Elza gyakorlatilag első gondolatra megfogant, én pedig rögtön tudtam, hogy itt van.
Mindig úgy képzeltem, hogy ha megtudom, hogy rég várt babám bejelentkezik, határtalanul boldog leszek. Hát, nem voltam. Félelmet éreztem. Azt, hogy nem szabad örülni, hisz még bármi történhet. Bejelentkeztem orvoshoz, 3,5 hét várakozás következett,nagyon nagyon lassan telt. Közben nem mondtuk senkinek, és mi is csak félve beszéltünk róla.
Teljesen jól voltam, azon kívül, hogy nem volt étvágyam, kizárólag a friss zöldségeket tudtam megenni, de ennek örültem, jól esett, és legalább természetes ételeket kívántam, nem cukrot.
Ettől függetlenül a súlyom lassan gyarapodott.
Iszonyatosan lassan jött el az első vizsgálat ideje, de aztán ott volt az a csütörtök reggel amikor rettegve, félelmekkel tele mentünk az orvoshoz, egész úton alig beszéltünk.
Megnéztük, egy méhen belüli baba, szabályos petezsákkal, szikhólyaggal, pulzáló szívvel. 3mm.
5-6 nappal kisebb, mint kellene, a doki szerint néhány nappal később fogant, de én tudtam, hogy nem, és nem nyugodtam meg. 12 nap múlva kontroll.
Kérdezte, hogy beszéljünk-e valamiről, van-e kérdésem. Egy kérdésem volt: ha baj van, mit kell csinálni. A többiről, majd 5 hét múlva...
Akkor van baj, ha tenyérnyinél nagyobb élénk piros vért látok. Egyébként ne aggódjak, barnázás előfordulhat.
Ólom lábakon járt az idő. Folyamatosan csak arra tudtam gondolni, hogy túl pici, hogy mi van ha legközelebb is elmarad a korától.
Továbbra is titok volt, és csak néha-néha beszéltünk róla, akkor is inkább gyakorlati dolgok és az egyre növekvő, lassan már titkolhatatlan pocakom kapcsán,
Vártam a június közepét-végét, az jelentette volna a kritikus első három hónap végét, amikor véget érhet a nagy aggódás időszaka.Megnéztük, hova megyünk genetikai vizsgálatra.
Olyan voltam, mint egy gyerek, aki a mikulást várta. Számoltam hányat kell aludni a következő vizsgálatig. Már csak 1 nap. Annyira felszabadító érzés volt, így keltem reggel. Kimentem pisilni, majd láttam, barnás folyás. Jó, ne gondoljunk rosszra, az orvos is megmondta, előfordulhat.
Napközben sem múlt el. Korábban eljöttem munkából, hogy pihenjek. Furán fájt a hasam, máshogy, mint addig.
Szép lassan mentem haza.
Gondoltam lezuhanyzom és lepihenek. Levetkőztem, és láttam, már élénk pirosan vérzem.Azonnal hívtam az orvosomat és Bálintot.
Majdnem 1 óra volt, mire a délutáni csúcsforgalomban átverekedtük magunkat a városon. Végig csak zokogtam, nem tudtam másra gondolni, mint, hogy elvesztem.
Beértünk, az ügyeletes orvos először megvizsgálta a beutalóval kontrollra érkező kismamát (?????)
Nagyjából fél órát várhattunk, de csak arra gondoltam, mindegy, mert nem tehetünk semmit úgysem.
Szólítottak. Elmondtam mi a helyzet, megvizsgált. Zárt méhszáj, élő magzat, de nem nézhettem meg a képernyőn. Ír egy kis hormont, amitől elmúlik a vérzés, és higgyem el, nem lesz semmi baj, még csak pihenni se kell, de futni azért ne menjek.
Megkérdeztem, hogy mekkora most.
- Mi?? és néz rám hülyén.
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak erre...a gyerekem bazdmeg.
- Ja, az embrió? kb fél centi, de még kicsi, nem tudja pontosan megmondani.
Aha, köszönöm. az ultrahangon tized milliméter pontossággal le lehet mérni....dühös voltam.
Hazamentünk, de továbbra se nyugodtam meg.A vérzés nem állt el, egyre jobban görcsöltem. Ott ültem a sötétben éjjel és éreztem, a babám éppen életét veszti, és nem tehetek semmit.
Életem leghosszabb éjszakája volt, már sírni sem tudtam, minden csak fájt.
Reggel bementünk az egyébként esedékes vizsgálatra az orvosomhoz. Megnéztük. Már nem dobogott a szíve. 7 mm volt. Ez a 9.hétben nagyon nem megfelelő, sokkal kisebb volt, mint kellett volna, nem fejlődött rendesen már az elejétől kezdve, valószínűleg genetikai rendellenesség, amiről senki sem tehet, előfordul, nagyon gyakran, minden 5. terhességnél.
Két lehetséges megoldás van, vagy másnap bemegyünk a kórházba és altatásban megműtenek, vagy várunk egy pár napot, hátha magától elmegy.
Várni akartam. Nem akartam életem legnagyobb fájdalmát a rideg kórházi falak között fekve maga tehetetlenül és egyedül tölteni, másokkal egy szobában.
Ismét haza mentünk és csak sírtam. Nem tudtam mit tenni. Megsemmisültem. És azt éreztem, mindig is tudtam, hogy ez fog történni. Felhívtam anyukámat, jöjjön át.Átjött és akkor elmondtam mi történt. Hogy meghalt a kisbabám. Ugyan abban a pillanatban tudta meg, hogy volt, és hogy már nincs. Együtt sírtunk.
A fizikai fájdalmaim is folyamatosan erősödtek. Az, hogy altatnak ilyenkor már előrevetítette, hogy mennyire fog fájni.
Anya elment, egyedül maradtunk. Bálint, Én, és Elza baba, aki akkor már angyal volt.
Nem tudtam felfogni miért történt mindez és miért velünk.
Este 8 körül erősödtek a fájdalmak. Már ülni, feküdni sem tudtam. A fény is zavart és a hangok is. Sötétben lassan járkáltam, meggörnyedve. Vagy négykézláb "vajúdtam".
Nem akartam gyógyszert bevenni. Azt éreztem, legalább ez a hatalmas fájdalom elnyomja a lelki fájdalmat. Voltak olyan órák, amikre nem is emlékszem, a világomat nem tudva szenvedtem. Egy éles hasítás, elment a nyákdugó. Kicsit megkönnyebbültem. Utána legalább ülni tudtam. Bálinthoz bújtam és teljesen kimerülve egy keveset aludhattam. Majd éjjel egy következő fájdalmas hasítást követően Ő is végleg távozott. A teliholdban. Majd Bálint mellé rogytam és elaludtam.
Ez a kisbaba szeretett volna 9 hetet élni. Megadtam neki. Ő pedig megtanított arra, hogy mennyi minden nem számít, és mennyi mindent máshogyan kell csinálnom gondolati síkon. Nem szabad félni.
Napok óta gyászolom az Angyalkánkat. Sosem voltunk még egymáshoz ennyire közel sem Bálinttal, sem Anyukámmal. Gyújtottam egy gyertyát, szépen végig égett. Kiírtam magamból mindent.
Örökké emlékezni fogunk rád kicsi Elza baba, ez sosem fog kevésbé fájni.
2015. június 4.
2015. január 6.
Elengedés
Nem vagyok túl izgalmas társaság. Évente írok, akkor is ha nyűgöm bajom van. Még az esküvőnkről se írtam pf...
Amikor úgy érzem, valami olyan van,amivel képtelen vagyok megküzdeni, azt írom csak le...
Ezer másik posztom témája volt már a gyerek. Hogy mennyire szeretnék. A férjem még nem szeretne, és teszünk is ellene. Ettől függetlenül én reménykedem. Hiába csak 1%, legalább van mibe kapaszkodnom.
Ebben a hónapban valamiért meg voltam győződve arról, hogy majd most. Figyeltem a testem, hogy mi történik, a lehető leghamarabb meg akartam tudni. Elég jól megy nekem a befelé figyelés, érzem a peteérésem, és minden apró változást.
Pé-től számított 4-5.napon enyhe szurkálást éreztem alhasban. Majd másnap megint. Elvileg beágyazódás jele lehet. A mai volt a 4.szurkálós napom. Viszont méhszáj egyre lejjebb, egyre duzzad a méhem, más tünet nincs, úgyhogy valószínűleg a nagy reménykedésben annyira bebeszéltem magamnak, hogy már a tûneteket is produkálom.
Itt az ideje, hogy elengedjem a képzelt babámat. Nem élhetem így a napjaimat. Szerettem volna megsiratni, de egyszerűen nem ment, még nem, de érzem, majd jônni fog, és akkor talán enyhül az űr...
Amikor úgy érzem, valami olyan van,amivel képtelen vagyok megküzdeni, azt írom csak le...
Ezer másik posztom témája volt már a gyerek. Hogy mennyire szeretnék. A férjem még nem szeretne, és teszünk is ellene. Ettől függetlenül én reménykedem. Hiába csak 1%, legalább van mibe kapaszkodnom.
Ebben a hónapban valamiért meg voltam győződve arról, hogy majd most. Figyeltem a testem, hogy mi történik, a lehető leghamarabb meg akartam tudni. Elég jól megy nekem a befelé figyelés, érzem a peteérésem, és minden apró változást.
Pé-től számított 4-5.napon enyhe szurkálást éreztem alhasban. Majd másnap megint. Elvileg beágyazódás jele lehet. A mai volt a 4.szurkálós napom. Viszont méhszáj egyre lejjebb, egyre duzzad a méhem, más tünet nincs, úgyhogy valószínűleg a nagy reménykedésben annyira bebeszéltem magamnak, hogy már a tûneteket is produkálom.
Itt az ideje, hogy elengedjem a képzelt babámat. Nem élhetem így a napjaimat. Szerettem volna megsiratni, de egyszerűen nem ment, még nem, de érzem, majd jônni fog, és akkor talán enyhül az űr...
2013. október 19.
A dátum
10 hónapja vagyunk jegyesek, kb március óta tervezgetjük az esküvőnket. Több dátum is volt már, több helyszín, tágabb és szűkebb vendéglista, nagyszabású és visszafogott mire végre kialakult, hogy mit is szeretnénk igazán, kikkel és hol.
Kitűztük a dátumot és lefoglaltuk a helyszínt. Azt hiszem, ezek voltak a legfontosabbak. A helyszín jelentősen meghatározza a létszámot és vendéglátási (kaja, pia, buli) lehetőségeit, így már ezen sem igazán kell agyalni.
Bátran kijelenthetem, hogy nagyon belefáradtam ebbe a folyamatba, és őszintén örülök, hogy még 8,5 hónapunk van a nagy napunkig, addig talán újra felveszem a fonalat, és újra tudok majd izgatottan erről beszélni.
Voltak itt családi drámák, harcok és megalkuvások, de ezek mind hozzásegítettek ahhoz, hogy kialakítsuk ezt a mostanit, ami számunkra tökéletes lesz, csak ezt az elején még nem így hittük:)
Szóval, 2014.07.12.
Kitűztük a dátumot és lefoglaltuk a helyszínt. Azt hiszem, ezek voltak a legfontosabbak. A helyszín jelentősen meghatározza a létszámot és vendéglátási (kaja, pia, buli) lehetőségeit, így már ezen sem igazán kell agyalni.
Bátran kijelenthetem, hogy nagyon belefáradtam ebbe a folyamatba, és őszintén örülök, hogy még 8,5 hónapunk van a nagy napunkig, addig talán újra felveszem a fonalat, és újra tudok majd izgatottan erről beszélni.
Voltak itt családi drámák, harcok és megalkuvások, de ezek mind hozzásegítettek ahhoz, hogy kialakítsuk ezt a mostanit, ami számunkra tökéletes lesz, csak ezt az elején még nem így hittük:)
Szóval, 2014.07.12.
2013. szeptember 1.
Szeretem a munkám!
És nem csak azért, mert végre van:) Hanem úgy igazából nagyon szeretem! Lassan letelik a próbaidőm is, és remélem hosszabbítanak.
Vége van egy olyan munkám, ami változatos, amit élvezek - annak ellenére, hogy nem túl szakmai -, ahol szeretem a kollégáimat, ahol engem is szeretnek, ahová jó járni, ami kicsit háttérbe szorította az egyéb nagy vágyaimat(igen, gyerek kérdés, és ennek most nagyon örülök).
Légyszilégyszi maradjon ez továbbra is ilyen jóóó
Vége van egy olyan munkám, ami változatos, amit élvezek - annak ellenére, hogy nem túl szakmai -, ahol szeretem a kollégáimat, ahol engem is szeretnek, ahová jó járni, ami kicsit háttérbe szorította az egyéb nagy vágyaimat(igen, gyerek kérdés, és ennek most nagyon örülök).
Légyszilégyszi maradjon ez továbbra is ilyen jóóó
2013. április 21.
Tùl a holtponton
Most kivételesen nem időhiány miatt nem írtam. Egyszer csak egy durva hullám alján találtam magam és jó sokat idôztem ott...persze nem direkt, csak nem találtam/találok megoldást. Még mindig munkát keresek. 4,5 hónapja, aktívan. Ami azt jelenti, hogy nem elég, hogy mindenhová be vagyok regisztrálva, naponta órákat töltök azzal, hogy az álláshirdetési portálokra nem felrakott hirdetéseket megtaláljam. Cégek honlapján kutakodok, illetve a szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus, ellenben jó vagy közeli cégekhez beküldjem az önéletrajzomat, hogy dolgoznék náluk.
Van jó CV-m, van jó motivációs levelem, természetesen minden egyes álláshoz új. Nem tudom hány helyre jelentkeztem, de még eddig sehonnan nem hívtak vissza. Ez azért kiborító, főleg, hogy minden egyes kritériumnak megfeleltem, tök jó referenciáim vannak, és nem is kérek sokat. Szerintem. Iszonyatosan elkeseredtem, befordultam, és ez minden nappalomra és éjszakámra rányomta a bélyegét. Amikor csak volt egy szabad percem, ezen rágódtam. Szörnyű volt. Az a mázlim, hogy közben van pénzkeresési lehetőségem, így éhen éppenséggel nem halok, de sajnos ez ugye csak pillanatnyi, nem tervezhető és később semmilyen juttatásokkal nem jár. Mindig készenlétben állok és nagyon kiszolgáltatott a helyzet. De legalább nagyon szeretem:)
Volt kb 2-3 nagy kiborulásom óriás sírással üvöltéssel, hogy nem bírom tovább, nincs értelme az életemnek, aztán elmúlt. Már nem érdekel. Elfáradtam. Nem foglalkozom ezzel. Persze, ha látok valami jó kis hirdetést, jelentkezem rá, de az, hogy várjam, hogy hátha hívnak, már elmarad.
Néha elgondolkozom, vajon a sors milyen utat szánt nekem, mert lehet, hogy nem ezt, hisz régóta mindig ugyan oda vezet vissza.Mindig gyerekekkel foglalkozom. És tudom, hogy kéne az a saját, és akarom is, de félek, hogy nem jönnénk ki anyagilag, főleg úgy, hogy a minimumot kapnám, 28500 ft-ot. vagy egy pár ezer forinttal többet, mert az utóbbi 2 évben 9 hónapot dolgoztam....Előtte és közben fősulis voltam, tehát biztosított, de az az összeget nem növeli. Na mindegy. Meg kell várni, még Bálint is végez a suliban és lesz munkája. Ha neki egyáltalán lesz. Már ezen aggódom. Mondjuk a mérnök informatikával némileg könnyebb elhelyezkedni, mint a marketinggel, de ki tudja. Nem tudom, minden bizonytalan, és én folyamatosan csak félek, de nem tudok ellene semmit tenni.
Most élvezem a jó időt, spórolok, próbálkozom és kíváncsian várom, mi az én utam.
Közben pedig megvolt a 25. szülinapom, amit nem annyira viseltem jól, maradjunk ennyiben :P
Van jó CV-m, van jó motivációs levelem, természetesen minden egyes álláshoz új. Nem tudom hány helyre jelentkeztem, de még eddig sehonnan nem hívtak vissza. Ez azért kiborító, főleg, hogy minden egyes kritériumnak megfeleltem, tök jó referenciáim vannak, és nem is kérek sokat. Szerintem. Iszonyatosan elkeseredtem, befordultam, és ez minden nappalomra és éjszakámra rányomta a bélyegét. Amikor csak volt egy szabad percem, ezen rágódtam. Szörnyű volt. Az a mázlim, hogy közben van pénzkeresési lehetőségem, így éhen éppenséggel nem halok, de sajnos ez ugye csak pillanatnyi, nem tervezhető és később semmilyen juttatásokkal nem jár. Mindig készenlétben állok és nagyon kiszolgáltatott a helyzet. De legalább nagyon szeretem:)
Volt kb 2-3 nagy kiborulásom óriás sírással üvöltéssel, hogy nem bírom tovább, nincs értelme az életemnek, aztán elmúlt. Már nem érdekel. Elfáradtam. Nem foglalkozom ezzel. Persze, ha látok valami jó kis hirdetést, jelentkezem rá, de az, hogy várjam, hogy hátha hívnak, már elmarad.
Néha elgondolkozom, vajon a sors milyen utat szánt nekem, mert lehet, hogy nem ezt, hisz régóta mindig ugyan oda vezet vissza.Mindig gyerekekkel foglalkozom. És tudom, hogy kéne az a saját, és akarom is, de félek, hogy nem jönnénk ki anyagilag, főleg úgy, hogy a minimumot kapnám, 28500 ft-ot. vagy egy pár ezer forinttal többet, mert az utóbbi 2 évben 9 hónapot dolgoztam....Előtte és közben fősulis voltam, tehát biztosított, de az az összeget nem növeli. Na mindegy. Meg kell várni, még Bálint is végez a suliban és lesz munkája. Ha neki egyáltalán lesz. Már ezen aggódom. Mondjuk a mérnök informatikával némileg könnyebb elhelyezkedni, mint a marketinggel, de ki tudja. Nem tudom, minden bizonytalan, és én folyamatosan csak félek, de nem tudok ellene semmit tenni.
Most élvezem a jó időt, spórolok, próbálkozom és kíváncsian várom, mi az én utam.
Közben pedig megvolt a 25. szülinapom, amit nem annyira viseltem jól, maradjunk ennyiben :P
2013. március 14.
Továbbgondolt vágyak
Nem egyszer írtam már kisbabás vágyaimról. Ezek mostanában kezdenek kicsit átalakulni...Nem csak azért, mert szinte minden napomat 4 gyerekkel töltöm, néha megspékelve plusz 2-vel (és ez baromi fárasztó tud lenni:)), hanem azért is mert ahogy egyre közeledik (sajnos még mindig távol van) az a bizonyos "start" dátum, úgy kezd megszállni a nyugalom és az izgatottság. És új vágyaim alakultak ki, amikre sokkal többet gondolok már. Eddig csak magamra gondoltam, arra, hogy milyen lesz kisbabát várni egyszer. Most pedig már azért szeretném nagyon, hogy lássam Bálintot a közös gyerekünkkel. Ő is változik mostanában és jó felé halad. A fejemben van a kép ahogy ő és egy loknis kisangyal egymásra néznek. Iszonyúan várom már!
2013. március 12.
Bors
Legutóbbi városi sétánk alkalmával végre ellátogattunk a Bors Gasztrobárba, ami egy új fiatalos lendületes kis étkezde. Leveseket, bagetteket, sütiket és limonádékat turbóztak fel a séf srácok. Én pl ettem egy chilis-kókuszos sütőtök krémlevest, szigorúan trendi elviteles pohárban (4dl) és egy kis méretű bagettet, mely a french lady névre hallgatott. Különleges helyben sütött bagettecske málnás lilahagyma lekvárral, edami sajttal és csirkemellel töltve. Szóval tényleg egy kulináris élmény, amihez nem kell puccba vágni magunkat, és nem kell a fél fizunkat ott hagyni. Ugyanis mindezért kemény 890 ft-ot fizettem és a két fogás között pihentem fél órát. Tehát elég:)
A sütiket és limcsiket én most sajnos kihagytam, a bagett így is egy engedmény volt.
Aki teheti, látogasson el, mert nem csak a kaják fantasztikusak, hanem a kiszolgálás is élmény. Sose láttam még ennyire lelkes és jófej csapatot! Le a kalappal előttetek fiúk!
A sütiket és limcsiket én most sajnos kihagytam, a bagett így is egy engedmény volt.
Aki teheti, látogasson el, mert nem csak a kaják fantasztikusak, hanem a kiszolgálás is élmény. Sose láttam még ennyire lelkes és jófej csapatot! Le a kalappal előttetek fiúk!
2013. február 24.
Villámgyors
Tegnap volt egy éves a diplomám, ma pedig a lakásom ünnepli a szülinapját:) Tegnap már tavaszi nagytakarítást tartottam, ez volt az Ő ajándéka.
Mikor valamilyen évforduló van, kicsit szeretek elmerengeni az elmúlt időszakon. Most úgy érzem, hogy jéézusom, hisz még csak most nézegettünk lakásokat, még bennem van az az érzés, mikor jöttünk a kifizetés utáni átadásra. És ennek már egy éve. Tényleg meg kell fogni minden pillanatot...
Mikor valamilyen évforduló van, kicsit szeretek elmerengeni az elmúlt időszakon. Most úgy érzem, hogy jéézusom, hisz még csak most nézegettünk lakásokat, még bennem van az az érzés, mikor jöttünk a kifizetés utáni átadásra. És ennek már egy éve. Tényleg meg kell fogni minden pillanatot...
2013. február 23.
Vadvirág
Sok sok -lázadó- éven át volt ez a dal az ars poeticám. Ma eszembe jutott és boldogan főzök rá vacsorát a munkából haza igyekvő uramnak. Hiába változott sok minden, még mindig a magaménak érzem, és alapjaiban véve még mindig az a Vadvirág vagyok.
2013. február 22.
Az én napom
A tegnapi az én napom volt. Reggel vezetni mentem, ez volt az első órám és iszonyúan élveztem! Aztán egy gyors edzés után bementem a városba. Felkutattam egy boltot, ahogy olcsón lehet egy bizonyos fajta teához jutni (egyik szenvedélyem a tea). Nem tudtam pontosan, hogy merre van, ezért csomót sétáltam a 13. kerület szép részén. Ugyan ezek a polgári lakások nem az én világom, de azért tetszenek. Visszafelé menet már villamosozni sem volt kedvem, sétáltam. Következő célpont a Corvin volt, ott találkoztunk Yorcsival a szokásos heti kibeszélős napunkra.Míg vártam, hogy végezzen a munkájával, addig beugrottam a boltokba nézelődni. Nem különösebben akartam semmit venni, de egy gyönyörű lila ruhát csak felpróbáltam. És nem csak azért szerettem bele, mert 2490 Ft-ért már az enyém is lehetett, hanem mert S-es méret volt. Nem tudom mikor hordtam utoljára ilyen méretet, de annyira boldog voltam. Megveregettem a saját vállamat:)
Felszedtem barátnémat és egy-egy teával/forró csokival nyakunkba vettük a várost. Mostanában sokat sétálunk. Ez főleg azért alakult így, mert nincs egy jól bevált törzshelyünk, valamiért mindegyikből hiányzik az, amitől igazán megkedvelnénk, amitől vissza vágynánk. Király utca-Andrássy út- Deák tér - Vörösmarty tér- ismét Deák - Astoria felé Ferenciek tere - Deák volt az útirány és közben megállapodtunk, az lesz a küldetés, hogy sétálunk. Hogy felfedezzük Budapest kis utcácskáit, kerületekre bontva. Ezekben a kis utcákban olyan kincsekre lehet bukkanni, épületek, boltocskák stb képében, hogy az ember tényleg szívesen áll meg előttük vágyakozva. Annak ellenére, hogy nem szeretem a nagyvárost, hogy vannak putri részek, szépek ezek az esti andalgások. Úgyhogy ebből kérem sorozat lesz, dokumentálni is fogom mindezt, ha már egyszer nekivágtunk:)
Hazaérve pedig még egy kicsit beszélgettünk is az urammal. Mindent egybevéve tökéletes nap volt a tegnapi,és tudnám mondani, hogy már csak az hiányzott, hogy...de 'csakazértse' :)
Felszedtem barátnémat és egy-egy teával/forró csokival nyakunkba vettük a várost. Mostanában sokat sétálunk. Ez főleg azért alakult így, mert nincs egy jól bevált törzshelyünk, valamiért mindegyikből hiányzik az, amitől igazán megkedvelnénk, amitől vissza vágynánk. Király utca-Andrássy út- Deák tér - Vörösmarty tér- ismét Deák - Astoria felé Ferenciek tere - Deák volt az útirány és közben megállapodtunk, az lesz a küldetés, hogy sétálunk. Hogy felfedezzük Budapest kis utcácskáit, kerületekre bontva. Ezekben a kis utcákban olyan kincsekre lehet bukkanni, épületek, boltocskák stb képében, hogy az ember tényleg szívesen áll meg előttük vágyakozva. Annak ellenére, hogy nem szeretem a nagyvárost, hogy vannak putri részek, szépek ezek az esti andalgások. Úgyhogy ebből kérem sorozat lesz, dokumentálni is fogom mindezt, ha már egyszer nekivágtunk:)
Hazaérve pedig még egy kicsit beszélgettünk is az urammal. Mindent egybevéve tökéletes nap volt a tegnapi,és tudnám mondani, hogy már csak az hiányzott, hogy...de 'csakazértse' :)
2013. február 19.
Csak egy mondat.
A rosszindulatot, a direkt kukacoskodást(ezt jóval csúnyábban írnám azért...) a gyerekes hülyeségeket egyszerűen képtelen vagyok elviselni...
2013. február 12.
9 hónap
Ennyi kellett hozzá, hogy egyedül is teljes biztonságban érezzem magam a lakásomban, hogy ha Bálint reggel korábban kelt és elment, tudjak aludni (ha reggel 7kor ment el és semmi dolgom nem volt, akkor sem tudtam már aludni), hogy ha este későn jön, merjek zenét hallgatni, tv-zni és ne csak a neszeket hallgassam...hogy csukott ajtóval tudjak zuhanyozni...igen, parázós vagyok. És most rettenetesen büszke magamra, hogy túl tudtam ezen lendülni, és már igazán az otthonomnak érzem azt a helyet, amiért annyit küzdöttünk!
2013. február 3.
"Tanú-ságos"
Még csak gondolatban
tervezgetjük az esküvőnket, mégis komoly dologgal szembesültem:
nincsenek barátaim. Jó, ez azért nem teljesen igaz. Van 1-2, és nem is
kívánok százat, csak párat akire maximálisan számíthatok. Ez egyébként
onnan jutott eszembe, hogy ki legyen a tanúm. És sajnos nem tudtam
egyből rávágni. Valamiért nekem ez egy nagyon fontos dolog. Az, hogy egy
ilyen meghatározó pillanatban csak 2 ember állhat mellettem. Az egyik
ugye adott:) Én még sose voltam senkinek a tanúja, de az én szememben ez
egy hihetetlenül megtisztelő feladat. És szeretném, hogy akit felkérek, ő is érezze ezt. Mármint nem kell hálálkodnia vagy ilyesmi, csak, hogy érezz, hogy azzal, hogy ő lett az, egyben azt is jelenti, mennyire fontos nekem.
Régebben teljesen egyértelmű volt, hogy ki legyen az, és nem is volt kérdés, és boldog voltam, hogy hosszú éveken át tartott ez az elhatározás. Aztán valahogy az utóbbi 1évben ez megváltozott. Az ő élete is alaposan felfordult, szerencsére pozitív értelemben lett bonyolult, de úgy gondolom, hogy ettől még nem kell ennyire megszüntetni a kapcsolatokat. Nem is megszüntetni, csak elhanyagolni. Mert egy sms, egy email, egy párperc telefon bele kell, hogy férje, akár mi is van. Szerintem. Ettől függetlenül nem zárom ki teljesen, de most az "inkább keresek mást" fázisnál járok.
Barátokat azért nem akartam soha felkérni, mert ők élvezzék inkább a dolgot kívülről, ki ki a maga párja, kísérője mellett. Nekem a legutóbbi esküvőn tök rossz volt, hogy egyedül kellett végignéznem, nem volt ott az uram mellettem (ő volt a tanú).
És egyébként fura, de ahogyan írom a bejegyzést, közben el-elmélázom a dologról,és egy olyan valaki jutott eszembe, aki végig itt volt az orrom előtt, aki kivétel nélkül mindig ott volt mellettem, akihez bármikor fordulhattam, akinek olyan dolgokat is elmondhattam, amit még anyának se akartam. Régen ilyen volt a "régi tanúm", az "új" is ilyen volt régen, de még most is. Remélem ez már tényleg soha nem fog megváltozni:)
Régebben teljesen egyértelmű volt, hogy ki legyen az, és nem is volt kérdés, és boldog voltam, hogy hosszú éveken át tartott ez az elhatározás. Aztán valahogy az utóbbi 1évben ez megváltozott. Az ő élete is alaposan felfordult, szerencsére pozitív értelemben lett bonyolult, de úgy gondolom, hogy ettől még nem kell ennyire megszüntetni a kapcsolatokat. Nem is megszüntetni, csak elhanyagolni. Mert egy sms, egy email, egy párperc telefon bele kell, hogy férje, akár mi is van. Szerintem. Ettől függetlenül nem zárom ki teljesen, de most az "inkább keresek mást" fázisnál járok.
Barátokat azért nem akartam soha felkérni, mert ők élvezzék inkább a dolgot kívülről, ki ki a maga párja, kísérője mellett. Nekem a legutóbbi esküvőn tök rossz volt, hogy egyedül kellett végignéznem, nem volt ott az uram mellettem (ő volt a tanú).
És egyébként fura, de ahogyan írom a bejegyzést, közben el-elmélázom a dologról,és egy olyan valaki jutott eszembe, aki végig itt volt az orrom előtt, aki kivétel nélkül mindig ott volt mellettem, akihez bármikor fordulhattam, akinek olyan dolgokat is elmondhattam, amit még anyának se akartam. Régen ilyen volt a "régi tanúm", az "új" is ilyen volt régen, de még most is. Remélem ez már tényleg soha nem fog megváltozni:)
Anyagiak
Szóval fura dolog nálam ez a blogolás. Nap közben számtalan olyan gondolat fogalmazódik meg bennem, amit mindenképp szeretnék ide leírni. Aztán mire hazaesek már vagy tökre nem aktuális, vagy már annyit rágódtam rajta, hogy eljutottam oda, nem akarok vele foglalkozni, ezért le sem írom. Vagy szimplán elfelejtem. Pedig de szeretnék gyakrabban írni. Valahol szükségem is lenne rá. Vagy még az is lehet, hogy szeretnék valamiről írni, aztán a második sornál elkalandozom és végül törlöm az egészet...Na mindegy.
Mostanában az a helyzet, hogy álláskeresésben vagyok, közben csinálom a jogsimat, és sokat bébiszittelek szerencsére. Persze nem annyit, ami elég lenne ahhoz, hogy a kósza 30 ezres fűtésszámlákat gond nélkül ki tudjam csengetni. Apropó fűtés....nem vagyok öreg és nyugdíjas ellenes, nekem mind a két nagyim egy tündér, abszolút nem "öregesek", szóval semmi sztereotípia, mégis iszonyúan bosszantanak a házban lakó nyuggerek...(és íme az elkalandozás:D). Decemberben pontosan annyit fűtöttünk, mint tavaly februárban. Decemberben nem volt hideg. Nappal nem voltak mínuszok, ellenben februárban emlékszem, mikor a fekete termo bélelt -20 fokig meleget nyújtó téli futónacimban jártam. Februárban kemény hideg volt. Indokolt volt a fűtés, de most?! És ez mind azért, mert "ők" fáznak. Tessék kérem felöltözni...Oké, én könnyen beszélek, nekem a radiátorok és az ablakok is újak, ezért póló bugyi kombinációban izzadok esténként és fizetem (bár fizetném...) a 30 ezer forintos számlákat. Erre tökéletes megoldás lenne a panelprogram, melynek keretében új ablakokat, új radiátorokat, egyedi mérőket kapnának a lakások, a lépcsőházak, és a házat is szigetelnék. Ez kérem azért nem tud megvalósulni a mi házunkban, mert ebből csak annyit látnak, hogy mennyit kell fizetni. Miért, mennyit?!?! Meg, hogy átverés. Érdekes, a mellettünk lévő utcákban ez működik....Így is sokat fizetnek csak cserébe fáznak.Én meg jogosan érzem azt, hogy feleslegesen fizetek. Na ennyit erről....
2013. január 23.
Diéta
Jó rég elkezdtem írni ezt a piszkozatot is, aztán mindig jött hozzá valamiféle újdonság amiért sosem közöltem. Talán mostanra állt be a rendszer, így tényleg aktuális a téma.
Gyerek koromtól kezdve élsportoló voltam ( 5 éves koromtól versenyeztem igazoltként) mindig nagyon vékony és nagyon izmos. 9-10 évesen a hátamon az összes kis izom kirajzolódott, durva volt...
Aztán jött a gimi, már kevés időm volt a sportra, nem is szerettem már, és a versenyzést abbahagytam. Továbbra is edzettem, de a heti 3x 1,5 óra már semmi volt az előző 10 évhez képest, ekkor nőttem meg magasságra(bő 20 centit szedtem magamra 2 év alatt), ekkor nőiesedtem és a kilók is bőséggel kúsztak fel.
Tini koromban jött az állandó fogyókúra, persze ész nélkül, sose volt egy bevált módszerem. Mindig mozogtam mellette, de kevés volt.
Idén nyáron volt a mindenkori legdurvább holtpont. Emlékszem, egy próbafülkében álltam, és méregettem magam a tükörben és legszívesebben sírógörcsöt kaptam volna a fenekem és csípőm láttán. Hazafelé elhatároztam, ennek vége, lefogyok.
Jött a keresgélés, olvasgatás, napokig. Nem akartam hülyeséget csinálni, egy tartható diétát kerestem, ami mellett a szervezetem minden fontos dolgot megkap és nem éhezem.
Nem is kilókban akartam fogyni, hanem látványra. A csontozatom viszonylag erős és a néha izmaimból is azért még maradt, ezért nehéz voltam, sose néztek annyinak. Nincs is itthon mérlegem:)
Végül egy olyan diétát állítottam össze, amiben nem a kalóriákat számolom, hanem a fehérje, szénhidrát és szír mennyiségét. A kalória nem túl mérvadó szerintem, hisz ha csak annyit tűzök ki, hogy napi X, akkor megeszem mondjuk annak megfelelő csokit, sütit, egész nap éhezem de fogyni tuti nem fogok. És szálkásodni is szerettem volna.
Testépítéssel foglalkozó honlapokon nagyon sok hasznos infót találtam, így össze tudtam magamnak állítani az étrendemet.
A testsúly alapján kellett kiszámolni az egy napra jutó fehérje, szénhidrát és zsír mennyiségét.
Persze a szénhidrát sem lehet akármilyen. Abszolút tiltólistás minden amiben van fehér liszt (én az összes többit száműztem, nincs teljes kiőrlésű, nincs rozskenyér, barna kenyér, tészta, rizs stb.) illetve a cukor (barna, nád szintén kilőve) fontos tudni, hogy a gyümölcs is tartalmaz cukrot, és az bizony ugyan olyan cukornak minősül, tehát nincs gyümölcs se.
Meg kellett találnom az értékes szénhidrátforrásokat, amiből az abszolút top a zab. Zabpelyhet vettem, amiből készíthetünk zabkását, de én gyakran daráltam le, és használtam sütikhez is. Bizony, kikísérleteztem egy pár receptet, mert süti nélkül nincs élet:)
Fehérjének nagyon jó a csirkemell, a tojás, a halak, főleg a tonhal, tengeri herkentyűk. Ezeket mondjuk saliban lehet variálni, vagy rakott ételekként. Nyilván rántani nem lehet.
Illetve én nagyon sok túrót ettem.
Fontos volt, hogy minden nap 2-3 óránként egyek, hogy az anyagcsere ne álljon le. Egyszerre kis adagokban.
Amit még néztem, az a glikémiás index. Ez gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy az adott étel mennyire dobja meg a vércukrot. Az a jó, aminek alacsony a GI-e, mert akkor hosszan szívódik fel a tápanyag(a zab ebben a tekintetben is csúcs).
Nekem azért nem volt olyan nehéz dolgom, mert a tésztaféléket nem igazán szerettem eddig sem, és nem voltam kenyérpárti sem. Néha melegszendvics, de azon kívül ritkán. A pizza az hiányzik na:)
Ami még nagy segítség volt, az a fehérje turmix. Ugyanis nem tudom ki hogyan van vele, de napi kb 5x képtelen voltam enni. Egyszerűen nem voltam éhes, nem tudtam ennyi változatos kaját kitalálni, és nem voltam képes napi több kiló csirke mellett bekebelezni(megvenni se, hozzáteszem...), hogy meglegyen az előírt mennyiség.
Olyan fehérje turmixot kerestem, amiben egyáltalán nincs hozzáadott cukor, más szénhidrátok, pénztárcabarát, nincs benne semmi mesterséges színezék, ízfokozó stb.
Egy német márkát választottam (Peak) és milyen jól tettem:) Iszonyú finom, tényleg nincs benne semmi adalék, cukor, és nem is volt rossz az ára.
Azt azért tisztáznám, hogy a fehérje turmix az nem egyenlő a mindenféle szteroidokkal amitől felfújt izmai lesznek az embernek. Mértékkel fogyasztva elősegíti a szép izomzat kialakulását, természetesen sport mellett:)
Szeptember 13-án kezdtem az egész diétát, és még mindig tartom. Decembertől annyi engedményt vezettem be, hogy már eszem gyümölcsöket, persze csak mértékkel, és akkor is azokat, amiknek alacsony a cukor tartalma. Ilyen pl az ananász, a citrusfélék, a piros bogyósok. Banán, szőlő továbbra is kizárva.
A legnehezebb az a joghurtok elhagyása volt. Nagy joghurtevő voltam, uzsira, reggelire szerettem azt enni. Csak hát ugye a szénhidrát tartalma miatt sajnos nem volt jó.
Üdítők, gyümölcslevek is száműzve, a különböző szószok, pl ketchup. A mustá nálam maradt, abban nagyon kevés a szénhidrát, ezért mértékkel használtam azt.
Édesítőt lehet használni cukor helyett, én egyáltalán nem is vettem, annyira mű íze van, utáltam mindig is.
És sajnos a méz is rossz ilyen szempontól. Most decembertől abból is lazítottam kicsit, van egy jó kis receptem, ahhoz egy picit szoktam használni (1 teáskanál)
Jó kis kísérletezgetős időszak volt ez, csomó újdonságot alkottam, amit mindenképpen meg fogok tartani.
Sokan kérdezik, hogy mikor állok vissza. Őszintén, szerintem soha. Annyival jobban érzem így magam, hogy nem tömöm tele a szervezetemet szeméttel, hogy nem éri meg. Persze később biztos lesz olyan, hogy nyáron mondjuk eszem egy gombóc fagyit, de lángosozást pl biztos nem csapok. Már a gondolatától is felfordul a gyomrom.
És akkor az eredmények centiben és kilóban a 178 cm-es magasságomhoz:
Látszik, decemberben kicsit belassult az egész, de most januárban megint volt egy ugrás, főleg has tájékon vettem észre. Majd február 1-jén centizek egyet:)
Gyerek koromtól kezdve élsportoló voltam ( 5 éves koromtól versenyeztem igazoltként) mindig nagyon vékony és nagyon izmos. 9-10 évesen a hátamon az összes kis izom kirajzolódott, durva volt...
Aztán jött a gimi, már kevés időm volt a sportra, nem is szerettem már, és a versenyzést abbahagytam. Továbbra is edzettem, de a heti 3x 1,5 óra már semmi volt az előző 10 évhez képest, ekkor nőttem meg magasságra(bő 20 centit szedtem magamra 2 év alatt), ekkor nőiesedtem és a kilók is bőséggel kúsztak fel.
Tini koromban jött az állandó fogyókúra, persze ész nélkül, sose volt egy bevált módszerem. Mindig mozogtam mellette, de kevés volt.
Idén nyáron volt a mindenkori legdurvább holtpont. Emlékszem, egy próbafülkében álltam, és méregettem magam a tükörben és legszívesebben sírógörcsöt kaptam volna a fenekem és csípőm láttán. Hazafelé elhatároztam, ennek vége, lefogyok.
Jött a keresgélés, olvasgatás, napokig. Nem akartam hülyeséget csinálni, egy tartható diétát kerestem, ami mellett a szervezetem minden fontos dolgot megkap és nem éhezem.
Nem is kilókban akartam fogyni, hanem látványra. A csontozatom viszonylag erős és a néha izmaimból is azért még maradt, ezért nehéz voltam, sose néztek annyinak. Nincs is itthon mérlegem:)
Végül egy olyan diétát állítottam össze, amiben nem a kalóriákat számolom, hanem a fehérje, szénhidrát és szír mennyiségét. A kalória nem túl mérvadó szerintem, hisz ha csak annyit tűzök ki, hogy napi X, akkor megeszem mondjuk annak megfelelő csokit, sütit, egész nap éhezem de fogyni tuti nem fogok. És szálkásodni is szerettem volna.
Testépítéssel foglalkozó honlapokon nagyon sok hasznos infót találtam, így össze tudtam magamnak állítani az étrendemet.
A testsúly alapján kellett kiszámolni az egy napra jutó fehérje, szénhidrát és zsír mennyiségét.
Persze a szénhidrát sem lehet akármilyen. Abszolút tiltólistás minden amiben van fehér liszt (én az összes többit száműztem, nincs teljes kiőrlésű, nincs rozskenyér, barna kenyér, tészta, rizs stb.) illetve a cukor (barna, nád szintén kilőve) fontos tudni, hogy a gyümölcs is tartalmaz cukrot, és az bizony ugyan olyan cukornak minősül, tehát nincs gyümölcs se.
Meg kellett találnom az értékes szénhidrátforrásokat, amiből az abszolút top a zab. Zabpelyhet vettem, amiből készíthetünk zabkását, de én gyakran daráltam le, és használtam sütikhez is. Bizony, kikísérleteztem egy pár receptet, mert süti nélkül nincs élet:)
Fehérjének nagyon jó a csirkemell, a tojás, a halak, főleg a tonhal, tengeri herkentyűk. Ezeket mondjuk saliban lehet variálni, vagy rakott ételekként. Nyilván rántani nem lehet.
Illetve én nagyon sok túrót ettem.
Fontos volt, hogy minden nap 2-3 óránként egyek, hogy az anyagcsere ne álljon le. Egyszerre kis adagokban.
Amit még néztem, az a glikémiás index. Ez gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy az adott étel mennyire dobja meg a vércukrot. Az a jó, aminek alacsony a GI-e, mert akkor hosszan szívódik fel a tápanyag(a zab ebben a tekintetben is csúcs).
Nekem azért nem volt olyan nehéz dolgom, mert a tésztaféléket nem igazán szerettem eddig sem, és nem voltam kenyérpárti sem. Néha melegszendvics, de azon kívül ritkán. A pizza az hiányzik na:)
Ami még nagy segítség volt, az a fehérje turmix. Ugyanis nem tudom ki hogyan van vele, de napi kb 5x képtelen voltam enni. Egyszerűen nem voltam éhes, nem tudtam ennyi változatos kaját kitalálni, és nem voltam képes napi több kiló csirke mellett bekebelezni(megvenni se, hozzáteszem...), hogy meglegyen az előírt mennyiség.
Olyan fehérje turmixot kerestem, amiben egyáltalán nincs hozzáadott cukor, más szénhidrátok, pénztárcabarát, nincs benne semmi mesterséges színezék, ízfokozó stb.
Egy német márkát választottam (Peak) és milyen jól tettem:) Iszonyú finom, tényleg nincs benne semmi adalék, cukor, és nem is volt rossz az ára.
Azt azért tisztáznám, hogy a fehérje turmix az nem egyenlő a mindenféle szteroidokkal amitől felfújt izmai lesznek az embernek. Mértékkel fogyasztva elősegíti a szép izomzat kialakulását, természetesen sport mellett:)
Szeptember 13-án kezdtem az egész diétát, és még mindig tartom. Decembertől annyi engedményt vezettem be, hogy már eszem gyümölcsöket, persze csak mértékkel, és akkor is azokat, amiknek alacsony a cukor tartalma. Ilyen pl az ananász, a citrusfélék, a piros bogyósok. Banán, szőlő továbbra is kizárva.
A legnehezebb az a joghurtok elhagyása volt. Nagy joghurtevő voltam, uzsira, reggelire szerettem azt enni. Csak hát ugye a szénhidrát tartalma miatt sajnos nem volt jó.
Üdítők, gyümölcslevek is száműzve, a különböző szószok, pl ketchup. A mustá nálam maradt, abban nagyon kevés a szénhidrát, ezért mértékkel használtam azt.
Édesítőt lehet használni cukor helyett, én egyáltalán nem is vettem, annyira mű íze van, utáltam mindig is.
És sajnos a méz is rossz ilyen szempontól. Most decembertől abból is lazítottam kicsit, van egy jó kis receptem, ahhoz egy picit szoktam használni (1 teáskanál)
Jó kis kísérletezgetős időszak volt ez, csomó újdonságot alkottam, amit mindenképpen meg fogok tartani.
Sokan kérdezik, hogy mikor állok vissza. Őszintén, szerintem soha. Annyival jobban érzem így magam, hogy nem tömöm tele a szervezetemet szeméttel, hogy nem éri meg. Persze később biztos lesz olyan, hogy nyáron mondjuk eszem egy gombóc fagyit, de lángosozást pl biztos nem csapok. Már a gondolatától is felfordul a gyomrom.
És akkor az eredmények centiben és kilóban a 178 cm-es magasságomhoz:
Látszik, decemberben kicsit belassult az egész, de most januárban megint volt egy ugrás, főleg has tájékon vettem észre. Majd február 1-jén centizek egyet:)
2013. január 7.
2012 margójára
Fejben már egy ideje gyűjtögetem azokat a pillanatokat, amikre szívesen emlékszem ebből az évből. Ez a 2012es év nekem abszolút a változásról szólt.
Január: befejeztem és leadtam a szakdolgozatomat, amit a külső és belső bíráló is 5-ösre értékelt.
Február: Őrült lakáskeresésről szólt, 21-én letettük a foglalót egy lakásra, 23-án államvizsgáztam( 3 db össel kiváló lett az eredmény), 24-én ügyvéd előtt is megtörtént az adásvétel.
Március-Árpilis: A lakás körüli teendőkkel voltunk elfoglalva, illetve a felújítást csináltuk. Április végén be is költöztünk.
Május-Június: Egy kalap alá veszem, mert eléggé eseménytelen volt.
Július: Elkezdtem dolgozni gyakornokként a Sanoma-ban.
Augusztus: Teljes állást kaptam
Szeptember: Bálint tesójáék összeházasodtak
Október-November: Dilemma a munka körül, rosszul éreztem magam nagyon, utáltam a kollégákat, a feladatokat, mindent.
December: Meghoztam a döntést, váltok! Felmondtam. Bálint anyukája és a párja titokban összeházasodtak. Megvolt az eljegyzésünk:)
Azért, ha összességében nézzük, leginkább jólt telt az év, nagyon hamar elrepült, folyamatosan volt dolog bőven, nem unatkoztam.
Az, hogy a 2013 mit fog hozni, kíváncsian várom, jelenleg az foglal le, hogy új munkahelyet találjak. Így az elején még nem csüggedek, aztán meglátjuk meddig tart ez az állapot. Remélem hamarosan találok. Komoly tervek nem igazán vannak erre az évre azon kívül, hogy kb összerakjuk az esküvőnket, de mivel van rá még 1,5 évünk nem kell semmit elkapkodni szerencsére.
Január: befejeztem és leadtam a szakdolgozatomat, amit a külső és belső bíráló is 5-ösre értékelt.
Február: Őrült lakáskeresésről szólt, 21-én letettük a foglalót egy lakásra, 23-án államvizsgáztam( 3 db össel kiváló lett az eredmény), 24-én ügyvéd előtt is megtörtént az adásvétel.
Március-Árpilis: A lakás körüli teendőkkel voltunk elfoglalva, illetve a felújítást csináltuk. Április végén be is költöztünk.
Május-Június: Egy kalap alá veszem, mert eléggé eseménytelen volt.
Július: Elkezdtem dolgozni gyakornokként a Sanoma-ban.
Augusztus: Teljes állást kaptam
Szeptember: Bálint tesójáék összeházasodtak
Október-November: Dilemma a munka körül, rosszul éreztem magam nagyon, utáltam a kollégákat, a feladatokat, mindent.
December: Meghoztam a döntést, váltok! Felmondtam. Bálint anyukája és a párja titokban összeházasodtak. Megvolt az eljegyzésünk:)
Azért, ha összességében nézzük, leginkább jólt telt az év, nagyon hamar elrepült, folyamatosan volt dolog bőven, nem unatkoztam.
Az, hogy a 2013 mit fog hozni, kíváncsian várom, jelenleg az foglal le, hogy új munkahelyet találjak. Így az elején még nem csüggedek, aztán meglátjuk meddig tart ez az állapot. Remélem hamarosan találok. Komoly tervek nem igazán vannak erre az évre azon kívül, hogy kb összerakjuk az esküvőnket, de mivel van rá még 1,5 évünk nem kell semmit elkapkodni szerencsére.
2012. december 18.
Boldogság!
El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok. Péntek éjjel Bálinttal eljegyeztük egymást:) Nem tudnám eldönteni, hogy várható volt, vagy teljesen váratlan. Az ismerősök és a család nem igazán lepődött meg, lassan az 5. évünket tapossuk így együtt, és már régóta a levegőben volt, de, hogy pont akkor és ott és úgy, az mind a kettőnknek meglepetés volt:) Mindenesetre csodás érzés, nem tudok betelni vele, Bálint iszonyatosan cuki, egy alkalmat sem hagy ki, hogy menyasszonynak szólíthasson, bár ez még nagyon fura, de élvezem. Nagyon kellett ez a kis plusz nekünk úgy érzem.
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)
2012. december 10.
Ismét vágyakozás
A napokban megint őrületes vágyakozás kerített hatalmába egy baba iránt. Attól függetlenül, hogy az "alap érzés" évek óta kísér a mindennapokban, hullámokban rámtör a " nem bírom tovább" is. Ilyenkor más vágyam nincs, mint haza menni és azonnal nekilátni a projektnek.
Úgy érzem ma tetőzik ez a dolog, legalábbis nagyon remélem, hogy nem élek meg több magaslatot, vagy inkább mélységet a téma kapcsán, mert ez iszonyú fájdalommal jár...
Borzasztó rossz ennyire akarni valamit úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek annak érdekében, hogy előrébb hozzam az időpontját.
És az is szörnyű, hogy egyedül a pénzzen múlik minden. Tudom, hogy ideális és tökéletes körülmények soha nem lesznek, de ameddig nincs egy teljes fizetés, addig nem vállalhatunk be ilyen plusz kiadásokat, mint egy gyerek.
Pedig nem költünk luxusra, nincsen autónk, még soha nem voltunk kettesben külföldön, a balatoni nyaralónkba járunk - ami egyébként nekem lefedi a tökéletes kikapcsolódás fogalmát.
Ameddig Bálintnak tart a suli, addig remény sincs arra, hogy beleférne egy kicsi.
Ugyanakkor amikor ilyen napokat élek meg, azon pörög az agyam megállás nélkül, hogy van, aki meg tudja oldani, de hogyan?? És, hogy mi akkor miért nem tudjuk? Valahogy biztos menne...De mi van, ha nem tudok neki mindent megadni? Áá..kibírom még azt a 2 évet.
Ha lehetne, már most teherbe esnék és csak 2 év múlva szülnék meg. Ilyenre miért nincs lehetőség?
Reménytelen vagyok...tudom...
Úgy érzem ma tetőzik ez a dolog, legalábbis nagyon remélem, hogy nem élek meg több magaslatot, vagy inkább mélységet a téma kapcsán, mert ez iszonyú fájdalommal jár...
Borzasztó rossz ennyire akarni valamit úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek annak érdekében, hogy előrébb hozzam az időpontját.
És az is szörnyű, hogy egyedül a pénzzen múlik minden. Tudom, hogy ideális és tökéletes körülmények soha nem lesznek, de ameddig nincs egy teljes fizetés, addig nem vállalhatunk be ilyen plusz kiadásokat, mint egy gyerek.
Pedig nem költünk luxusra, nincsen autónk, még soha nem voltunk kettesben külföldön, a balatoni nyaralónkba járunk - ami egyébként nekem lefedi a tökéletes kikapcsolódás fogalmát.
Ameddig Bálintnak tart a suli, addig remény sincs arra, hogy beleférne egy kicsi.
Ugyanakkor amikor ilyen napokat élek meg, azon pörög az agyam megállás nélkül, hogy van, aki meg tudja oldani, de hogyan?? És, hogy mi akkor miért nem tudjuk? Valahogy biztos menne...De mi van, ha nem tudok neki mindent megadni? Áá..kibírom még azt a 2 évet.
Ha lehetne, már most teherbe esnék és csak 2 év múlva szülnék meg. Ilyenre miért nincs lehetőség?
Reménytelen vagyok...tudom...
2012. november 30.
Szuper nap
A szabadságom harmadik napját töltöm (hogy miért vagyok szabin, azt egy másik bejegyzésben olvashatjátok majd) és ez volt a legeslegjobb!!!
Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)
Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)
Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.
Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)
Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)
Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.
2012. szeptember 23.
7-9.nap
Nem írom a többit külön bejegyzésbe, nem kell annyit lapozgatni, ha már úgyis egyszerre teszem fel:)
7.: vicces fejes. megjegyezném, nem szeretem magam olyan képeken sem látni, ezért ez a legviccesebb:
8.: én és a legjobb barátnőm. 2003 óta jóban rosszban(és tényleg!!)
2007, házibuli.
9.: nyaralós kép. hát úgy igazán nyaralni vagy 8 éve nem voltam, leszámítva a balatoni nyaralónkat, de ott nem szokásunk fotózni, csak pihenni:) tehát ez egy 2002-es kép, 8.végén, gimi elején Apával és tesómmal.
7.: vicces fejes. megjegyezném, nem szeretem magam olyan képeken sem látni, ezért ez a legviccesebb:
8.: én és a legjobb barátnőm. 2003 óta jóban rosszban(és tényleg!!)
2007, házibuli.
9.: nyaralós kép. hát úgy igazán nyaralni vagy 8 éve nem voltam, leszámítva a balatoni nyaralónkat, de ott nem szokásunk fotózni, csak pihenni:) tehát ez egy 2002-es kép, 8.végén, gimi elején Apával és tesómmal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)