Szuper nap

A szabadságom harmadik napját töltöm (hogy miért vagyok szabin, azt egy másik bejegyzésben olvashatjátok majd) és ez volt a legeslegjobb!!!

Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)

Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)

Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.

7-9.nap

Nem írom a többit külön bejegyzésbe, nem kell annyit lapozgatni, ha már úgyis egyszerre teszem fel:)

7.: vicces fejes. megjegyezném, nem szeretem magam olyan képeken sem látni, ezért ez a legviccesebb:

8.: én és a legjobb barátnőm. 2003 óta jóban rosszban(és tényleg!!)
2007, házibuli.

9.: nyaralós kép. hát úgy igazán nyaralni vagy 8 éve nem voltam, leszámítva a balatoni nyaralónkat, de ott nem szokásunk fotózni, csak pihenni:) tehát ez egy 2002-es kép, 8.végén, gimi elején Apával és tesómmal.
 

6.nap

újra felvettem a fonalat, Bálint haverozós estét tart, én pedig úgy döntöttem, lesz ami lesz, rendbe szedem a blogot.

beszkenneltem a képeket, ami miatt megakadtam az egész kihívásban.

Az egyik kedvenc kiskori fotómat láthatjátok:

Általános iskola 2.osztályában készült, annyira látszik már, milyen leszek. Csini ruha, felemás fülbevaló(már akkor is:)), a kontyomat saját magam tekertem.
A hajam színe az évek alatt megváltozott, ami nagy kár, olyan szép volt ez a hamvas szőke. A ruhámat pedig az a nagyim varrta, akivel a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, most jöttem Tőle:)

 

Megint lemaradtam.

Tuuudom, már megint nem írtam tök rég, és a 10 napos fotós kihíváson is megrekedtem félúton...

Pedig én próbálkozom...Minden este eszembe jut, hogy melyik fotót kéne feltennem, de mikor átgondolom, hogy az azzal járna, hogy megkeresem, nyomtatót előkapom, beszkennelem rajta, majd még úgy pakolom ide fel, hát félúton elalszom.
Igen, nagyon fáradt vagyok mostanság. 8 helyett inkább 9 órát dolgozom, bár a pénteki 13 órázás sem volt annyira kiugró eset. Egész nap a gép előtt, a hátam közepére sem kívánom, hogy még itthon is beüljek elé.

Ennek ellenére muszáj lenne, mert jó megörökíteni az eseményeket is. Ilyen például a tegnapi. Általános iskola alsó tagozatos osztálytalálkozónk volt.
Durva, hogy mennyire picik voltunk akkor, hogy csak 4 évről volt szó, és mégis, sem a felső tagozatos, sem a gimis osztályomra, tanáraimra nem emlékszem ennyire szívesen. Nem is tartjuk a kapcsolatot mondjuk, még 5 éves érettségi talit sem szerveztünk...
De az általánosból már ez volt a 2. és egészen sokan ott is voltunk, jól szórakoztunk.
Jó tudni egymásról, hogy kinek merre tart az élete.
Furcsa, de nálunk úgy alakult, hogy már 6 gyerek is van, annak ellenére, hogy 24 évesek vagyunk és az osztályban csak 8 lány volt, és ebből már ennyien anyukák. A fiúknál még nincs baba.
Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy nem tudok még egy férjet sem felmutatni, nemhogy gyermeket, az pedig, hogy diplomás közgazdász vagyok és van egy tök jó munkahelyem és lakásom senkit nem hatott úgy meg, mint egy bébi. Meg is tudom amúgy érteni, sokkal cukibbak, mint egy papír.
Tök jól éreztük magunkat egyébként, biztos, hogy a következőre is elmegyek:)

A fotókkal meg igyekszem már tényleg felzárkózni:)

5.nap

Egy kép, ami boldoggá tesz.

Ezen sokat gondolkodtam, és csak olyan képek jutottak eszembe, ahol kisgyerekkel vagyok:) de egyik sem volt tökéletes, valami hiányzott.
Amikor is eszembe jutott ez:

Másod unokatesóm, Abigél volt a kölcsönbabánk, és imádom a képet, mert annyira el tudom képzelni magunkat saját babával, családként:)

4.nap

Kicsit lemaradtam ezzel a bejegyzéssel, de tegnap semmi időm sem kedvem nem volt ezzel foglalkozni az igazat megvallva.

Szóval a kedvenc színű tárgyam egy nyaklánc jelenleg:

Annyira nem jók a fényviszonyok sajnos...mostanában nagyon szeretem az olyan ékszereket, amiken semmi fém nincs. Láthatjátok, még a kapcsa is egy pici golyó amit át kell bújtatni. Ebben a melegben nem szeretnék egyáltalán fémmel érintkezni, meg a szagától amúgy is kivagyok...
Sajnos csak egyetlen bolt van Pesten ahol árulják ezt a márkát, és mivel Magyarországon mindenből csak 8 darab van nem is olcsó. Ezért is örültem, mikor a múlt héten bementem a boltba és láttam a 70%-osan leárazott kedvencemet. Rögtön jött is velem haza. Azóta ez a kedvencem:)

3. nap

Egy kép valakiről, akit szeretek.
Legszívesebben kedvenc nagyimat tenném ide, de sajnos róla nincs kép sem a gépemen sem a telefonomon, sem papír alapon, de azért álljon itt, hogy Ő jutott eszembe először:)

Egyébként pedig természetesen az uram fotóját teszem ide.

A fotó nem túl friss, 2 és fél éve készült, de semmit nem változott azóta.