Az utóbbi napokban észrevettem, hogy nagyon sokat gondolok erre a dologra, de teljesen másként, mint eddig.
Régebben is nagyon szerettem volna, de mindig csak "majd". Ha éppen "terhesség-para" volt, mindig tökre megijedtem, mondogattam a babáinknak, hogy ne most, még ne, mert még nem állok rá készen. Persze sosem volt semmi.
Már nem így gondolok erre. Már szeretném. Ráadásul nagyon. Teljesen abszurd módon szokott bevillanni az agyamba és mindig csak percekkel később jövök rá, hogy hová is kalandoztam. Ez csak a tavasz lenne, vagy már a korral jár?:)
Mindig is tudtam, hogy nekem ez hamarabb fog eljönni, mint másoknál, és már egyáltalán nemkérdés, készen vagyok erre. Már amennyire fel lehet készülni az ilyesmire.
2012. március 28.
2012. március 26.
A nő helyzete - család és karrier
Régóta foglalkoztat ez a kérdéskör, de tegnap láttam egy riportot ezzel kapcsolatosan, és nagyon megindultak bennem a témával kapcsolatos dolgok.
Az nem titok, hogy sok gyereket szeretnék, kb 3-4-et reálisnak is érzek:) Szívesen is maradnék otthon velük évekig, sőt, szeretnék is. Mindegyikkel. Nekem ez egyfajta hivatásféle és hobby egyszerre.
Az érem másik oldala pedig, ez lehet, hogy furán fog hangozni, de elég jó eszem van. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de mindig is nagyon könnyen átláttam mindenféle logikai dolgot, könnyen tanulok idegen nyelveket, felsőfokon beszélek franciául, tudok angolul, a németből sajnos már sokat felejtettem. Sosem állt tőlem távol a matek, de a humán tárgyak sem. A felsőoktatásban az előírt idő alatt végeztem, nem buktam meg, szakdolgozatom, szigorlatom, államvizsgám mind ötös. Elég jó a memóriám.
A munka nem büdös nekem, nem azért szeretnék otthon maradni a gyerekekkel, hogy megússzam a melót. Viszont az is igaz, hogy évekig nem szeretnék szemét munkát végezni aprópénzért.
De hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a nagycsaládot? Ha Apa eleget keres, akkor Anya maradhat otthon, tiszta sor. És ha Anya kicsit többre vágyna? Ha szeretne dolgozni is, de sehol nem kap lehetőséget, mert meghallják, hogy van gyerek, nem is egy, az már bonyolult esetnek számít, hiszen a gyerekek betegek lehetnek, a gyerekekért oda kell érni az oviba, suliba, és a munkáltatók köszönik szépen, ebből nem kérnek. Hozzáteszem az ő szemszögükből nézve ezt valahol megértem.
De akkor én, mint friss diplomás pályakezdő, mihez kezdjek? Legszívesebben most szülnék(igazából már évek óta:)) és 30 éves koromra iskolás gyerekem lenne. De nem szülhetek most, mert nem lenne rendes GYES, GYED stb. És mivel Bálint még nem diplomázott le, nem tudnánk megélni. Tehát kb 3-4 év múlva szülhetek.
Ez az időszak pont arra nem elég, hogy egy olyan tapasztalatot szerezzek, amire később lehet alapozni. Hiszen előrelépni ennyi idő alatt nem igazán lehet, és ugye említettem, hogy mindenféle kisegítői, asszisztensi melót, meg nem szeretnék csinálni, akkor inkább maradok bébiszitter, azt legalább imádom.
Így pedig már akkor nem lesz esélyem mikorra a gyerekek sulisok és visszamehetnék dolgozni. Azt, hogy "visszamenni" úgy kell érteni, hogy újra munkát keresni, hiszen 3 éves munkaviszonnyal 6 év kihagyás után senki nem fog visszavenni sehová. És akkor megint kezdődhetnének a megaláztatások sora. Túl öreg már, túl sok a gyerek, túl kevés tapasztalat.
Magyarországon jelenleg úgy látom, a család és a karrier között egyetlen logikai kapcsolat állhat, mégpedig a "VAGY ". Semmi "és", esetleg egy kis ez egy kis az. A nőnek már iszonyú fiatal korában döntenie kell erről. Nyilván, aki későn találja meg a párját akivel családot alapítana az más helyzetben van...
Alternatíva, hogy a nő beadja a kisbabáját a bölcsibe, ahol várólista van, elviszi magánbölcsibe ahol a keresete nagy százalékát ott is hagyja, és a gyerekét alig látja. Vagy még az is lehetséges, hogy Apa kimegy külföldre dolgozni, küldi haza a pénzt, és webkamerán látja a családját.
Szörnyű, de ez a valóság. Vagy csak én látom túl drámaian a helyzetet?
Anyák, leendő anyák akik olvastok, nektek mi a véleményetek erről? Ti hogyan oldjátok ezt meg?
Örülnék, ha most írnátok, szükségem lenne a tapasztalataitokra, véleményeitekre!
Az nem titok, hogy sok gyereket szeretnék, kb 3-4-et reálisnak is érzek:) Szívesen is maradnék otthon velük évekig, sőt, szeretnék is. Mindegyikkel. Nekem ez egyfajta hivatásféle és hobby egyszerre.
Az érem másik oldala pedig, ez lehet, hogy furán fog hangozni, de elég jó eszem van. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de mindig is nagyon könnyen átláttam mindenféle logikai dolgot, könnyen tanulok idegen nyelveket, felsőfokon beszélek franciául, tudok angolul, a németből sajnos már sokat felejtettem. Sosem állt tőlem távol a matek, de a humán tárgyak sem. A felsőoktatásban az előírt idő alatt végeztem, nem buktam meg, szakdolgozatom, szigorlatom, államvizsgám mind ötös. Elég jó a memóriám.
A munka nem büdös nekem, nem azért szeretnék otthon maradni a gyerekekkel, hogy megússzam a melót. Viszont az is igaz, hogy évekig nem szeretnék szemét munkát végezni aprópénzért.
De hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a nagycsaládot? Ha Apa eleget keres, akkor Anya maradhat otthon, tiszta sor. És ha Anya kicsit többre vágyna? Ha szeretne dolgozni is, de sehol nem kap lehetőséget, mert meghallják, hogy van gyerek, nem is egy, az már bonyolult esetnek számít, hiszen a gyerekek betegek lehetnek, a gyerekekért oda kell érni az oviba, suliba, és a munkáltatók köszönik szépen, ebből nem kérnek. Hozzáteszem az ő szemszögükből nézve ezt valahol megértem.
De akkor én, mint friss diplomás pályakezdő, mihez kezdjek? Legszívesebben most szülnék(igazából már évek óta:)) és 30 éves koromra iskolás gyerekem lenne. De nem szülhetek most, mert nem lenne rendes GYES, GYED stb. És mivel Bálint még nem diplomázott le, nem tudnánk megélni. Tehát kb 3-4 év múlva szülhetek.
Ez az időszak pont arra nem elég, hogy egy olyan tapasztalatot szerezzek, amire később lehet alapozni. Hiszen előrelépni ennyi idő alatt nem igazán lehet, és ugye említettem, hogy mindenféle kisegítői, asszisztensi melót, meg nem szeretnék csinálni, akkor inkább maradok bébiszitter, azt legalább imádom.
Így pedig már akkor nem lesz esélyem mikorra a gyerekek sulisok és visszamehetnék dolgozni. Azt, hogy "visszamenni" úgy kell érteni, hogy újra munkát keresni, hiszen 3 éves munkaviszonnyal 6 év kihagyás után senki nem fog visszavenni sehová. És akkor megint kezdődhetnének a megaláztatások sora. Túl öreg már, túl sok a gyerek, túl kevés tapasztalat.
Magyarországon jelenleg úgy látom, a család és a karrier között egyetlen logikai kapcsolat állhat, mégpedig a "VAGY ". Semmi "és", esetleg egy kis ez egy kis az. A nőnek már iszonyú fiatal korában döntenie kell erről. Nyilván, aki későn találja meg a párját akivel családot alapítana az más helyzetben van...
Alternatíva, hogy a nő beadja a kisbabáját a bölcsibe, ahol várólista van, elviszi magánbölcsibe ahol a keresete nagy százalékát ott is hagyja, és a gyerekét alig látja. Vagy még az is lehetséges, hogy Apa kimegy külföldre dolgozni, küldi haza a pénzt, és webkamerán látja a családját.
Szörnyű, de ez a valóság. Vagy csak én látom túl drámaian a helyzetet?
Anyák, leendő anyák akik olvastok, nektek mi a véleményetek erről? Ti hogyan oldjátok ezt meg?
Örülnék, ha most írnátok, szükségem lenne a tapasztalataitokra, véleményeitekre!
A nagy testápoló teszt
Nem túlzás, ha azt mondom, gyakorlatilag évek óta keresem a tökéletes testápolót. Rengeteget kipróbáltam már, majd egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így leálltam a kísérletezéssel és egész egyszerűen nem használtam semmit. Egészen addig amíg kb 1 éve nem kezdett el nagyon durván száradni a bőröm. Főleg hideg időben. A dologhoz egyébként még az is hozzá tartozik, hogy nem szeretek testápolót használni, egyáltalán. Nem azért mert nyűg, vagy mert elfelejtem, vagy mert ne lenne jó érzés a különböző illatosabbnál illatosabb tégelybe beleszaglászni és utána órákig érezni, hanem egyszerűen nem. Nem tudok rá jó indokot, de így van, ez biztos:)
Ugye az ember lánya hol keresne magának krémet,mint a drogériákban. Legalábbis első körben. Bőven túl voltam már a Niveás, Dove-os, Garnier-s körön, egyik sem vált be, sokkal szárazabb lett a bőröm, ráadásul nem is olcsóak...Akkor jött az AVON. Nem, sajna ezek sem váltak be. Kicsit elkezdtem körüljárni a témát, hogy ugyan miért van ez így. Rövidesen meg is találtam a választ, ezek a termékek tele vannak pakurával vagyis kőolajszármazékokkal. Ezzel teszik krémessé a testápolót(és egyébként a többi testrészre valókat is)
A hatása persze rossz.
Aztán gőzerővel keresni kezdtem az ezektől mentes dolgokat. Boltban nem kapható aloés termékeket is kipróbáltam, be kell vallanom, tényleg marha jók, le a kalappal, de az áruk nem pont az én pénztárcámhoz vannak méretezve.
Egyéb natúr termékeket kezdtem vadászni, kipróbáltam a babáknak való testápolókat, csak azokat amiben nincsenek kőolajszármazékok.
A dm sajátmárkását már említettem egyszer, a babylove-ot, tényleg tök jó, iszonyú sűrű krém, jó illattal, shea vajjal és mandulaolajjal. De nálam valamiért elég durva mennyiségben fogyott. Majdnem két hónap alatt 3 teljes flakonnal használtam el úgy, hogy nem krémeztem minden nap és nem is egész testen. Így lehet, hogy olcsó alapból, de ilyen használat mellett már kevésbé éri meg sajnos. Ráadásul ezt is naponta kellett kennem. Szerintem az a jó testápoló, ami olyan mértékben hidratálja a bőrt, hogy nem fog minden estére újból kiszáradni. A saját shea vajas-olajas kutyulmányom nagyon jól vizsgázott, viszont a kemény tél kivételével minden évszakra túl zsíros nekem.
Tudom, sok követelményt támasztok, de ezek akkor is fontosak nekem. Számomra a tökéletes testápoló ezeket tudja:
És akkor a bejegyzés apropója: MEGTALÁLTAM
A Rossmannba szaladtam be valamiért, mikor megláttam az akciót, és amúgy is elfogyott egy újabb flakon Babylove, gondoltam kipróbálom, olyan rossz nem lehet, hisz natúr.
Az Alterra citromfüves sárgabarackos testápolójáról van szó, amelyet első használat után a szívembe zártam:) Nagyon kevés kellett belőle, az illata isteni, és még másnap reggel is annyira puha és friss volt a bőröm, mintha csak akkor kentem volna be.
Első használat után rendbe tette a karomon lévő szárazságokat, amik már kirepedeztek és még a shea vaj se használt neki.
Az összes kritériumnak megfelelt, úgyhogy azt hiszem nem is kísérletezem tovább, nem keresgélek, ez annyira tuti volt. Érdemes beszerezni amikor akciós, a 250ml így 499 forint volt, egyébként meg 8-900 körül van. Próbáljátok ki, megéri:)
Ugye az ember lánya hol keresne magának krémet,mint a drogériákban. Legalábbis első körben. Bőven túl voltam már a Niveás, Dove-os, Garnier-s körön, egyik sem vált be, sokkal szárazabb lett a bőröm, ráadásul nem is olcsóak...Akkor jött az AVON. Nem, sajna ezek sem váltak be. Kicsit elkezdtem körüljárni a témát, hogy ugyan miért van ez így. Rövidesen meg is találtam a választ, ezek a termékek tele vannak pakurával vagyis kőolajszármazékokkal. Ezzel teszik krémessé a testápolót(és egyébként a többi testrészre valókat is)
A hatása persze rossz.
Aztán gőzerővel keresni kezdtem az ezektől mentes dolgokat. Boltban nem kapható aloés termékeket is kipróbáltam, be kell vallanom, tényleg marha jók, le a kalappal, de az áruk nem pont az én pénztárcámhoz vannak méretezve.
Egyéb natúr termékeket kezdtem vadászni, kipróbáltam a babáknak való testápolókat, csak azokat amiben nincsenek kőolajszármazékok.
A dm sajátmárkását már említettem egyszer, a babylove-ot, tényleg tök jó, iszonyú sűrű krém, jó illattal, shea vajjal és mandulaolajjal. De nálam valamiért elég durva mennyiségben fogyott. Majdnem két hónap alatt 3 teljes flakonnal használtam el úgy, hogy nem krémeztem minden nap és nem is egész testen. Így lehet, hogy olcsó alapból, de ilyen használat mellett már kevésbé éri meg sajnos. Ráadásul ezt is naponta kellett kennem. Szerintem az a jó testápoló, ami olyan mértékben hidratálja a bőrt, hogy nem fog minden estére újból kiszáradni. A saját shea vajas-olajas kutyulmányom nagyon jól vizsgázott, viszont a kemény tél kivételével minden évszakra túl zsíros nekem.
Tudom, sok követelményt támasztok, de ezek akkor is fontosak nekem. Számomra a tökéletes testápoló ezeket tudja:
- Természetes
- Jó az illata, vagy legalább semleges (nem büdös:))
- Jó az ár/érték aránya
- A bőröm egyre jobb lesz tőle, tehát egyre ritkábban kell használnom. Heti 2-vel kiegyeznék...
- Legyen könnyen beszerezhető (ne kelljen a világ végére menni érte, vagy sokat várni rá, ha rendelem)
És akkor a bejegyzés apropója: MEGTALÁLTAM
A Rossmannba szaladtam be valamiért, mikor megláttam az akciót, és amúgy is elfogyott egy újabb flakon Babylove, gondoltam kipróbálom, olyan rossz nem lehet, hisz natúr.
Első használat után rendbe tette a karomon lévő szárazságokat, amik már kirepedeztek és még a shea vaj se használt neki.
Az összes kritériumnak megfelelt, úgyhogy azt hiszem nem is kísérletezem tovább, nem keresgélek, ez annyira tuti volt. Érdemes beszerezni amikor akciós, a 250ml így 499 forint volt, egyébként meg 8-900 körül van. Próbáljátok ki, megéri:)
2012. március 20.
A legszebb dolog
17-én szombaton volt a 4. évfordulónk. Eddig mindig étterembe mentünk ünnepelni, most (főleg anyagi okokból) más program után néztünk. Szóba jött még egy szaunaszeánsz is, ami engem már nagyon régóta foglalkoztat, végül az utolsó pillanatban találtuk ezt a filmet:
Egy fiatal párról szól, akik összeköltözés után elég hirtelen belecsapnak a babaprojektbe, és hamar sikerrel is járnak. Ez egy elég alap sztori, de a folytatás már koránt sem. Teljesen élethű, köze nincs a hollywoodi vígjátékokhoz. Drámának írták, én azért nem így nevezném, mert ha az, akkor az ember élete dráma a gyereke születése után. Én kötelezővé tenném a gyermekáldás előtt lévő pároknak, de mindenkinek akinek már van gyereke. Nagyon jól felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire átalakulnak a szerepek a baba születése után, és arra, hogy ennek mennyire nem így kellene lennie. Tudatos felkészüléssel biztos, hogy házasságok menthetőek meg, mert rengeteg esetben ez a pillanat az, amikor a két fél megszűnik egymásnak nő és férfi lenni, és ez a gyökere a házasság bukásának. Nyilván nem mindig, de nagyon sok esetben.
A filmet egyébként csodálatosan megcsinálták szerintem, a szülés nem villámszülés műnyögésekkel, a nő testének változásai is fantasztikusan élethűre sikeredtek.
Én több jelenetnél is konkrétan zokogtam, iszonyúan tetszett a film. És valószínűleg nem látnám ennyire az iazságot benne, ha nem lennék abban a szerencsés helyzetben, hogy beleláthatok egy olyan család életébe, ami szerintem nagyon ritka manapság. Ahol minden gördülékenyen működik. Persze ehhez szükség van segítségre is - jelen esetben rám - aki otthon marad a gyerekekkel. És ha nincs a közelben nagyi, barátnő, rokon, akkor ez bizony nehezen kivitelezhető sajnos a jelen gazdasági helyzetben...De én akkor is azt mondom, hogy valahogyan meg kell találni a megoldást, hogy anya és apa legalább kéthetente egy estére férfi és nő lehessen egymásnak. Hogy az anya az otthon töltött hónapokban, években is szánjon magára annyi időt, hogy gyorsan megmossa a haját és legalább normális ruhát vegyen fel, ettől ő is sokkal jobban fogja érezni magát. Hogy az apa is tölthessen a gyerekkel legalább egy délutánt-kora estét, mert neki is iszonyú nehéz, ha nem engedjük, hogy ráérezzen a dologra,és így nem is fogja anyát sose megérteni...
Kicsit zavarosra sikeredett így a vége, most biztosan nem is akarnék a témáról bővebb véleményt írni, mert egyelőre "csak" szemlélő vagyok, és a saját életembe átültetni ezt teljesen más, minden esetre törekedni fogok erre!
Az évfordulónk mindenesetre nagyon jól sikerült, ez a film szerintem tökéletes volt erre az alkalomra, végig szorítottuk egymás kezét közben:) Nagyon kis cuki volt, főleg, hogy egyre gyakrabban kerül szóba ez a téma köztünk, többször egészen hosszan álmodozunk egy jövőbeli kiscsajról;)
Egy fiatal párról szól, akik összeköltözés után elég hirtelen belecsapnak a babaprojektbe, és hamar sikerrel is járnak. Ez egy elég alap sztori, de a folytatás már koránt sem. Teljesen élethű, köze nincs a hollywoodi vígjátékokhoz. Drámának írták, én azért nem így nevezném, mert ha az, akkor az ember élete dráma a gyereke születése után. Én kötelezővé tenném a gyermekáldás előtt lévő pároknak, de mindenkinek akinek már van gyereke. Nagyon jól felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire átalakulnak a szerepek a baba születése után, és arra, hogy ennek mennyire nem így kellene lennie. Tudatos felkészüléssel biztos, hogy házasságok menthetőek meg, mert rengeteg esetben ez a pillanat az, amikor a két fél megszűnik egymásnak nő és férfi lenni, és ez a gyökere a házasság bukásának. Nyilván nem mindig, de nagyon sok esetben.
A filmet egyébként csodálatosan megcsinálták szerintem, a szülés nem villámszülés műnyögésekkel, a nő testének változásai is fantasztikusan élethűre sikeredtek.
Én több jelenetnél is konkrétan zokogtam, iszonyúan tetszett a film. És valószínűleg nem látnám ennyire az iazságot benne, ha nem lennék abban a szerencsés helyzetben, hogy beleláthatok egy olyan család életébe, ami szerintem nagyon ritka manapság. Ahol minden gördülékenyen működik. Persze ehhez szükség van segítségre is - jelen esetben rám - aki otthon marad a gyerekekkel. És ha nincs a közelben nagyi, barátnő, rokon, akkor ez bizony nehezen kivitelezhető sajnos a jelen gazdasági helyzetben...De én akkor is azt mondom, hogy valahogyan meg kell találni a megoldást, hogy anya és apa legalább kéthetente egy estére férfi és nő lehessen egymásnak. Hogy az anya az otthon töltött hónapokban, években is szánjon magára annyi időt, hogy gyorsan megmossa a haját és legalább normális ruhát vegyen fel, ettől ő is sokkal jobban fogja érezni magát. Hogy az apa is tölthessen a gyerekkel legalább egy délutánt-kora estét, mert neki is iszonyú nehéz, ha nem engedjük, hogy ráérezzen a dologra,és így nem is fogja anyát sose megérteni...
Kicsit zavarosra sikeredett így a vége, most biztosan nem is akarnék a témáról bővebb véleményt írni, mert egyelőre "csak" szemlélő vagyok, és a saját életembe átültetni ezt teljesen más, minden esetre törekedni fogok erre!
Az évfordulónk mindenesetre nagyon jól sikerült, ez a film szerintem tökéletes volt erre az alkalomra, végig szorítottuk egymás kezét közben:) Nagyon kis cuki volt, főleg, hogy egyre gyakrabban kerül szóba ez a téma köztünk, többször egészen hosszan álmodozunk egy jövőbeli kiscsajról;)
2012. március 16.
Csoportterápia
Tegnap(Márc. 15.) színházba mentünk este. Egy mjúúúúzikelre! IMÁDOM! Ez már csak jó lehet, gondoltam magamban.
A Madáchban néztük a Csoportterápia című darabot. A színészgárda is nagyon kecsegtetőnek tűnt első olvasásra, Balla Esztert, Nagy Sanyit és Szente Vajkot is nagyon szimpatikusnak és jónak találtam az eddigi szerepléseik alapján. Megjegyzem itt is ők voltak az abszolút favoritjaim.
Elkezdődött a darab, kb a 2. perctől kezdve visítva röhögött az egész nézőtér, és nem ám csak úgy, hogy néha, meg az elején, hanem VÉGIG. Még a két felvonás közti szünet sem tudta az embert kizökkenteni a poénáradatból.
Nem írom le a cselekményt, nem akarok spoilerezni, hátha valamelyikőtök kedvet kap és megnézi.
Én személy szerint sírva röhögtem végig, még jó, hogy nem volt előtte időm igazán sminkelni, tuti, hogy a bokámig leázott volna a fekete sminkem:)
És akkor a bővebb vélemény: Műfaját tekintve ugyan mucisal, de nem a klasszikusok közül, szerintem éppen a határon van, nem a szöveg mennyisége miatt, hanem a dalok miatt. Ugyan olyan kis mókás, poénokkal teletűzdelt számokat énekelnek viccesen, mint amilyen az egész darab hangulata. Tehát nem tudnám elképzelni, hogy megveszem a CD-t és azt fogom éjjel nappal hallgatni, mint mondjuk a Macskáknál, Operaház fantomjánál stb.
A poénok egy részét már ismerhetjük a nagyvilágból, de új szavakkal is gazdagíthatjuk a szlengszótárunkat(kedvencem: lufi-luffancs). Az egész iszonyú profin volt szerintem megcsinálva, hiába volt ennyire kis könnyed limonádé jellegű darab, egyszer se fogtam a fejem, hogy mennyire gáz lenne, szóval hatalmas plusz pont ezért is!
Egy negatívum volt még, de ez csak az én személyes hozzáállásom kérdése. Az egyik színésznő olyan mértékben el volt hízva, ami már a jó ízlés határait bőven túllépi - legalábbis nálam -Én a nagyon kövér emberekre konkrétan dühös vagyok, hogy hogyan volt képes ezt tenni magával. Oké, tudom, genetika és betegségek, de most nem arról beszélek, akin van 10-20 kiló plusz, hanem aki mondjuk nem tudja felemelni a lábát, hogy keresztbe tegye,eltűnnek a vonásai, tónusai és csak egy hústömeg.
Szóval aki egy könnyed kikapcsolódásra, boldogsághormonokra, rekeszizomlázra vágyik, az feltétlenül nézze meg ezt a darabot!
Elkezdődött a darab, kb a 2. perctől kezdve visítva röhögött az egész nézőtér, és nem ám csak úgy, hogy néha, meg az elején, hanem VÉGIG. Még a két felvonás közti szünet sem tudta az embert kizökkenteni a poénáradatból.
Nem írom le a cselekményt, nem akarok spoilerezni, hátha valamelyikőtök kedvet kap és megnézi.
Én személy szerint sírva röhögtem végig, még jó, hogy nem volt előtte időm igazán sminkelni, tuti, hogy a bokámig leázott volna a fekete sminkem:)
És akkor a bővebb vélemény: Műfaját tekintve ugyan mucisal, de nem a klasszikusok közül, szerintem éppen a határon van, nem a szöveg mennyisége miatt, hanem a dalok miatt. Ugyan olyan kis mókás, poénokkal teletűzdelt számokat énekelnek viccesen, mint amilyen az egész darab hangulata. Tehát nem tudnám elképzelni, hogy megveszem a CD-t és azt fogom éjjel nappal hallgatni, mint mondjuk a Macskáknál, Operaház fantomjánál stb.
A poénok egy részét már ismerhetjük a nagyvilágból, de új szavakkal is gazdagíthatjuk a szlengszótárunkat(kedvencem: lufi-luffancs). Az egész iszonyú profin volt szerintem megcsinálva, hiába volt ennyire kis könnyed limonádé jellegű darab, egyszer se fogtam a fejem, hogy mennyire gáz lenne, szóval hatalmas plusz pont ezért is!
Egy negatívum volt még, de ez csak az én személyes hozzáállásom kérdése. Az egyik színésznő olyan mértékben el volt hízva, ami már a jó ízlés határait bőven túllépi - legalábbis nálam -Én a nagyon kövér emberekre konkrétan dühös vagyok, hogy hogyan volt képes ezt tenni magával. Oké, tudom, genetika és betegségek, de most nem arról beszélek, akin van 10-20 kiló plusz, hanem aki mondjuk nem tudja felemelni a lábát, hogy keresztbe tegye,eltűnnek a vonásai, tónusai és csak egy hústömeg.
Szóval aki egy könnyed kikapcsolódásra, boldogsághormonokra, rekeszizomlázra vágyik, az feltétlenül nézze meg ezt a darabot!
2012. március 12.
Jótékony
Előreláthatólag április végén már be fogunk tudni költözni az új lakásba. A szüleimnél és Bálintnál lévő cuccaimat, és az övét is alaposan szelektálom majd, hogy semmi olyat ne szállítsunk és tároljunk, ami számunkra már feleslegessé vált. Itt nem szemétről van szó, főleg ruhákra gondolok, rengeteg az olyan felsőm például, amit nem szeretek, mert nekem rövid a dereka, vagy a nadrágnak rövid a szára. (Majdnem 180 cm vagyok, úgyhogy ez sajna gyakran probléma...) Ezeket szinte sose hordtam, csak ide oda rakosgattam, mert nem volt szívem megválni tőlük, hiszen vadi újak.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy másnak ne tenne jó szolgálatot. Eddig megvolt a biztos helyem, ahová adományoztam ezeket a kiselejtezett, illetve kinőtt ruhákat, de most arra gondoltam, ha érdekel Titeket, akkor lefotózom ezeket a darabokat, és ha valami megtetszik, vigyétek és használjátok egészséggel. Amire senki nem jelentkezik, az megy a megszokott helyre.
Szeretne valaki ilyet? Vagy ha van ismerősötök akit érdekelne, irányítsátok nyugodtan ide.Csak hagyjatok egy kommentet, vagy írjatok mélt, mert érdeklődés hiányában nem fotózok le minden egyes darabot:)
Viszont ez nem jelenti azt, hogy másnak ne tenne jó szolgálatot. Eddig megvolt a biztos helyem, ahová adományoztam ezeket a kiselejtezett, illetve kinőtt ruhákat, de most arra gondoltam, ha érdekel Titeket, akkor lefotózom ezeket a darabokat, és ha valami megtetszik, vigyétek és használjátok egészséggel. Amire senki nem jelentkezik, az megy a megszokott helyre.
Szeretne valaki ilyet? Vagy ha van ismerősötök akit érdekelne, irányítsátok nyugodtan ide.Csak hagyjatok egy kommentet, vagy írjatok mélt, mert érdeklődés hiányában nem fotózok le minden egyes darabot:)
2012. március 11.
Képek
Két képet hoztam ma, az elsővel betekintést engedek a munkálatokba:
Mama brokkoli krémlevest hozott nekünk ebédre, amit a tapétázó asztalon fogyasztottunk el. Csak annyi ideig "lazsáltunk", amíg a beragasztózott két tapéta csík jól megpuhul.
Ma reggel 9-től délután fél 6-ig dolgoztunk folyamatosan. Már majdnem kész a 3. szobácska tapétázása is!
A második kép pedig HoldAnyu kérésére jön, a lakás alaprajza, illetve az eszközölt átalakítások
Direkt ilyen jó nagyban tettem ide, hogy látható legyen. A piros vonalakhoz fűznék némi magyarázatot. Ami az étkező végében van, az egy beépített szekrény volt, aminek a sorsát az első pillanatban megpecsételtem, mennie kellett. Annyira leárnyékolta a szobákat és az étkezőt is, ráadásul ilyen kis folyosó szerűséget csinált a két kis szoba elé, hogy nem tűrtem meg szegényt:)
A másik az a wc és a szoba közötti kis luk. Ez kérem egy gardrób, aminek nem volt ajtaja se, csak egy kis 80 cm széles, 2,5 méter hosszú helyiség volt. A bejárata a kis folyosóról nyílt, amit gipszkartonnal jól be is zártunk. E helyett a hálóval szomszédos falát 95 cm szélesen kivágattam. Ezt jelöli a szoba felőli piros csík:)
Így lesz egy keskeny, de széles gardróbom, ami ugyan nem pont olyan, mint amit Big építtetett Carrienek (Szex&NY), de legalább akkora élvezettel fogom használni, mint ő.
Szerintem így sokkal praktikusabb egyébként, mert az eredeti felállás szerint csak a végét lehetett volna bepolcozni, hogy el is érjem azt, amit felpakolok, szóval nagy a helyveszteség, ráadásul már a bejáratból premier plánban látszott volna. Így pedig lesz akasztós rész is a ruhácskáimnak, és polcok is elférnek.
Ma reggel 9-től délután fél 6-ig dolgoztunk folyamatosan. Már majdnem kész a 3. szobácska tapétázása is!
A második kép pedig HoldAnyu kérésére jön, a lakás alaprajza, illetve az eszközölt átalakítások
A másik az a wc és a szoba közötti kis luk. Ez kérem egy gardrób, aminek nem volt ajtaja se, csak egy kis 80 cm széles, 2,5 méter hosszú helyiség volt. A bejárata a kis folyosóról nyílt, amit gipszkartonnal jól be is zártunk. E helyett a hálóval szomszédos falát 95 cm szélesen kivágattam. Ezt jelöli a szoba felőli piros csík:)
Így lesz egy keskeny, de széles gardróbom, ami ugyan nem pont olyan, mint amit Big építtetett Carrienek (Szex&NY), de legalább akkora élvezettel fogom használni, mint ő.
Szerintem így sokkal praktikusabb egyébként, mert az eredeti felállás szerint csak a végét lehetett volna bepolcozni, hogy el is érjem azt, amit felpakolok, szóval nagy a helyveszteség, ráadásul már a bejáratból premier plánban látszott volna. Így pedig lesz akasztós rész is a ruhácskáimnak, és polcok is elférnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)