár olyan alkalom lesz, amikor felülmúlom az elvárásaimat. Sőt, remélem, hogy lesz még.
Igazán mély barátságok nem alakultak ki, és ezt azért sajnálom. De mégis megismertem néhány embert aki a szívemnek kedves. És egyelőre megelégszem ennyivel.
Nem tudom mi lesz velem a nyáron, vagy jövőre. Tudom, hogy dolgozni fogok, de hogy hol, mit, milyen körülmények között, azt nem. Úgy, ahogy azt sem, hogy hol fogok lakni, hol és milyen lesz az otthonom. Már ha lesz.
Olyan ez az állapot, mint a házasság vagy a szülés előtti időszak. Tudtam, hogy el fog jönni a nap, amikor megtörténik. És nyilván vártad is, nagyon. Mégis hatalmába kerít valamiféle aggódás, hogy mi lesz ha...és mi lesz, ha nem leszel elég hozzá?vagy ha történik valami rossz, pedig hátralévő életedben ez volt az egyik nagy pillanat(időszak), amit elterveztél, vártál?
Jelenleg ilyesmikre gondolok. Ezek időről időre nagyon befészkelik magukat a fejembe, és akkor aztán semmivel sem tudom kiűzni őket. És elviselhetetlen leszek, és FÉLEK. csupa nagybetűvel. A jobb napokon bízom magamban, és tudom, hogy képes vagyok helyt állni, nem állhat semmi az utamba. A rossz napokon pedig minden lehúz, és hagyom is.
Most türelem kell hozzám. Rengeteg és annál is több. Bálint még bírja. Jó neki:) és persze köszönöm neki, és iszonyú hálás vagyok ezért, hogy ilyenkor is mellettem áll. Pedig nincs könnyű dolga, nekem elhiheted.
Mentségemre szóljon, hogy igyekszem....kifelé a gödörből, hogy aztán messziről elkerüljem.

Hiányzik

Bálint az. Mármint aki hiányzik. Pedig nem ment sehová, nem történt semmi rossz közöttünk. Nem találkozunk ritkábban, mégis hiányzik. Egyre inkább igénylem a közelségét mostanában. Lekopogom egy jó ideje semmiféle konfliktusunk nem volt, sőt...annyira jól élünk együtt. Az utóbbi évben rengeteget fejlődtünk mind a ketten, és az életünk is jó úton halad, mint már írtam nemrégiben. Ezek miatt kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Persze számos dologra rá lehet fogni, hogy miért hiányolom, miért akarok belőle még többet, miért nem elég a 2-3 nap egy héten. Az igazság az, hogy nagyon szeretem. Mindennél jobban, és ezt "békés időkben" nagyon intenzíven tudom átélni. És szeretem is nagyon, mikor ezt érzem. Hiába "rossz" amikor hiányzik, de mégis szeretem, hisz ez valami nagyon jónak a jele. Számomra is furcsa, de még a legelején sem volt soha ilyen érzésem. Persze, volt, hogy hiányzott, de az sokkal kevesebb volt ennél. Ez teljesen más, és nagyon tetszik:) Talán, mert új. Fontosnak tartom a folyamatos új impulzusokat 1 hónap, 1 év és 3 év után is. Ez táplálja azt a bizonyos lángot. Legalábbis bennem biztosan. Jól esik, hogy 3 év távlatában is lehet még szerelemmel szeretni. Nem beszélve az egyre csak mélyülő érzésekről, amik szintén folyamatosan elkápráztatnak. Mindig is tudtam magamról, hogy mély érzésű vagyok, lelkis, szeretek és tudok is szeretni, de hogy ennyire?! Persze ehhez Ő is kellett/kell, és van is:) Hálás is vagyok mindezért. Kíváncsian várom a jövőt, hogy ez még hová és meddig tud fokozódni! Jó kis önismeret, és jó nagy adag boldogság. Lehet, hogy jön a tavasz?!?!

Vallomás

Nem, nem én "vallok".Nekem mondta, én kaptam. Tőle. Teljesen meghatott az őszintesége, hirtelensége és tisztasága ami a szeméből áradt. Két keze közé fogta az arcom, ami szinte elveszett hatalmas tenyerei között. Így mondta. Úgy éreztem magam, mint 2008. április legelején-szégyellem és nem vall rám, de nem emlékszem a pontos dátumra. Megpróbálom azért kideríteni. De a helyre, helyzetre és minden másra emlékszem. Az érzést persze nem lehet leírni. Hiába hallottam azóta már több százszor, mégis ez volt az, ami leginkább olyan volt, mint a legelső. Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt átélhettem ismét. Ez annyira ritka!!! 

Nők

Még-hogy a férfiakra jellemző a vadászösztön... 

Láttad már mire képes egy nő, ha pasiról van szó? Mit nem tesznek meg egy egy pasiért? Még akkor is, ha úgy igazából nem is "kell" nekik...

Igen, a saját nememről beszélek. Mert nagyon is ismerem, hogy milyenek a nők igazából. (Tisztelet a kivételnek, bár nem hinném, hogy túl sok lenne belőle) Szerintem a nők pontosan olyanok, mint amilyeneknek a pasik humorosan lefestik őket, megszorozva kb 10-zel.

Szituáció #1 : Egy pasi kiszemel magának egy nőt, és ráhajt.

Elég sokféleképpen a tudtára adhatja szimpátiáját, de itt a lényeg, h igen, a tudtára akarja adni. Aztán bepróbálkozik nála komolyabban is, és ha a csaj esetleg ellenáll, akkor sajnos nincs mit tenni, odébbáll más préda után kajtatva.

Szituáció #2: Adott egy nő, aki kiszemel egy pasit.

Mit nem csinál? nem hajt rá, nem mutatja ki, hogy tetszik neki, sőt... inkább próbál elérhetetlennek látszani, úgy csinál, mintha csak barátok lennének. Ha esetleg a pasinak van barátnője, akkor a kihívás még izgalmasabb. Úgy látom manapság ez egyáltalán nem tántorít el egy nőt attól, hogy továbbra is nyomuljon. Persze mindezt csak úgy, hogy a pasi ne vegye észre. Mert a pasik mind vakok...ez tényleg így van, nem azért mondom, hogy leszóljam őket. Egyáltalán nem veszik észre, hogy mit ármánykodnak a nők. Még csak nem is a hátuk mögött teszik. A jól bevált taktika, hogy felhívja magára a figyelmet, valahogyan eléri, hogy a pasi is érdeklődjön iránta, és hogy ő tegye meg az első lépést. Persze szerencsétlen pasi azt hiszi, hogy ő irányítja az egész helyzetet, közben a nő már mindent kitervelt, és titkon tudja, hogy minden a "terv szerint halad", de mégis azt a látszatot kelti, mintha a pasi irányítana. ez igazából lehet csupán jó szándék is, hiszen mindenki jól járt. A pasinak nem gázoltunk a büszkeségébe, de azért nálunk a gyeplő. De persze lehet ez aljas és alattomos is. És igen, engem most pontosan ez érdekel...Nem, nem én csinálom ezt most.

Szóval egy nőt egyáltalán nem érdekel, hogy a pasinak van pl egy barátnője, mert ha friss a kapcsolat, akkor ugye még nem bontakozhatott ki semmi, és úgysem lehet tudni mi lesz belőle, ha pedig már régebbről megvan a barátnő, akkor azért nem zavaró a barátnő, mert már biztosan ellaposodott a kapcsolatuk a hónapok, netán évek során. Tehát amíg nem térképezték fel teljesen a dolgokat, addig egy barátnő nem lehet visszatartó tényező.És ez idáig még senki nem csinált semmi "gonoszságot" csupán azt gondolja, miért mondjon le az éppen aktuális "életeszerelméről" egy barátnő státuszban lévő másik nő miatt.

A gonoszabb fajta nem áll le akkor se, ha a pasi a tudtára adta, hogy igen, szereti a barátnőjét, és vele szándékozik maradni, ők legyenek csak barátok. Hát persze, barátok...A nő belemegy, hisz így még továbbra is a közelében tarthatja a pasit. ÉS ha már a közelében van, akkor tök könnyű tovább puhítani, belelátni a dolgokba. Miután barátok lesznek, beszélgetnek a kapcsolatáról is, a pasi egy egy összezördülés után elpanaszolja a problémákat, a nő pedig mindig mindennel egyetért, ezzel kivívja a pasi elismerését, hogy húú olyan nők is léteznek, akik "pasisan" gondolkodnak egy-egy dologban. Természetesen a nő közben folyamatosan megerősíti, hogy hát ő egyáltalán nem csinált még SOHA olyat, ami épp az aktuális vita tárgya, és persze nem is fog. A pasi elkezd vonzódni az új helyzethez, hogy talán ez a nő tényleg annyira különleges, hogy vele minden fenékig tejfel, együtt nézik majd a meccset, ha átjönnek a haverok akkor a meztelen (és tökéletes) testén fogja felszolgálni nekik a sört bort pálinkát, amit éppen óhajtanak, a pasi haverjai egyenesen odáig lesznek az új nőért, és így tovább.

nyilván ez mind túlzás, de muszáj, hogy éreztessem....

ja, és mindeközben szerencsétlen barátnő már az elején levágta, hogy a pasija körül ólálkodó nőcskéknek mi a szándéka. DE. ha szóvá teszi, akkor rögtön a betegesen féltékeny barátnő szerepében tetszeleghet. Ha nem teszi szóvá akkor már csak idő kérdése és búcsúzhat a szerelmétől. Persze ez is túlzás, és lesarkított, de azért elég jellemző.

Na hát akkor mégis mit kellene csinálnia egy normális barátnőnek??

Még nem jöttem rá, de próbálok normálisan hozzáállni a helyzethez. Mert igen, éppen  ez volt a tegnapi vita tárgya. Életem párja körül legyeskednek A NŐK...igen, nagybetűvel. az aljasabb fajtából. Alapvetően nem vagyok féltékeny típus, csak hát van már egy múltunk amiben már szerepelt egy NŐ. Hiába nem fajult el a dolog, hiába sikerült megoldani,de ez mindig ott lesz, mindig egy fekete folt marad. Kb 1 év alatt sikerült elfogadnom, túltennem magam ezen, de az ilyen helyzetekben mindig a felszínre tör. És elég nehéz elnyomni. Pedig igyekszem...

Ja, és Életem Párjában megbízom, 100%-ig, hogy Ő önszántából nem fog semmiféle csitriket hajtani, egyik után sem fog futni. Ő tényleg szeret, és tényleg csak barátkozik. Arról már nem tehet, hogy olyan típus, hogy inkább a lányokkal jön ki jól. Hát én pedig a pasikkal.Ettől függetlenül én ismerem a nőket. A pasikról meg elég, ha tudom, hogy vakok mind. És túlságosan "angyalként" kezelik az ismeretlen nőket. És olyannak hiszik őket, amilyennek mondják/mutatják magukat, pedig senki nem olyan. főleg nem a nők, hisz elég rövid idő alatt rájönnek mi is kell az adott pasinak, és ők pont olyanok. Így van, nem a pasik azok akik kihasználják a nőket. Najó...azért ez is túlzás volt. De most a nőkről van szó inkább:)

Ne hidd, hogy minden nőről ez a véleményem. Nem szeretnék általánosítani, nem akarom egy ennyire rohadék "népnek" feltüntetni a nőket. A hangsúly inkább azon van, hogy a nők észrevétlenül terveznek, és baromira kitartóak, ha a saját boldogságuk elérése a cél. És bárkin képesek átgázolni.

A legfontosabb pedig, hogy megértem őket, hiszen az életben kitartónak kell lenni és törtetőnek, ha valamit is el akarunk érni. És becsülendő a hozzáállás, hogy a kitűzött célt bármi áron is véghez viszik. Gondolj bele. Mi az amit megtennél magadért? Azért, hogy boldog lehess. Remélem azt mondod, hogy BÁRMIT.