Fejben már egy ideje gyűjtögetem azokat a pillanatokat, amikre szívesen emlékszem ebből az évből. Ez a 2012es év nekem abszolút a változásról szólt.
Január: befejeztem és leadtam a szakdolgozatomat, amit a külső és belső bíráló is 5-ösre értékelt.
Február: Őrült lakáskeresésről szólt, 21-én letettük a foglalót egy lakásra, 23-án államvizsgáztam( 3 db össel kiváló lett az eredmény), 24-én ügyvéd előtt is megtörtént az adásvétel.
Március-Árpilis: A lakás körüli teendőkkel voltunk elfoglalva, illetve a felújítást csináltuk. Április végén be is költöztünk.
Május-Június: Egy kalap alá veszem, mert eléggé eseménytelen volt.
Július: Elkezdtem dolgozni gyakornokként a Sanoma-ban.
Augusztus: Teljes állást kaptam
Szeptember: Bálint tesójáék összeházasodtak
Október-November: Dilemma a munka körül, rosszul éreztem magam nagyon, utáltam a kollégákat, a feladatokat, mindent.
December: Meghoztam a döntést, váltok! Felmondtam. Bálint anyukája és a párja titokban összeházasodtak. Megvolt az eljegyzésünk:)
Azért, ha összességében nézzük, leginkább jólt telt az év, nagyon hamar elrepült, folyamatosan volt dolog bőven, nem unatkoztam.
Az, hogy a 2013 mit fog hozni, kíváncsian várom, jelenleg az foglal le, hogy új munkahelyet találjak. Így az elején még nem csüggedek, aztán meglátjuk meddig tart ez az állapot. Remélem hamarosan találok. Komoly tervek nem igazán vannak erre az évre azon kívül, hogy kb összerakjuk az esküvőnket, de mivel van rá még 1,5 évünk nem kell semmit elkapkodni szerencsére.
2013. január 7.
2012. december 18.
Boldogság!
El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok. Péntek éjjel Bálinttal eljegyeztük egymást:) Nem tudnám eldönteni, hogy várható volt, vagy teljesen váratlan. Az ismerősök és a család nem igazán lepődött meg, lassan az 5. évünket tapossuk így együtt, és már régóta a levegőben volt, de, hogy pont akkor és ott és úgy, az mind a kettőnknek meglepetés volt:) Mindenesetre csodás érzés, nem tudok betelni vele, Bálint iszonyatosan cuki, egy alkalmat sem hagy ki, hogy menyasszonynak szólíthasson, bár ez még nagyon fura, de élvezem. Nagyon kellett ez a kis plusz nekünk úgy érzem.
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)
2012. december 10.
Ismét vágyakozás
A napokban megint őrületes vágyakozás kerített hatalmába egy baba iránt. Attól függetlenül, hogy az "alap érzés" évek óta kísér a mindennapokban, hullámokban rámtör a " nem bírom tovább" is. Ilyenkor más vágyam nincs, mint haza menni és azonnal nekilátni a projektnek.
Úgy érzem ma tetőzik ez a dolog, legalábbis nagyon remélem, hogy nem élek meg több magaslatot, vagy inkább mélységet a téma kapcsán, mert ez iszonyú fájdalommal jár...
Borzasztó rossz ennyire akarni valamit úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek annak érdekében, hogy előrébb hozzam az időpontját.
És az is szörnyű, hogy egyedül a pénzzen múlik minden. Tudom, hogy ideális és tökéletes körülmények soha nem lesznek, de ameddig nincs egy teljes fizetés, addig nem vállalhatunk be ilyen plusz kiadásokat, mint egy gyerek.
Pedig nem költünk luxusra, nincsen autónk, még soha nem voltunk kettesben külföldön, a balatoni nyaralónkba járunk - ami egyébként nekem lefedi a tökéletes kikapcsolódás fogalmát.
Ameddig Bálintnak tart a suli, addig remény sincs arra, hogy beleférne egy kicsi.
Ugyanakkor amikor ilyen napokat élek meg, azon pörög az agyam megállás nélkül, hogy van, aki meg tudja oldani, de hogyan?? És, hogy mi akkor miért nem tudjuk? Valahogy biztos menne...De mi van, ha nem tudok neki mindent megadni? Áá..kibírom még azt a 2 évet.
Ha lehetne, már most teherbe esnék és csak 2 év múlva szülnék meg. Ilyenre miért nincs lehetőség?
Reménytelen vagyok...tudom...
Úgy érzem ma tetőzik ez a dolog, legalábbis nagyon remélem, hogy nem élek meg több magaslatot, vagy inkább mélységet a téma kapcsán, mert ez iszonyú fájdalommal jár...
Borzasztó rossz ennyire akarni valamit úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek annak érdekében, hogy előrébb hozzam az időpontját.
És az is szörnyű, hogy egyedül a pénzzen múlik minden. Tudom, hogy ideális és tökéletes körülmények soha nem lesznek, de ameddig nincs egy teljes fizetés, addig nem vállalhatunk be ilyen plusz kiadásokat, mint egy gyerek.
Pedig nem költünk luxusra, nincsen autónk, még soha nem voltunk kettesben külföldön, a balatoni nyaralónkba járunk - ami egyébként nekem lefedi a tökéletes kikapcsolódás fogalmát.
Ameddig Bálintnak tart a suli, addig remény sincs arra, hogy beleférne egy kicsi.
Ugyanakkor amikor ilyen napokat élek meg, azon pörög az agyam megállás nélkül, hogy van, aki meg tudja oldani, de hogyan?? És, hogy mi akkor miért nem tudjuk? Valahogy biztos menne...De mi van, ha nem tudok neki mindent megadni? Áá..kibírom még azt a 2 évet.
Ha lehetne, már most teherbe esnék és csak 2 év múlva szülnék meg. Ilyenre miért nincs lehetőség?
Reménytelen vagyok...tudom...
2012. november 30.
Szuper nap
A szabadságom harmadik napját töltöm (hogy miért vagyok szabin, azt egy másik bejegyzésben olvashatjátok majd) és ez volt a legeslegjobb!!!
Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)
Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)
Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.
Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)
Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)
Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.
2012. szeptember 23.
7-9.nap
Nem írom a többit külön bejegyzésbe, nem kell annyit lapozgatni, ha már úgyis egyszerre teszem fel:)
7.: vicces fejes. megjegyezném, nem szeretem magam olyan képeken sem látni, ezért ez a legviccesebb:
8.: én és a legjobb barátnőm. 2003 óta jóban rosszban(és tényleg!!)
2007, házibuli.
9.: nyaralós kép. hát úgy igazán nyaralni vagy 8 éve nem voltam, leszámítva a balatoni nyaralónkat, de ott nem szokásunk fotózni, csak pihenni:) tehát ez egy 2002-es kép, 8.végén, gimi elején Apával és tesómmal.
7.: vicces fejes. megjegyezném, nem szeretem magam olyan képeken sem látni, ezért ez a legviccesebb:
8.: én és a legjobb barátnőm. 2003 óta jóban rosszban(és tényleg!!)
2007, házibuli.
9.: nyaralós kép. hát úgy igazán nyaralni vagy 8 éve nem voltam, leszámítva a balatoni nyaralónkat, de ott nem szokásunk fotózni, csak pihenni:) tehát ez egy 2002-es kép, 8.végén, gimi elején Apával és tesómmal.
6.nap
újra felvettem a fonalat, Bálint haverozós estét tart, én pedig úgy döntöttem, lesz ami lesz, rendbe szedem a blogot.
beszkenneltem a képeket, ami miatt megakadtam az egész kihívásban.
Az egyik kedvenc kiskori fotómat láthatjátok:
Általános iskola 2.osztályában készült, annyira látszik már, milyen leszek. Csini ruha, felemás fülbevaló(már akkor is:)), a kontyomat saját magam tekertem.
A hajam színe az évek alatt megváltozott, ami nagy kár, olyan szép volt ez a hamvas szőke. A ruhámat pedig az a nagyim varrta, akivel a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, most jöttem Tőle:)
beszkenneltem a képeket, ami miatt megakadtam az egész kihívásban.
Az egyik kedvenc kiskori fotómat láthatjátok:
Általános iskola 2.osztályában készült, annyira látszik már, milyen leszek. Csini ruha, felemás fülbevaló(már akkor is:)), a kontyomat saját magam tekertem.
A hajam színe az évek alatt megváltozott, ami nagy kár, olyan szép volt ez a hamvas szőke. A ruhámat pedig az a nagyim varrta, akivel a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, most jöttem Tőle:)
2012. szeptember 9.
Megint lemaradtam.
Tuuudom, már megint nem írtam tök rég, és a 10 napos fotós kihíváson is megrekedtem félúton...
Pedig én próbálkozom...Minden este eszembe jut, hogy melyik fotót kéne feltennem, de mikor átgondolom, hogy az azzal járna, hogy megkeresem, nyomtatót előkapom, beszkennelem rajta, majd még úgy pakolom ide fel, hát félúton elalszom.
Igen, nagyon fáradt vagyok mostanság. 8 helyett inkább 9 órát dolgozom, bár a pénteki 13 órázás sem volt annyira kiugró eset. Egész nap a gép előtt, a hátam közepére sem kívánom, hogy még itthon is beüljek elé.
Ennek ellenére muszáj lenne, mert jó megörökíteni az eseményeket is. Ilyen például a tegnapi. Általános iskola alsó tagozatos osztálytalálkozónk volt.
Durva, hogy mennyire picik voltunk akkor, hogy csak 4 évről volt szó, és mégis, sem a felső tagozatos, sem a gimis osztályomra, tanáraimra nem emlékszem ennyire szívesen. Nem is tartjuk a kapcsolatot mondjuk, még 5 éves érettségi talit sem szerveztünk...
De az általánosból már ez volt a 2. és egészen sokan ott is voltunk, jól szórakoztunk.
Jó tudni egymásról, hogy kinek merre tart az élete.
Furcsa, de nálunk úgy alakult, hogy már 6 gyerek is van, annak ellenére, hogy 24 évesek vagyunk és az osztályban csak 8 lány volt, és ebből már ennyien anyukák. A fiúknál még nincs baba.
Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy nem tudok még egy férjet sem felmutatni, nemhogy gyermeket, az pedig, hogy diplomás közgazdász vagyok és van egy tök jó munkahelyem és lakásom senkit nem hatott úgy meg, mint egy bébi. Meg is tudom amúgy érteni, sokkal cukibbak, mint egy papír.
Tök jól éreztük magunkat egyébként, biztos, hogy a következőre is elmegyek:)
A fotókkal meg igyekszem már tényleg felzárkózni:)
Pedig én próbálkozom...Minden este eszembe jut, hogy melyik fotót kéne feltennem, de mikor átgondolom, hogy az azzal járna, hogy megkeresem, nyomtatót előkapom, beszkennelem rajta, majd még úgy pakolom ide fel, hát félúton elalszom.
Igen, nagyon fáradt vagyok mostanság. 8 helyett inkább 9 órát dolgozom, bár a pénteki 13 órázás sem volt annyira kiugró eset. Egész nap a gép előtt, a hátam közepére sem kívánom, hogy még itthon is beüljek elé.
Ennek ellenére muszáj lenne, mert jó megörökíteni az eseményeket is. Ilyen például a tegnapi. Általános iskola alsó tagozatos osztálytalálkozónk volt.
Durva, hogy mennyire picik voltunk akkor, hogy csak 4 évről volt szó, és mégis, sem a felső tagozatos, sem a gimis osztályomra, tanáraimra nem emlékszem ennyire szívesen. Nem is tartjuk a kapcsolatot mondjuk, még 5 éves érettségi talit sem szerveztünk...
De az általánosból már ez volt a 2. és egészen sokan ott is voltunk, jól szórakoztunk.
Jó tudni egymásról, hogy kinek merre tart az élete.
Furcsa, de nálunk úgy alakult, hogy már 6 gyerek is van, annak ellenére, hogy 24 évesek vagyunk és az osztályban csak 8 lány volt, és ebből már ennyien anyukák. A fiúknál még nincs baba.
Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy nem tudok még egy férjet sem felmutatni, nemhogy gyermeket, az pedig, hogy diplomás közgazdász vagyok és van egy tök jó munkahelyem és lakásom senkit nem hatott úgy meg, mint egy bébi. Meg is tudom amúgy érteni, sokkal cukibbak, mint egy papír.
Tök jól éreztük magunkat egyébként, biztos, hogy a következőre is elmegyek:)
A fotókkal meg igyekszem már tényleg felzárkózni:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)