A legszebb dolog

17-én szombaton volt a 4. évfordulónk. Eddig mindig étterembe mentünk ünnepelni, most (főleg anyagi okokból) más program után néztünk. Szóba jött még egy szaunaszeánsz is, ami engem már nagyon régóta foglalkoztat, végül az utolsó pillanatban találtuk ezt a filmet:

Egy fiatal párról szól, akik összeköltözés után elég hirtelen belecsapnak a babaprojektbe, és hamar sikerrel is járnak. Ez egy elég alap sztori, de a folytatás már koránt sem. Teljesen élethű, köze nincs a hollywoodi vígjátékokhoz. Drámának írták, én azért nem így nevezném, mert ha az, akkor az ember élete dráma a gyereke születése után. Én kötelezővé tenném a gyermekáldás előtt lévő pároknak, de mindenkinek akinek már van gyereke. Nagyon jól felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire átalakulnak a szerepek a baba születése után, és arra, hogy ennek mennyire nem így kellene lennie. Tudatos felkészüléssel biztos, hogy házasságok menthetőek meg, mert rengeteg esetben ez a pillanat az, amikor a két fél megszűnik egymásnak nő és férfi lenni, és ez a gyökere a házasság bukásának. Nyilván nem mindig, de nagyon sok esetben.
A filmet egyébként csodálatosan megcsinálták szerintem, a szülés nem villámszülés műnyögésekkel, a nő testének változásai is fantasztikusan élethűre sikeredtek.
Én több jelenetnél is konkrétan zokogtam, iszonyúan tetszett a film. És valószínűleg nem látnám ennyire az iazságot benne, ha nem lennék abban a szerencsés helyzetben, hogy beleláthatok egy olyan család életébe, ami szerintem nagyon ritka manapság. Ahol minden gördülékenyen működik. Persze ehhez szükség van segítségre is - jelen esetben rám - aki otthon marad a gyerekekkel. És ha nincs a közelben nagyi, barátnő, rokon, akkor ez bizony nehezen kivitelezhető sajnos a jelen gazdasági helyzetben...De én akkor is azt mondom, hogy valahogyan meg kell találni a megoldást, hogy anya és apa legalább kéthetente egy estére férfi és nő lehessen egymásnak. Hogy az anya az otthon töltött hónapokban, években is szánjon magára annyi időt, hogy gyorsan megmossa a haját és legalább normális ruhát vegyen fel, ettől ő is sokkal jobban fogja érezni magát. Hogy az apa is tölthessen a gyerekkel legalább egy délutánt-kora estét, mert neki is iszonyú nehéz, ha nem engedjük, hogy ráérezzen a dologra,és így nem is fogja anyát sose megérteni...
Kicsit zavarosra sikeredett így a vége, most biztosan nem is akarnék a témáról bővebb véleményt írni, mert egyelőre "csak" szemlélő vagyok, és a saját életembe átültetni ezt teljesen más, minden esetre törekedni fogok erre!

Az évfordulónk mindenesetre nagyon jól sikerült, ez a film szerintem tökéletes volt erre az alkalomra, végig szorítottuk egymás kezét közben:) Nagyon kis cuki volt, főleg, hogy egyre gyakrabban kerül szóba ez a téma köztünk, többször egészen hosszan álmodozunk egy jövőbeli kiscsajról;)

Csoportterápia

Tegnap(Márc. 15.) színházba mentünk este. Egy mjúúúúzikelre! IMÁDOM! Ez már csak jó lehet, gondoltam magamban.

A Madáchban néztük a Csoportterápia című darabot. A színészgárda is nagyon kecsegtetőnek tűnt első olvasásra, Balla Esztert, Nagy Sanyit és Szente Vajkot is nagyon szimpatikusnak és jónak találtam az eddigi szerepléseik alapján. Megjegyzem itt is ők voltak az abszolút favoritjaim.
Elkezdődött a darab, kb a 2. perctől kezdve visítva röhögött az egész nézőtér, és nem ám csak úgy, hogy néha, meg az elején, hanem VÉGIG. Még a két felvonás közti szünet sem tudta az embert kizökkenteni a poénáradatból.
Nem írom le a cselekményt, nem akarok spoilerezni, hátha valamelyikőtök kedvet kap és megnézi.
Én személy szerint sírva röhögtem végig, még jó, hogy nem volt előtte időm igazán sminkelni, tuti, hogy a bokámig leázott volna a fekete sminkem:)
És akkor a bővebb vélemény: Műfaját tekintve ugyan mucisal, de nem a klasszikusok közül, szerintem éppen a határon van, nem a szöveg mennyisége miatt, hanem a dalok miatt. Ugyan olyan kis mókás, poénokkal teletűzdelt számokat énekelnek viccesen, mint amilyen az egész darab hangulata. Tehát nem tudnám elképzelni, hogy megveszem a CD-t és azt fogom éjjel nappal hallgatni, mint mondjuk a Macskáknál, Operaház fantomjánál stb.
A poénok egy részét már ismerhetjük a nagyvilágból, de új szavakkal is gazdagíthatjuk a szlengszótárunkat(kedvencem: lufi-luffancs). Az egész iszonyú profin volt szerintem megcsinálva, hiába volt ennyire kis könnyed limonádé jellegű darab, egyszer se fogtam a fejem, hogy mennyire gáz lenne, szóval hatalmas plusz pont ezért is!
Egy negatívum volt még, de ez csak az én személyes hozzáállásom kérdése. Az egyik színésznő olyan mértékben el volt hízva, ami már a jó ízlés határait bőven túllépi - legalábbis nálam -Én a nagyon kövér emberekre konkrétan dühös vagyok, hogy hogyan volt képes ezt tenni magával. Oké, tudom, genetika és betegségek, de most nem arról beszélek, akin van 10-20 kiló plusz, hanem aki mondjuk nem tudja felemelni a lábát, hogy keresztbe tegye,eltűnnek a vonásai, tónusai és csak egy hústömeg.

Szóval aki egy könnyed kikapcsolódásra, boldogsághormonokra, rekeszizomlázra vágyik, az feltétlenül nézze meg ezt a darabot!

Jótékony

Előreláthatólag április végén már be fogunk tudni költözni az új lakásba. A szüleimnél és Bálintnál lévő cuccaimat, és az övét is alaposan szelektálom majd, hogy semmi olyat ne szállítsunk és tároljunk, ami számunkra már feleslegessé vált. Itt nem szemétről van szó, főleg ruhákra gondolok, rengeteg az olyan felsőm például, amit nem szeretek, mert nekem rövid a dereka, vagy a nadrágnak rövid a szára. (Majdnem 180 cm vagyok, úgyhogy ez sajna gyakran probléma...) Ezeket szinte sose hordtam, csak ide oda rakosgattam, mert nem volt szívem megválni tőlük, hiszen vadi újak.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy másnak ne tenne jó szolgálatot. Eddig megvolt a biztos helyem, ahová adományoztam ezeket a kiselejtezett, illetve kinőtt ruhákat, de most arra gondoltam, ha érdekel Titeket, akkor lefotózom ezeket a darabokat, és ha valami megtetszik, vigyétek és használjátok egészséggel. Amire senki nem jelentkezik, az megy a megszokott helyre.
Szeretne valaki ilyet? Vagy ha van ismerősötök akit érdekelne, irányítsátok nyugodtan ide.Csak hagyjatok egy kommentet, vagy írjatok mélt, mert érdeklődés hiányában nem fotózok le minden egyes darabot:)

Képek

Két képet hoztam ma, az elsővel betekintést engedek a munkálatokba:

Mama brokkoli krémlevest hozott nekünk ebédre, amit a tapétázó asztalon fogyasztottunk el. Csak annyi ideig "lazsáltunk", amíg a beragasztózott két tapéta csík jól megpuhul.
Ma reggel 9-től délután fél 6-ig dolgoztunk folyamatosan. Már majdnem kész a 3. szobácska tapétázása is!

A második kép pedig HoldAnyu kérésére jön, a lakás alaprajza, illetve az eszközölt átalakítások

 Direkt ilyen jó nagyban tettem ide, hogy látható legyen. A piros vonalakhoz fűznék némi magyarázatot. Ami az étkező végében van, az egy beépített szekrény volt, aminek a sorsát az első pillanatban megpecsételtem, mennie kellett. Annyira leárnyékolta a szobákat és az étkezőt is, ráadásul ilyen kis folyosó szerűséget csinált a két kis szoba elé, hogy nem tűrtem meg szegényt:)
A másik az a wc és a szoba közötti kis luk. Ez kérem egy gardrób, aminek nem volt ajtaja se, csak egy kis 80 cm széles, 2,5 méter hosszú helyiség volt. A bejárata a kis folyosóról nyílt, amit gipszkartonnal jól be is zártunk. E helyett a hálóval szomszédos falát 95 cm szélesen kivágattam. Ezt jelöli a szoba felőli piros csík:)
Így lesz egy keskeny, de széles gardróbom, ami ugyan nem pont olyan, mint amit Big építtetett Carrienek (Szex&NY), de legalább akkora élvezettel fogom használni, mint ő.
Szerintem így sokkal praktikusabb egyébként, mert az eredeti felállás szerint csak a végét lehetett volna bepolcozni, hogy el is érjem azt, amit felpakolok, szóval nagy a helyveszteség, ráadásul már a bejáratból premier plánban látszott volna. Így pedig lesz akasztós rész is a ruhácskáimnak, és polcok is elférnek.

Rossz élmény

Tegnap reggel kb 7 óra alvás után - ami nekem még nagyon kevésnek számít egyelőre, kb 10-hez vagyok szokva, tudom, lesz ez még így se:) - kómásan, de mégis vidáman tápászkodtam ki az ágyból, mert indultunk reggel folytatni a munkálatokat a lakásban.
Ahogy megérkeztünk, ez volt az ajtómra celluxozva:

Egy kedves felirat ezen a Shrek-es füzetborítón.

Először csak értetlenül álltam az egész előtt, el sem akartam hinni. Még oda sem költöztünk és már egy ilyen affér. Főleg az esett nagyon rosszul, hogy fogalmam sincsen mivel válthattuk ki ezt a reakciót. Valószínűleg a hangoskodással, mikor a csempét vertük, de tök hamar végeztünk és este 6 után valamint hétvégén még csak egy lukat se fúrtunk...
Bár az a gyanúm, hogy egy ilyen embernek nem is kell különösebb indok. A füzetborító miatt arra is gondoltam, hogy valami gyerekcsíny az egész, de az ominózus "F" betűs szót kevesen tudják helyesen leírni (sz-sz és nem ssz). Akkor egy szülő a saját kisgyerekétől vette ezt el csak azért, hogy másokat bántson?!
Igazából mást nem is tudtam csinálni, csak jól kisírtam magam, mert már említettem egyszer, hogy mennyire felháborít az emberi szemétség, agresszió, és mennyire utálom.
Meg azért is volt rossz, mert mindig is csomó ellenérzésem volt a 10 emeletes házak iránt, pont azért, mert nagyon sokan lakják, fene tudja, hogy ki költözik éppen oda. De hát a kisebb társasházak baromi drágák, és így is iszonyúan hálás vagyok, hogy kaptam egy lakást. Csak ez az egész pont akkor történt, mikor végre teljesen leküzdöttem ezeket a rossz érzéseket, mikor már megszerettem az egész helyet.
Persze ettől nem vagyok hajlandó sokáig szarul érezni magam, kibőgtem magamból a feszültséget, és ennyi.
Csak kicsit aggódom, nehogy máskor mondjuk papír helyett csupán az új 180 ezer forintos ajtómra írják ugyan ezt..........(na, azt már nem hagynám annyiban...)
Szerdán megyek a közös képviselő nénihez fizetni az e havi költséget, és aláíratni vele az elektromos hálózatom kibővítését. Jelenleg 22 amper van, de jó, ha tudjátok, 32 mindenkinek alanyi jogon jár. Ezt lefordítva, ha pl nem tudjátok egyszerre működtetni a mosógépet és a porszívót, mert levágja a biztosítékot, akkor valószínűleg túl kicsi a hálózat. Nézzétek meg, hány amper van jelenleg bekötve, ha kevesebb, mint 32, bármelyik ELMŰ-ben kérvényezzétek a bővítést!
Szóval vissza az amperektől a közös képviselőhöz:) A néni is ott lakik a tömbben, azért csak megmutatom neki ezt a papírt, hátha van ötlete hogy ki volt, és attól majd óvakodok...
Ti mit tennétek ilyen szituban? Egyáltalán tennétek valamit?

Első futás

Szombat reggel megejtettem a 2012-es év első futását. Utoljára decemberben futottam, azóta annyira csapadékos volt az idő, hogy a szabadban nem esett már jól futni. Nulla fok és száraz idő a határ nálam. De a havon, jégen csúszkálásnak nem látom már értelmét. Mikor kezdett tavaszodni, nagyon vágytam újra futni...és annyira jó volt!!!
A partnerem most is Orsi volt. Egy laza kört mentünk a Margit-szigeten. 5,35 km, 40 perc alatt értünk a végére. Azért is futottunk ilyen lassan most, mert a tavalyi szezont elég rosszul indítottam, és rögtön az első futás alkalmával sikerült túlerőltetni magam, aminek egy csonthártya gyulladás lett az eredménye. Ezt kb 6 hétig kell pihentetni, de ki engedheti meg magának ezt a bikiniszezon előtt?! Meg egyébként is:) Úgyhogy folyamatosan visszatérő gyulladással küzdöttem augusztusig. Szar volt...és nem is tudtam annyira élvezni.
Most viszont okosan csináltam, gyulladásnak semmi nyoma, már várom a következő alkalmat. Egyébként futópartnert folyamatosan keresek, ha valaki érez magában egy kis indíttatást, vagy szükséget. Remek partner vagyok, ugyanis nem hagyom, hogy aki velem fut megálljon, megyünk ameddig bírjuk!!!:)
Egy következő bejegyzésben majd megmutatom, hogy milyen cuccokban futok én évszaknak megfelelően, illetve mi elengedhetetlen ahhoz, hogy a futás tényleg az egészségmegőrzés szolgálatában álljon, ne pedig ellene, vagyis hogyan szenvedhetsz el sérüléseket, ha nincs megfelelő felszerelésed.

Haladunk...

...a lakásfelújítással. A leendő nappalin dolgoztunk egész héten, kitapétáztunk, fölülre felragasztottuk a díszléceket. Csütörtökön jöttek kivágni az egyik falat, és a lukat a páraelszívónak. A hétvégén pedig a hálót és az immáron belőle nyíló gardróbot tapétáztuk ki.
Szombat reggel az ablakokat és az ajtókat is megrendeltük. Nagyon szépek lesznek:)
Sajnos a radiátorokat csak május 16. után lehet lecserélni, addig tart a fűtési szezon. Akkor egy mozdulattal le lehet venni és helyére tenni a másikat, míg most különböző engedélyek és nem kevés pénz kellene hozzá. Inkább kivárjuk azt a 2 hónapot.
A csempét a WC-ben levertem Bálinttal hét közben, de brutális meló volt, úgyhogy inkább kértünk árajánlatot attól, aki az új fürdőkádat beszereli, valamint a vízvezeték szerelési munkát megcsinálja - utálom mikor egy csap van a mosdóra és a kádtöltésre -neki legalább van valami gépe erre és nem vésővel és kalapáccsal szerencsétlenkedik majd. csütörtökön kezd, péntekre végez, ez alatt csempételeníti a fürdőt és a konyhát, beszereli az új kádat, megcsinálja a csapokat. Mindezt egészen elfogadható árért. Ja, és az új kádat ő hozza, a sittet pedig elszállítja. ugyan abban a háztömbben lakik, és mamámnál is ő csinálta ezeket, úgyhogy legalább már ismerjük a munkája minőségét.
És akkor jövő hétvégén el is kezdhetünk csempézni a mellékhelyiségekben, egy a bökkenő, még nem találtam olyan csempét, amit úgy igazán nagyon szeretnék. Vannak jók, vannak szépek, de petrásat még nem találtam. Eddig komolyra szerettem volna, de végül minden olyan komolyra sikerült, hogy a vidámságot a fürdőbe vinném be. Arra a 2, 75 négyzetméterre... Nehéz ügy nagyon.
Kezdődnek az apró súrlódások is, a családnak nem tetszik szinte semmi amit én választok, se a színek se a formák, se semmi...
Szüleimnél és nagyszüleimnél is szép napsárgák a falak, a fürdő kék vagy zöld, ami egyébként mindhárom helyen tényleg gyönyörű, de 16 éve nézem ezt,és annyira másra vágyom. A lakás pedig az enyém, én is fogom lakni, akkor hagy válasszam már ki a színeket...
Már az általam kiválasztott villanykapcsolóba is sikerült belekötni. Grrr....
Mikor fog megváltozni az, hogy nem egy 3éves dedósként fognak rám nézni, és elfogadják, hogy nekem is van véleményem?? Tudom, soha.
- Egyébként egy enyhe púderrózsaszínes-lilás falra vágyom a nappaliba, tejeskávé színre a hálóba, tehát még csak nem is fekete vagy hupikék falra, de egyébként akkor sem érezném jogosnak a letorkolást...-