Tùl a holtponton

Most kivételesen nem időhiány miatt nem írtam. Egyszer csak egy durva hullám alján találtam magam és jó sokat idôztem ott...persze nem direkt, csak nem találtam/találok megoldást. Még mindig munkát keresek. 4,5 hónapja, aktívan. Ami azt jelenti, hogy nem elég, hogy mindenhová be vagyok regisztrálva, naponta órákat töltök azzal, hogy az álláshirdetési portálokra nem felrakott hirdetéseket megtaláljam. Cégek honlapján kutakodok, illetve a szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus, ellenben jó vagy közeli cégekhez beküldjem az önéletrajzomat, hogy dolgoznék náluk.
Van jó CV-m, van jó motivációs levelem, természetesen minden egyes álláshoz új. Nem tudom hány helyre jelentkeztem, de még eddig sehonnan nem hívtak vissza. Ez azért kiborító, főleg, hogy minden egyes kritériumnak megfeleltem, tök jó referenciáim vannak, és nem is kérek sokat. Szerintem. Iszonyatosan elkeseredtem, befordultam, és ez minden nappalomra és éjszakámra rányomta a bélyegét. Amikor csak volt egy szabad percem, ezen rágódtam. Szörnyű volt. Az a mázlim, hogy közben van pénzkeresési lehetőségem, így éhen éppenséggel nem halok, de sajnos ez ugye csak pillanatnyi, nem tervezhető és később semmilyen juttatásokkal nem jár. Mindig készenlétben állok és nagyon kiszolgáltatott a helyzet. De legalább nagyon szeretem:)
Volt kb 2-3 nagy kiborulásom óriás sírással üvöltéssel, hogy nem bírom tovább, nincs értelme az életemnek, aztán elmúlt. Már nem érdekel. Elfáradtam. Nem foglalkozom ezzel. Persze, ha látok valami jó kis hirdetést, jelentkezem rá, de az, hogy várjam, hogy hátha hívnak, már elmarad.
Néha elgondolkozom, vajon a sors milyen utat szánt nekem, mert lehet, hogy nem ezt, hisz régóta mindig ugyan oda vezet vissza.Mindig gyerekekkel foglalkozom. És tudom, hogy kéne az a saját, és akarom is, de félek, hogy nem jönnénk ki anyagilag, főleg úgy, hogy a minimumot kapnám, 28500 ft-ot. vagy egy pár ezer forinttal többet, mert az utóbbi 2 évben 9 hónapot dolgoztam....Előtte és közben fősulis voltam, tehát biztosított, de az az összeget nem növeli. Na mindegy. Meg kell várni, még Bálint is végez a suliban és lesz munkája. Ha neki egyáltalán lesz. Már ezen aggódom. Mondjuk a mérnök informatikával némileg könnyebb elhelyezkedni, mint a marketinggel, de ki tudja. Nem tudom, minden bizonytalan, és én folyamatosan csak félek, de nem tudok ellene semmit tenni.
Most élvezem a jó időt, spórolok, próbálkozom és kíváncsian várom, mi az én utam.
Közben pedig megvolt a 25. szülinapom, amit nem annyira viseltem jól, maradjunk ennyiben :P

Továbbgondolt vágyak

Nem egyszer írtam már kisbabás vágyaimról. Ezek mostanában kezdenek kicsit átalakulni...Nem csak azért, mert szinte minden napomat 4 gyerekkel töltöm, néha megspékelve plusz 2-vel (és ez baromi fárasztó tud lenni:)), hanem azért is mert ahogy egyre közeledik (sajnos még mindig távol van) az a bizonyos "start" dátum, úgy kezd megszállni a nyugalom és az izgatottság. És új vágyaim alakultak ki, amikre sokkal többet gondolok már. Eddig csak magamra gondoltam, arra, hogy milyen lesz kisbabát várni egyszer. Most pedig már azért szeretném nagyon, hogy lássam Bálintot a közös gyerekünkkel. Ő is változik mostanában és jó felé halad. A fejemben van a kép ahogy ő és egy loknis kisangyal egymásra néznek. Iszonyúan várom már!

Bors

Legutóbbi városi sétánk alkalmával végre ellátogattunk a Bors Gasztrobárba, ami egy új fiatalos lendületes kis étkezde. Leveseket, bagetteket, sütiket és limonádékat turbóztak fel a séf srácok. Én pl ettem egy chilis-kókuszos sütőtök krémlevest, szigorúan trendi elviteles pohárban (4dl) és egy kis méretű bagettet, mely a french lady névre hallgatott. Különleges helyben sütött bagettecske málnás lilahagyma lekvárral, edami sajttal és csirkemellel töltve. Szóval tényleg egy kulináris élmény, amihez nem kell puccba vágni magunkat, és nem kell a fél fizunkat ott hagyni. Ugyanis mindezért kemény 890 ft-ot fizettem és a két fogás között pihentem fél órát. Tehát elég:)
A sütiket és limcsiket én most sajnos kihagytam, a bagett így is egy engedmény volt.
Aki teheti, látogasson el, mert nem csak a kaják fantasztikusak, hanem a kiszolgálás is élmény. Sose láttam még ennyire lelkes és jófej csapatot! Le a kalappal előttetek fiúk!

Villámgyors

Tegnap volt egy éves a diplomám, ma pedig a lakásom ünnepli a szülinapját:) Tegnap már tavaszi nagytakarítást tartottam, ez volt az Ő ajándéka.

Mikor valamilyen évforduló van, kicsit szeretek elmerengeni az elmúlt időszakon. Most úgy érzem, hogy jéézusom, hisz még csak most nézegettünk lakásokat, még bennem van az az érzés, mikor jöttünk a kifizetés utáni átadásra. És ennek már egy éve. Tényleg meg kell fogni minden pillanatot...

Vadvirág

Sok sok -lázadó- éven át volt ez a dal az ars poeticám. Ma eszembe jutott és boldogan főzök rá vacsorát a munkából haza igyekvő uramnak. Hiába változott sok minden, még mindig a magaménak érzem, és alapjaiban véve még mindig az a Vadvirág vagyok.

Az én napom

A tegnapi az én napom volt. Reggel vezetni mentem, ez volt az első órám és iszonyúan élveztem! Aztán egy gyors edzés után bementem a városba. Felkutattam egy boltot, ahogy olcsón lehet egy bizonyos fajta teához jutni (egyik szenvedélyem a tea). Nem tudtam pontosan, hogy merre van, ezért csomót sétáltam a 13. kerület szép részén. Ugyan ezek a polgári lakások nem az én világom, de azért tetszenek. Visszafelé menet már villamosozni sem volt kedvem, sétáltam. Következő célpont a Corvin volt, ott találkoztunk Yorcsival a szokásos heti kibeszélős napunkra.Míg vártam, hogy végezzen a munkájával, addig beugrottam a boltokba nézelődni. Nem különösebben akartam semmit venni, de egy gyönyörű lila ruhát csak felpróbáltam. És nem csak azért szerettem bele, mert 2490 Ft-ért már az enyém is lehetett, hanem mert S-es méret volt. Nem tudom mikor hordtam utoljára ilyen méretet, de annyira boldog voltam. Megveregettem a saját vállamat:)
Felszedtem barátnémat és egy-egy teával/forró csokival nyakunkba vettük a várost. Mostanában sokat sétálunk. Ez főleg azért alakult így, mert nincs egy jól bevált törzshelyünk, valamiért mindegyikből hiányzik az, amitől igazán megkedvelnénk, amitől vissza vágynánk. Király utca-Andrássy út- Deák tér - Vörösmarty tér- ismét Deák - Astoria felé Ferenciek tere - Deák volt az útirány és közben megállapodtunk, az lesz a küldetés, hogy sétálunk. Hogy felfedezzük Budapest kis utcácskáit, kerületekre bontva. Ezekben a kis utcákban olyan kincsekre lehet bukkanni, épületek, boltocskák stb képében, hogy az ember tényleg szívesen áll meg előttük vágyakozva. Annak ellenére, hogy nem szeretem a nagyvárost, hogy vannak putri részek, szépek ezek az esti andalgások. Úgyhogy ebből kérem sorozat lesz, dokumentálni is fogom mindezt, ha már egyszer nekivágtunk:)

Hazaérve pedig még egy kicsit beszélgettünk is az urammal. Mindent egybevéve tökéletes nap volt a tegnapi,és tudnám mondani, hogy már csak az hiányzott, hogy...de 'csakazértse' :)

Csak egy mondat.

A rosszindulatot, a direkt kukacoskodást(ezt jóval csúnyábban írnám azért...) a gyerekes hülyeségeket egyszerűen képtelen vagyok elviselni...