Kinyitunk

Úgy döntöttem, kinyitok. Semmi különleges nem történt, bár már az elején is nyílt blognak szántam ezt, hát most érkezett el ennek az ideje:)

Képek

Megörökítettük!

Már hónapok óta terveztem, szerveztem, vártam ezt a napot! Május végén került rá sor, a Hajógyári-sziget eldugott kis részén. Fotózáson vettünk részt. A 3 év alatt alig készült Rólunk bármiféle fotográfia, márpedig én szeretnék erre az időszakra emlékezni, a fiatal magunkra, hogy legyen mit mutogatni most a szüleinknek, nagyszülőknek, később pedig a gyerkőcöknek. Egy kedves ismerősöm kapott minket lencsevégre 200 alkalommal, amiből aztán kiválasztottuk azokat, amiket igazán jól festünk.Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, szerintem tök cuki lett:)
már van óriás méretűben is a kedvencből, kapott belőle a rokonság is, mindenki szerint szépek vagyunk. Hát köszönjük:) Nekik is és Évának is, akinek köszönhető mindez:)
A kedvenceket fel is teszem!

Változás

Nem írtam egy jó ideje. Rettentően hullámzó a hangulatom. Egy klimaxos nő hozzám képest teljes harmónia. Hiába tudtam mindig, hogy eljön ez a pillanat, sőt egy ideje egyre jobban vártam. Aztán most, hogy eljött, hirtelen visszariadtam. Még 4 napig vagyok főiskolás. Után tényleg a nagybetűs élet következik. Annyira régóta vágyom erre. Nem számítottam semmire 3 éve mikor elkezdtem a sulit. Nem reméltem sem barátságokat, sem nagy örömöket és bulikat.Összességében mégis azt mondhatom, jól éreztem magam. Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, remek önismeret volt ez a 3 év. Feszegettem a saját határaimat. Most már teljesen tisztában vagyok a saját képességeimmel, legalábbis most ezt mondom:) Aztán valószínű, hogy még jó pár olyan alkalom lesz, amikor felülmúlom az elvárásaimat. Sőt, remélem, hogy lesz még.
Igazán mély barátságok nem alakultak ki, és ezt azért sajnálom. De mégis megismertem néhány embert aki a szívemnek kedves. És egyelőre megelégszem ennyivel.
Nem tudom mi lesz velem a nyáron, vagy jövőre. Tudom, hogy dolgozni fogok, de hogy hol, mit, milyen körülmények között, azt nem. Úgy, ahogy azt sem, hogy hol fogok lakni, hol és milyen lesz az otthonom. Már ha lesz.
Olyan ez az állapot, mint a házasság vagy a szülés előtti időszak. Tudtam, hogy el fog jönni a nap, amikor megtörténik. És nyilván vártad is, nagyon. Mégis hatalmába kerít valamiféle aggódás, hogy mi lesz ha...és mi lesz, ha nem leszel elég hozzá?vagy ha történik valami rossz, pedig hátralévő életedben ez volt az egyik nagy pillanat(időszak), amit elterveztél, vártál?
Jelenleg ilyesmikre gondolok. Ezek időről időre nagyon befészkelik magukat a fejembe, és akkor aztán semmivel sem tudom kiűzni őket. És elviselhetetlen leszek, és FÉLEK. csupa nagybetűvel. A jobb napokon bízom magamban, és tudom, hogy képes vagyok helyt állni, nem állhat semmi az utamba. A rossz napokon pedig minden lehúz, és hagyom is.
Most türelem kell hozzám. Rengeteg és annál is több. Bálint még bírja. Jó neki:) és persze köszönöm neki, és iszonyú hálás vagyok ezért, hogy ilyenkor is mellettem áll. Pedig nincs könnyű dolga, nekem elhiheted.
Mentségemre szóljon, hogy igyekszem....kifelé a gödörből, hogy aztán messziről elkerüljem.

Off

Hogy ne mindig csak a jót és a szépet...
Iszonyatosan dühös vagyok. Úgy mindenkire. Nem érzem magam jól, túl sok szarság jött egyszerre. Rövid idő alatt több ember bántott meg, mint amennyit el tudok viselni. Nem igazán érzem senki támogatását.Sőt, a bizalmamból is vesztettek el néhányan. Vége lehetne már ezeknek a napoknak, már így is a padlóra küldtetek! Kösz mindenkinek...

Hiányzik

Bálint az. Mármint aki hiányzik. Pedig nem ment sehová, nem történt semmi rossz közöttünk. Nem találkozunk ritkábban, mégis hiányzik. Egyre inkább igénylem a közelségét mostanában. Lekopogom egy jó ideje semmiféle konfliktusunk nem volt, sőt...annyira jól élünk együtt. Az utóbbi évben rengeteget fejlődtünk mind a ketten, és az életünk is jó úton halad, mint már írtam nemrégiben. Ezek miatt kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Persze számos dologra rá lehet fogni, hogy miért hiányolom, miért akarok belőle még többet, miért nem elég a 2-3 nap egy héten. Az igazság az, hogy nagyon szeretem. Mindennél jobban, és ezt "békés időkben" nagyon intenzíven tudom átélni. És szeretem is nagyon, mikor ezt érzem. Hiába "rossz" amikor hiányzik, de mégis szeretem, hisz ez valami nagyon jónak a jele. Számomra is furcsa, de még a legelején sem volt soha ilyen érzésem. Persze, volt, hogy hiányzott, de az sokkal kevesebb volt ennél. Ez teljesen más, és nagyon tetszik:) Talán, mert új. Fontosnak tartom a folyamatos új impulzusokat 1 hónap, 1 év és 3 év után is. Ez táplálja azt a bizonyos lángot. Legalábbis bennem biztosan. Jól esik, hogy 3 év távlatában is lehet még szerelemmel szeretni. Nem beszélve az egyre csak mélyülő érzésekről, amik szintén folyamatosan elkápráztatnak. Mindig is tudtam magamról, hogy mély érzésű vagyok, lelkis, szeretek és tudok is szeretni, de hogy ennyire?! Persze ehhez Ő is kellett/kell, és van is:) Hálás is vagyok mindezért. Kíváncsian várom a jövőt, hogy ez még hová és meddig tud fokozódni! Jó kis önismeret, és jó nagy adag boldogság. Lehet, hogy jön a tavasz?!?!

Vallomás

Nem, nem én "vallok".Nekem mondta, én kaptam. Tőle. Teljesen meghatott az őszintesége, hirtelensége és tisztasága ami a szeméből áradt. Két keze közé fogta az arcom, ami szinte elveszett hatalmas tenyerei között. Így mondta. Úgy éreztem magam, mint 2008. április legelején-szégyellem és nem vall rám, de nem emlékszem a pontos dátumra. Megpróbálom azért kideríteni. De a helyre, helyzetre és minden másra emlékszem. Az érzést persze nem lehet leírni. Hiába hallottam azóta már több százszor, mégis ez volt az, ami leginkább olyan volt, mint a legelső. Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt átélhettem ismét. Ez annyira ritka!!!