Izgulok

Ti is izguljatok velem holnap...aztán majd nemsokára el is árulom.

A dátum

Az elmúlt héten sokat beszélgettünk a baba témáról.
Én egyébként is szeretek erről beszélgetni, mert jó érzés, de most célzottabb volt, mint eddig.
Ő is sokat kérdezgetett, mert többször is úgy alakult, hogy velem volt pár órára munka közben, én meg azért, mert láttam a gyerekekkel, és olvadoztam. Annyira imádják őt, le sem bírják venni róla a szemüket. Imádom gyerekkel látni!
A nagy beszélgetések közepette egyszer csak szó esett arról, hogy milyen évszakban szeretnék én kisbabát. Persze nekem erről vannak elméleteim, hogy mikor szülnék szívesen, melyik évszak a legideálisabb egy csecsemőnek (persze úgyis bármikor jön az lesz a legjobb).
És akkor az elmélkedés hevében lefixáltuk az időpontot, hogy mikor kezdünk el próbálkozni:) Annyira izgatott voltam, hogy nem is tudtam aludni egész éjjel, pedig ez még igencsak a jövő zenéje. Mivel ez az egész dolog a család előtt is titkos lesz, úgy értem majd a projekt, sőt, én a 12. hétig mindenképpen szeretném titokban tartani, ezért nem fogom ide sem leírni ezt a tervezett dátumot, de annyit elárulhatok, hogy ez biztos nem idén vagy jövőre lesz.

Olyan jó így tervezgetni, főleg, hogy bármelyik pillanatban, ha ránézek, látom, hogy milyen jó apa lesz, a karjaiba képzelek egy fürtös kislányt, akinek pont olyan gyönyörű gesztenyebarna szemei vannak, mint Bálintnak.
Sokára lesz ugyan, de nagyon várom már:):)

Lassan, de biztosan!

Ma beszerelték a konyhánkat, így most már nemsokára tényleg vége lesz a lakás projektnek, megszűnnek a dobozok és a napi rendszerességű takarítás.
Leszámítva, hogy az ablakok ügyében 4 hónap múlva lesz a bírósági tárgyalás, és az elméretezett fürdőszobaajtóval pedig egyelőre semmi nincs...
Mint már egyszer ígértem, hamarosan jön egy kis összefoglaló az egész felújításról, mert szerintem tanúságos és egyben megdöbbentő(lehet, hogy csak nekem) amit tapasztaltam a cégekkel, gyártókkal, szállítókkal kapcsolatosan.

Bárcsak...

Bárcsak sikerülne!
Van valami, amit nem szeretnék egyelőre elmondani, ugyanis nem merem leírni, félek elkiabálnám...
Ha teljesülne ez a vágyam akkor nagyot lendülnének a dolgok előre, legalábbis most ezt látom benne, és nagyon boldog lennék. Kérlek, szurkoljatok:)

Az élet Vele

Összeköltözésünk pillanatában 4 éve, 1 hónapja és 11 napja alkottunk már egy párt:)
Régóta vágyunk már erre, de soha nem voltak megfelelőek a körülmények. Persze ha nagyon kellett volna, meg tudtuk volna oldani, de úgy gondoltuk mind a ketten, hogy inkább kibírjuk még egy kis ideig, mint hogy nélkülözzünk.
Így is heti kb 3-4 napot töltöttünk együtt, ott is én vezettem a háztartást, szabad bejárásom volt, úgyhogy felért egy "félig együtt éléssel".
Mikor kiderült, hogy most már tényleg valóra válnak az álmaink és összeköltözhetünk, megkönnyebbülést éreztem. Azért, hogy egy helyen tárolhatom a ruháimat - hááányszor volt, hogy a változékony tavaszi időben halálra fagyva értem haza vagy éppen hőgutát kaptam út közben, mert vagy az előző napi szerelésben távoztam(nyilván alsóneműk kivételével) vagy volt mondjuk váltó pólóm, de a farmer fix volt. A táskámban egy csomó hely szabadult fel a piperék miatt ami állandó tartozék volt azelőtt. Nem bosszankodom, hogy "hjaj ez meg az megint Bálintnál, vagy otthon maradt..."
Ezeket hallva ismerőseim csodálkoztak, hogy miért nem érzek én ezeknél sokkal többet, főleg kettőnk kapcsolatát illetően. Pedig én nem éreztem. Így is sokat voltunk együtt. eltelt 5 hét, továbbra is mindenki azt kérdezi, hogy milyen együtt élni, mi változott. És tényleg semmi:) Csak sokkal egyszerűbb lett minden és kevesebbet lógunk a telefonon:)
Kb ugyan annyi időt töltünk szorosan együtt, mint eddig, a többit viszont továbbra is magunkra szánjuk, csak egy lakáson belül. Én ilyenkor elmegyek futni, vagy otthon tornázom, olvasok, Bálint pedig belegyógyul a számítógépbe.
Azért a dolognak van annyi plusz feelingje, hogy nagyon jó érzés azt mondani, hogy a lakásom, az otthonom nem csak az a hely, ahová haza megyek és jó nekem, hanem hogy várnak otthon(ha fizikailag nem is mindig:)), hogy egymáshoz érkezünk meg.
A háztartásról pedig egy másik posztban szólnék, ez maradjon meg így,szépen:)

Vívódás

Két hete ismét erőteljesen vívódom a jövőmön. Gyakorlatilag szenvedek. Adódott egy munkalehetőség, bár nem csak rajtam áll, hogy elfogadom-e vagy nem, mert egyéni munka lenne. El is készítettük a társammal az ajánlatot a cégnek, de még nem derült ki, hogy megfelelőnek tartják-e, vagy visszautasítják. Igazából ebből indult ki minden, ugyanis az ajánlat készítését néhány nap munka előzte meg, feltérképezni a piaci viszonyokat stb. Mindez annyira jól esett, hogy azt el sem tudom mondani. A februári államvizsgám óta nem végeztem szellemi tevékenységet. Nem tanultam, csak a gyerekekkel voltam és itthon. És be kell valljam, hiányzik. Jó érzés alkotni, törni a fejem, szervezni...
A másik dolog, ami nagyon motivál, az a pénz. Pont kijövünk végül is, de nem ez lenne a cél ugye. Most tudnám megalapozni a jövőt, kicsit félre tenni. Nem is azért szeretnék jobban fizető munkát, hogy most magasabb színvonalon élhessek, mert ugyan elférne a gardróbomban még néhány ruha, de inkább a jövő. Hogy a gyerekeimet úgy szülhessem meg, hogy tudom, van biztonsági tartalék. Hogy ne 28 ezer forint GYESt kapjak.
Még nem siettetem a dolgokat, mert 3 hónapja még hallani sem akartam erről, és örültem, hogy rengeteget lehetek a gyerkőcökkel, csak az abban különbözött, hogy akkor folyamatosan tanultam mellette.
Szerintem minden embernek szüksége van szellemi aktivitásra is. Az, hogy kinek milyen mértékben, az már egyéntől függ. Az utóbbi 4évben nagyon sokat és nagyon keményen tanultam, és mindennek meg is volt az eredménye, sikerélményem volt, ezért nem volt nyűg. Persze egy egy vizsga előtt azért tudtam szenvedni meg utálni, de összességében jó dolog.
Nem akarok semmit elkapkodni, hagyom még kicsit, hogy sodorjon az ár, a folyamatosan változó gondolataim, de most már kezdem azért az energiáimat a munka irányába csoportosítgatni és lassanként hozzászokni a gondolathoz...

Csak a gondok.

Mostanában azért sem írok, mert túl sok negatív dolog ér, és nem szeretném, ha tele lenne a blog azokkal. Persze ezek is velem történnek, ezért egy gyors összefoglalónak helyt adok, de egyébként próbálom kizárni innen és az életemből is ezeket a negatívumokat.
A lakással kapcsolatosan továbbra is megy a huzavona nyílászáró ügyben, már jogi képviseletet is szereztünk, de ők sem hatják meg a céget, félek, per lesz ebből. (erről egyébként, ha lezárul az ügy, írok egy részletes beszámolót, mert ilyen egy mocsok céget...nah mindegy.)
A konyhát a héten leburkolja apa és valószínű már be is építik a bútort. Onnantól óriási könnyebbség lesz, hisz a maradék dobozok is eltűnnek, meg tudom szüntetni a hatalmas port, a nappaliból is a helyére kerül a tűzhely illetve a mosogatógép és az étkező asztal is megszűnik számítógépes asztalnak lenni.
A családban történnek jó és rossz dolgok is, sajnos több a rossz, rengeteg az összetűzés olyanokkal, akiket nagyon szeretek és nem szeretnék összeveszni,de ez a majd 3 hónapja tartó feszített tempójú felújítás már táncol az idegeinken, mindenki hamar ugrik.
Hogy a jó se maradjon ki a sorból, úton van egy általam nagyon régen várt kisember a családban, most már publikusan is:) Csak kár, hogy olyan messze laktok :(