Nevelés-kérdés

Ért pár olyan impulzus az elmúlt időszakban, ami elgondolkodtatott, majd beszélgetés tárgya lett, ezért kicsit elmélkednék a témáról. Persze csak elméleti síkon, nem nézünk még szülői szerep elé. Pont ezért lehet, hogy később totálisan másként fogom gondolni.
Ha egy családba kisbaba érkezik, valószínű az újdonsült szülőkön kívül már mindenki "jobban tudja", hogyan "kell" gyereket nevelni. És ennek hangot is adnak.
Azért csak valószínű, mert sokaknak már volt dolguk gyerekekkel a szülővé válás előtt is-pl nekem. (évek óta fix családnak/családoknak segítek be, jelenleg 2 éve vagyok ugyan ott, 3 gyönyörűséggel)
Azért idézőjeles a jobban tudja és a kell, mivel ez egy olyan dolog-szerintem- amire nem lehet kijelenteni egyértelműen, h jobb rosszabb, és nincs olyan, hogy hogy kell, hisz az annyi mindentől függ.
Most saját magamból indulok ki, aki -nem csak e téren-, határozott elképzelésekkel rendelkezik. Ezek persze tuti, hogy formálódni fognak az évek során, és főleg miután saját gyerekem lesz, de az elvek nagy eséllyel maradnak.
Itt most az a rész érdekes számomra, hogy nagy általánosságban a pár szülei szeretnének segíteni, jót akarnak(remélhetőleg ugye...) és mindenbe bele akarnak/fognak szólni. Pedig ők is onnan tudják a dolgokat, hogy felnevelték a gyereküket. Akkor miért ne lehetne, hogy a fiatal pár is beletanuljon? Szerintem a nagyszülőknek már egyáltalán nem feladata a nevelés. Sőt. Ne akarjanak szabályokat, vagy más rendszert, a szülőkétől eltérőt. Fogadják el azokat amiket a szülők gondolnak, tesznek. Hatalmas baj úgyse származhat belőle. Én, ha kihordtam, megszültem a gyerekemet, azt magunknak tettem, azért h mi neveljük és ne más. És egy családon belül úgyis ezer különböző elmélet létezik. Az nagyon fontos, hogy az anyuka és apuka összhangban legyenek a nevelést illetően, és együtt álljanak ki a saját elveik mellett. A nagyszülőknek pedig ezt el kell fogadnia. Még, ha szerintük néha túlzásba is esnek. Hát melyik szülő ne esne túlzásba a pár napos/hetes csecsemőjével kapcsolatosan? akár az etetést, altatást tekintve. Vagy a "sír a gyerek"-kivegyük/ne vegyük ki dilemmát vizsgálva. Ha az anyuka hagyná hagy sírjon, akkor a nagyszülő ne menjen oda, hogy szegény gyerek. Ha pedig az anyuka kivenné, mert minek bőgetni szerencsétlent, akkor ne mondja a nagyszülő, hogy óóó hát a mi időnkben...meg hagy sírjon , hagy szokja meg stb...
Én sajnos nem emlékszem, hogy mikor mi picik voltunk akkor ebből miféle viták voltak, és családom sincs még, hogy tapasztalatom legyen, de kíváncsian várom, hogy miként alakul majd pár év múlva.

Bemutatom Lalit!

Lali egy sárkányfa. A hétvégén szereztük be, a "költözésünk" alkalmából. Azért csak idézőjeles, mert egy kisebb szobából vándoroltunk 5 méterrel odébb egy kétszer akkorába. Így már egészen komfortos, bár továbbra is csak heti kb 3-4 napot töltök ott. Most már tényleg annyira jó lenne ha csak kettesben lehetnénk. Már 2 hét telt el a 15 hetes szakmai gyakorlatomból, a szakdolgozatom címét pénteken adtam le, decemberig kell megírnom, januárban államvizsga, és reméljük, jövő nyáron már nem csak idézőjelesen költözünk, hanem TÉNYLEG. Kéretik drukkolni:) Addig is szorgosan nevelgetjük Lalit, hogy jövőre már szép nagy legyen, készen egy kistesó fogadására. (Aki sajna még mindig nem "embergyerek" lesz, terveink szerint egy cicus)

Kinyitunk

Úgy döntöttem, kinyitok. Semmi különleges nem történt, bár már az elején is nyílt blognak szántam ezt, hát most érkezett el ennek az ideje:)

Képek

Megörökítettük!

Már hónapok óta terveztem, szerveztem, vártam ezt a napot! Május végén került rá sor, a Hajógyári-sziget eldugott kis részén. Fotózáson vettünk részt. A 3 év alatt alig készült Rólunk bármiféle fotográfia, márpedig én szeretnék erre az időszakra emlékezni, a fiatal magunkra, hogy legyen mit mutogatni most a szüleinknek, nagyszülőknek, később pedig a gyerkőcöknek. Egy kedves ismerősöm kapott minket lencsevégre 200 alkalommal, amiből aztán kiválasztottuk azokat, amiket igazán jól festünk.Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, szerintem tök cuki lett:)
már van óriás méretűben is a kedvencből, kapott belőle a rokonság is, mindenki szerint szépek vagyunk. Hát köszönjük:) Nekik is és Évának is, akinek köszönhető mindez:)
A kedvenceket fel is teszem!

Változás

Nem írtam egy jó ideje. Rettentően hullámzó a hangulatom. Egy klimaxos nő hozzám képest teljes harmónia. Hiába tudtam mindig, hogy eljön ez a pillanat, sőt egy ideje egyre jobban vártam. Aztán most, hogy eljött, hirtelen visszariadtam. Még 4 napig vagyok főiskolás. Után tényleg a nagybetűs élet következik. Annyira régóta vágyom erre. Nem számítottam semmire 3 éve mikor elkezdtem a sulit. Nem reméltem sem barátságokat, sem nagy örömöket és bulikat.Összességében mégis azt mondhatom, jól éreztem magam. Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, remek önismeret volt ez a 3 év. Feszegettem a saját határaimat. Most már teljesen tisztában vagyok a saját képességeimmel, legalábbis most ezt mondom:) Aztán valószínű, hogy még jó pár olyan alkalom lesz, amikor felülmúlom az elvárásaimat. Sőt, remélem, hogy lesz még.
Igazán mély barátságok nem alakultak ki, és ezt azért sajnálom. De mégis megismertem néhány embert aki a szívemnek kedves. És egyelőre megelégszem ennyivel.
Nem tudom mi lesz velem a nyáron, vagy jövőre. Tudom, hogy dolgozni fogok, de hogy hol, mit, milyen körülmények között, azt nem. Úgy, ahogy azt sem, hogy hol fogok lakni, hol és milyen lesz az otthonom. Már ha lesz.
Olyan ez az állapot, mint a házasság vagy a szülés előtti időszak. Tudtam, hogy el fog jönni a nap, amikor megtörténik. És nyilván vártad is, nagyon. Mégis hatalmába kerít valamiféle aggódás, hogy mi lesz ha...és mi lesz, ha nem leszel elég hozzá?vagy ha történik valami rossz, pedig hátralévő életedben ez volt az egyik nagy pillanat(időszak), amit elterveztél, vártál?
Jelenleg ilyesmikre gondolok. Ezek időről időre nagyon befészkelik magukat a fejembe, és akkor aztán semmivel sem tudom kiűzni őket. És elviselhetetlen leszek, és FÉLEK. csupa nagybetűvel. A jobb napokon bízom magamban, és tudom, hogy képes vagyok helyt állni, nem állhat semmi az utamba. A rossz napokon pedig minden lehúz, és hagyom is.
Most türelem kell hozzám. Rengeteg és annál is több. Bálint még bírja. Jó neki:) és persze köszönöm neki, és iszonyú hálás vagyok ezért, hogy ilyenkor is mellettem áll. Pedig nincs könnyű dolga, nekem elhiheted.
Mentségemre szóljon, hogy igyekszem....kifelé a gödörből, hogy aztán messziről elkerüljem.

Off

Hogy ne mindig csak a jót és a szépet...
Iszonyatosan dühös vagyok. Úgy mindenkire. Nem érzem magam jól, túl sok szarság jött egyszerre. Rövid idő alatt több ember bántott meg, mint amennyit el tudok viselni. Nem igazán érzem senki támogatását.Sőt, a bizalmamból is vesztettek el néhányan. Vége lehetne már ezeknek a napoknak, már így is a padlóra küldtetek! Kösz mindenkinek...