9 hónap

Ennyi kellett hozzá, hogy egyedül is teljes biztonságban érezzem magam a lakásomban, hogy ha Bálint reggel korábban kelt és elment, tudjak aludni (ha reggel 7kor ment el és semmi dolgom nem volt, akkor sem tudtam már aludni), hogy ha este későn jön, merjek zenét hallgatni, tv-zni és ne csak a neszeket hallgassam...hogy csukott ajtóval tudjak zuhanyozni...igen, parázós vagyok. És most rettenetesen büszke magamra, hogy túl tudtam ezen lendülni, és már igazán az otthonomnak érzem azt a helyet, amiért annyit küzdöttünk!

"Tanú-ságos"

Még csak gondolatban tervezgetjük az esküvőnket, mégis komoly dologgal szembesültem: nincsenek barátaim. Jó, ez azért nem teljesen igaz. Van 1-2, és nem is kívánok százat, csak párat akire maximálisan számíthatok. Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy ki legyen a tanúm. És sajnos nem tudtam egyből rávágni. Valamiért nekem ez egy nagyon fontos dolog. Az, hogy egy ilyen meghatározó pillanatban csak 2 ember állhat mellettem. Az egyik ugye adott:) Én még sose voltam senkinek a tanúja, de az én szememben ez egy hihetetlenül megtisztelő feladat. És szeretném, hogy akit felkérek, ő is érezze ezt. Mármint nem kell hálálkodnia vagy ilyesmi, csak, hogy érezz, hogy azzal, hogy ő lett az, egyben azt is jelenti, mennyire fontos nekem.

Régebben teljesen egyértelmű volt, hogy ki legyen az, és nem is volt kérdés, és boldog voltam, hogy hosszú éveken át tartott ez az elhatározás. Aztán valahogy az utóbbi 1évben ez megváltozott. Az ő élete is alaposan felfordult, szerencsére pozitív értelemben lett bonyolult, de úgy gondolom, hogy ettől még nem kell ennyire megszüntetni a kapcsolatokat. Nem is megszüntetni, csak elhanyagolni. Mert egy sms, egy email, egy párperc telefon bele kell, hogy férje, akár mi is van. Szerintem. Ettől függetlenül nem zárom ki teljesen, de most az "inkább keresek mást" fázisnál járok.
Barátokat azért nem akartam soha felkérni, mert ők élvezzék inkább a dolgot kívülről, ki ki a maga párja, kísérője mellett. Nekem a legutóbbi esküvőn tök rossz volt, hogy egyedül kellett végignéznem, nem volt ott az uram mellettem (ő volt a tanú).

És egyébként fura, de ahogyan írom a bejegyzést, közben el-elmélázom a dologról,és egy olyan valaki jutott eszembe, aki végig itt volt az orrom előtt, aki kivétel nélkül mindig ott volt mellettem, akihez bármikor fordulhattam, akinek olyan dolgokat is elmondhattam, amit még anyának se akartam. Régen ilyen volt a "régi tanúm", az "új" is ilyen volt régen, de még most is. Remélem ez már tényleg soha nem fog megváltozni:)

Anyagiak

Szóval fura dolog nálam ez a blogolás. Nap közben számtalan olyan gondolat fogalmazódik meg bennem, amit mindenképp szeretnék ide leírni. Aztán mire hazaesek már vagy tökre nem aktuális, vagy már annyit rágódtam rajta, hogy eljutottam oda, nem akarok vele foglalkozni, ezért le sem írom. Vagy szimplán elfelejtem. Pedig de szeretnék gyakrabban írni. Valahol szükségem is lenne rá. Vagy még az is lehet, hogy szeretnék valamiről írni, aztán a második sornál elkalandozom és végül törlöm az egészet...Na mindegy.

Mostanában az a helyzet, hogy álláskeresésben vagyok, közben csinálom a jogsimat, és sokat bébiszittelek szerencsére. Persze nem annyit, ami elég lenne ahhoz, hogy a kósza 30 ezres fűtésszámlákat gond nélkül ki tudjam csengetni. Apropó fűtés....nem vagyok öreg és nyugdíjas ellenes, nekem mind a két nagyim egy tündér, abszolút nem "öregesek", szóval semmi sztereotípia, mégis iszonyúan bosszantanak a házban lakó nyuggerek...(és íme az elkalandozás:D). Decemberben pontosan annyit fűtöttünk, mint tavaly februárban. Decemberben nem volt hideg. Nappal nem voltak mínuszok, ellenben februárban emlékszem, mikor a fekete termo bélelt -20 fokig meleget nyújtó téli futónacimban jártam. Februárban kemény hideg volt. Indokolt volt a fűtés, de most?! És ez mind azért, mert "ők" fáznak. Tessék kérem felöltözni...Oké, én könnyen beszélek, nekem a radiátorok és az ablakok is újak, ezért póló bugyi kombinációban izzadok esténként és fizetem (bár fizetném...) a 30 ezer forintos számlákat. Erre tökéletes megoldás lenne a panelprogram, melynek keretében új ablakokat, új radiátorokat, egyedi mérőket kapnának a lakások, a lépcsőházak, és a házat is szigetelnék. Ez kérem azért nem tud megvalósulni a mi házunkban, mert ebből csak annyit látnak, hogy mennyit kell fizetni. Miért, mennyit?!?! Meg, hogy átverés. Érdekes, a mellettünk lévő utcákban ez működik....Így is sokat fizetnek csak cserébe fáznak.Én meg jogosan érzem azt, hogy feleslegesen fizetek. Na ennyit erről....

Diéta

Jó rég elkezdtem írni ezt a piszkozatot is, aztán mindig jött hozzá valamiféle újdonság amiért sosem közöltem. Talán mostanra állt be a rendszer, így tényleg aktuális a téma.

Gyerek koromtól kezdve élsportoló voltam ( 5 éves koromtól versenyeztem igazoltként) mindig nagyon vékony és nagyon izmos. 9-10 évesen a hátamon az összes kis izom kirajzolódott, durva volt...
Aztán jött a gimi, már kevés időm volt a sportra, nem is szerettem már, és a versenyzést abbahagytam. Továbbra is edzettem, de a heti 3x 1,5 óra már semmi volt az előző 10 évhez képest, ekkor nőttem meg magasságra(bő 20 centit szedtem magamra 2 év alatt), ekkor nőiesedtem és a kilók is bőséggel kúsztak fel.
Tini koromban jött az állandó fogyókúra, persze ész nélkül, sose volt egy bevált módszerem. Mindig mozogtam mellette, de kevés volt.
Idén nyáron volt a mindenkori legdurvább holtpont. Emlékszem, egy próbafülkében álltam, és méregettem magam a tükörben és legszívesebben sírógörcsöt kaptam volna a fenekem és csípőm láttán. Hazafelé elhatároztam, ennek vége, lefogyok.
Jött a keresgélés, olvasgatás, napokig. Nem akartam hülyeséget csinálni, egy tartható diétát kerestem, ami mellett a szervezetem minden fontos dolgot megkap és nem éhezem.
Nem is kilókban akartam fogyni, hanem látványra. A csontozatom viszonylag erős és a néha izmaimból is azért még maradt, ezért nehéz voltam, sose néztek annyinak. Nincs is itthon mérlegem:)

Végül egy olyan diétát állítottam össze, amiben nem a kalóriákat számolom, hanem a fehérje, szénhidrát és szír mennyiségét. A kalória nem túl mérvadó szerintem, hisz ha csak annyit tűzök ki, hogy napi X, akkor megeszem mondjuk annak megfelelő csokit, sütit, egész nap éhezem de fogyni tuti nem fogok. És szálkásodni is szerettem volna.
Testépítéssel foglalkozó honlapokon nagyon sok hasznos infót találtam, így össze tudtam magamnak állítani az étrendemet.
A testsúly alapján kellett kiszámolni az egy napra jutó fehérje, szénhidrát és zsír mennyiségét.
Persze a szénhidrát sem lehet akármilyen. Abszolút tiltólistás minden amiben van fehér liszt (én az összes többit száműztem, nincs teljes kiőrlésű, nincs rozskenyér, barna kenyér, tészta, rizs stb.) illetve a cukor (barna, nád szintén kilőve) fontos tudni, hogy a gyümölcs is tartalmaz cukrot, és az bizony ugyan olyan cukornak minősül, tehát nincs gyümölcs se.

Meg kellett találnom az  értékes szénhidrátforrásokat, amiből az abszolút top a zab. Zabpelyhet vettem, amiből készíthetünk zabkását, de én gyakran daráltam le, és használtam sütikhez is. Bizony, kikísérleteztem egy pár receptet, mert süti nélkül nincs élet:)

Fehérjének nagyon jó a csirkemell, a tojás, a halak, főleg a tonhal, tengeri herkentyűk. Ezeket mondjuk saliban lehet variálni, vagy rakott ételekként. Nyilván rántani nem lehet.
Illetve én nagyon sok túrót ettem.

Fontos volt, hogy minden nap 2-3 óránként egyek, hogy az anyagcsere ne álljon le. Egyszerre kis adagokban.

Amit még néztem, az a glikémiás index. Ez gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy az adott étel mennyire dobja meg a vércukrot. Az a jó, aminek alacsony a GI-e, mert akkor hosszan szívódik fel a tápanyag(a zab ebben a tekintetben is csúcs).

Nekem azért nem volt olyan nehéz dolgom, mert a tésztaféléket nem igazán szerettem eddig sem, és nem voltam kenyérpárti sem. Néha melegszendvics, de azon kívül ritkán. A pizza az hiányzik na:)

Ami még nagy segítség volt, az a fehérje turmix. Ugyanis nem tudom ki hogyan van vele, de napi kb 5x képtelen voltam enni. Egyszerűen nem voltam éhes, nem tudtam ennyi változatos kaját kitalálni, és nem voltam képes napi több kiló csirke mellett bekebelezni(megvenni se, hozzáteszem...), hogy meglegyen az előírt mennyiség.
Olyan fehérje turmixot kerestem, amiben egyáltalán nincs hozzáadott cukor, más szénhidrátok, pénztárcabarát, nincs benne semmi mesterséges színezék, ízfokozó stb.
Egy német márkát választottam (Peak) és milyen jól tettem:) Iszonyú finom, tényleg nincs benne semmi adalék, cukor, és nem is volt rossz az ára.
Azt azért tisztáznám, hogy a fehérje turmix az nem egyenlő a mindenféle szteroidokkal amitől felfújt izmai lesznek az embernek. Mértékkel fogyasztva elősegíti a szép izomzat kialakulását, természetesen sport mellett:)

Szeptember 13-án kezdtem az egész diétát, és még mindig tartom. Decembertől annyi engedményt vezettem be, hogy már eszem gyümölcsöket, persze csak mértékkel, és akkor is azokat, amiknek alacsony a cukor tartalma. Ilyen pl az ananász, a citrusfélék, a piros bogyósok. Banán, szőlő továbbra is kizárva.
A legnehezebb az a joghurtok elhagyása volt. Nagy joghurtevő voltam, uzsira, reggelire szerettem azt enni. Csak hát ugye a szénhidrát tartalma miatt sajnos nem volt jó.

Üdítők, gyümölcslevek is száműzve, a különböző szószok, pl ketchup. A mustá nálam maradt, abban nagyon kevés a szénhidrát, ezért mértékkel használtam azt.

Édesítőt lehet használni cukor helyett, én egyáltalán nem is vettem, annyira mű íze van, utáltam mindig is.

És sajnos a méz is rossz ilyen szempontól. Most decembertől abból is lazítottam kicsit, van egy jó kis receptem, ahhoz egy picit szoktam használni (1 teáskanál)

Jó kis kísérletezgetős időszak volt ez, csomó újdonságot alkottam, amit mindenképpen meg fogok tartani.
Sokan kérdezik, hogy mikor állok vissza. Őszintén, szerintem soha. Annyival jobban érzem így magam, hogy nem tömöm tele a szervezetemet szeméttel, hogy nem éri meg. Persze később biztos lesz olyan, hogy nyáron mondjuk eszem egy gombóc fagyit, de lángosozást pl biztos nem csapok. Már a gondolatától is felfordul a gyomrom.

És akkor az eredmények centiben és kilóban a 178 cm-es magasságomhoz:

 

Látszik, decemberben kicsit belassult az egész, de most januárban megint volt egy ugrás, főleg has tájékon vettem észre. Majd február 1-jén centizek egyet:)

2012 margójára

Fejben már egy ideje gyűjtögetem azokat a pillanatokat, amikre szívesen emlékszem ebből az évből. Ez a 2012es év nekem abszolút a változásról szólt.

Január: befejeztem és leadtam a szakdolgozatomat, amit a külső és belső bíráló is 5-ösre értékelt.

Február: Őrült lakáskeresésről szólt, 21-én letettük a foglalót egy lakásra, 23-án államvizsgáztam( 3 db össel kiváló lett az eredmény), 24-én ügyvéd előtt is megtörtént az adásvétel.

Március-Árpilis: A lakás körüli teendőkkel voltunk elfoglalva, illetve a felújítást csináltuk. Április végén be is költöztünk.

Május-Június: Egy kalap alá veszem, mert eléggé eseménytelen volt.

Július: Elkezdtem dolgozni gyakornokként a Sanoma-ban.

Augusztus: Teljes állást kaptam

Szeptember: Bálint tesójáék összeházasodtak

Október-November: Dilemma a munka körül, rosszul éreztem magam nagyon, utáltam a kollégákat, a feladatokat, mindent.

December: Meghoztam a döntést, váltok! Felmondtam. Bálint anyukája és a párja titokban összeházasodtak. Megvolt az eljegyzésünk:)

Azért, ha összességében nézzük, leginkább jólt telt az év, nagyon hamar elrepült, folyamatosan volt dolog bőven, nem unatkoztam.
Az, hogy a 2013 mit fog hozni, kíváncsian várom, jelenleg az foglal le, hogy új munkahelyet találjak. Így az elején még nem csüggedek, aztán meglátjuk meddig tart ez az állapot. Remélem hamarosan találok. Komoly tervek nem igazán vannak erre az évre azon kívül, hogy kb összerakjuk az esküvőnket, de mivel van rá még 1,5 évünk nem kell semmit elkapkodni szerencsére.

Boldogság!

El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok. Péntek éjjel Bálinttal eljegyeztük egymást:) Nem tudnám eldönteni, hogy várható volt, vagy teljesen váratlan. Az ismerősök és a család nem igazán lepődött meg, lassan az 5. évünket tapossuk így együtt, és már régóta a levegőben volt, de, hogy pont akkor és ott és úgy, az mind a kettőnknek meglepetés volt:) Mindenesetre csodás érzés, nem tudok betelni vele, Bálint iszonyatosan cuki, egy alkalmat sem hagy ki, hogy menyasszonynak szólíthasson, bár ez még nagyon fura, de élvezem. Nagyon kellett ez a kis plusz nekünk úgy érzem.
Esküvőt viszont még nem tervezünk, tavasszal szeretnénk tartani, de az idei az túl közel van, én most úszom ebben az állapotban, nem szeretnék szervezkedésre gondolni, mert akár milyen jó dolog, akkor is macerás. Szeretném ezt is kiélvezni, megélni a jegyességet is, úgyhogy ha valami miatt nem hozzuk előrébb, akkor 2014 tavaszán lesz a mi napunk:)

Ismét vágyakozás

A napokban megint őrületes vágyakozás kerített hatalmába egy baba iránt. Attól függetlenül, hogy az "alap érzés" évek óta kísér a mindennapokban, hullámokban rámtör a " nem bírom tovább" is. Ilyenkor más vágyam nincs, mint haza menni és azonnal nekilátni a projektnek.
Úgy érzem ma tetőzik ez a dolog, legalábbis nagyon remélem, hogy nem élek meg több magaslatot, vagy inkább mélységet a téma kapcsán, mert ez iszonyú fájdalommal jár...
Borzasztó rossz ennyire akarni valamit úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek annak érdekében, hogy előrébb hozzam az időpontját.
És az is szörnyű, hogy egyedül a pénzzen múlik minden. Tudom, hogy ideális és tökéletes körülmények soha nem lesznek, de ameddig nincs egy teljes fizetés, addig nem vállalhatunk be ilyen plusz kiadásokat, mint egy gyerek.
Pedig nem költünk luxusra, nincsen autónk, még soha nem voltunk kettesben külföldön, a balatoni nyaralónkba járunk - ami egyébként nekem lefedi a tökéletes kikapcsolódás fogalmát.
Ameddig Bálintnak tart a suli, addig remény sincs arra, hogy beleférne egy kicsi.
Ugyanakkor amikor ilyen napokat élek meg, azon pörög az agyam megállás nélkül, hogy van, aki meg tudja oldani, de hogyan?? És, hogy mi akkor miért nem tudjuk? Valahogy biztos menne...De mi van, ha nem tudok neki mindent megadni? Áá..kibírom még azt a 2 évet.
Ha lehetne, már most teherbe esnék és csak 2 év múlva szülnék meg. Ilyenre miért nincs lehetőség?
Reménytelen vagyok...tudom...