Nem jó...

Egyáltalán és semmi. Keresem Önmagam és jelenleg ez nagyon leszívja minden energiámat. Sok elképzelésem volt arról, mit szeretnék csinálni és azt hogyan. Most pedig kezd teljesen átrendeződni ez a kép. Jelenleg megint van egy új felállás, ami sokkal jobban tetszik, mint az előző, izgalmasabb, de ennél fogva nehezebb is.
Ezek mellett nincs sem kedvem sem erőm őrmestert játszani, pedig egyre inkább úgy érzem, kénytelen vagyok.
Maximalista vagyok, és kos. Egyik a másikból következik, valamint az is, szeretek irányítani. Szeretem, ha a dolgok úgy mennek, ahogy én azt elképzeltem, és kiborulok, ha valami nem így történik. Sokáig úgy gondoltam, inkább megcsinálok én magam valamit, mintsem, hogy másra bízzam, mert az akkor tuti, hogy meg fog felelni nekem. Ugyanakkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy ezt nem bírom tovább. Hajlandó vagyok lejjebb adni az elvárásaimat, csak könyörgöm valaki vegye már le a terhet rólam!!!
Most már utálok folyamatosan szólni, figyelmeztetni, szemet hunyok a dolgok felett, de nem vagyok hajlandó mindent én csinálni. Egyszerűen nem. És nem érdekel, ha ez megint az én időmből megy el, azt hiszem, ez így tényleg nem mehet tovább. Bele fogok rokkanni, és ha már ezt így most látom, akkor minek is várni a semmire............
Pillanatnyilag nem tudok hinni, nem tudok bízni, csak ürességet és fájdalmat érzek, és azt, hogy semmibe vesznek. És azzal, hogy ezt leírtam, feljajdultam az igazság terhe alatt. Mégis muszáj volt, én vagyok a saját életem ura, és megfogadtam, sosem ámítom magam.
Valaki adjon erőt.

A titok

Igen, megjöttünk a pár napos nyaralásból! Szuper volt! Annak ellenére, hogy nem terveztem semmit minden napra sikeredett valami program, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat:)
És akkor a féltve őrzöt titokra is fény derül. Már le merem írni, hiszen már 100%, 2 hete velünk van, és senki el nem veheti Őt:) (neeeeeem, még mindig nem babó)

Egy 5 hetes(most már 7) gyönyörűség. Nagyon szeretjük, annak ellenére, hogy vadászni tanul és minden hajnalban rajtunk gyakorolja tudományát. Egyébként Zserbó névre (nem)hallgat. Bújós kiscica:)
Nagyon örülünk Neki!!!!

Balaton 2.0

Ugyan idén a záróvizsgám után már voltunk Balcsin, mégsem éreztem úgy, nyaralunk. Egyrészt még nem könnyebbültem meg teljesen, másrészt olyan hideg volt, hogy kértem Anyát, hozzon nekem meleg ruhát. Harmadrészt pedig akkoriban kezdtem sokat vigyázni egyedül a legkisebbre. Már túl volt az evős-alvós időszakon, kezdett nézelődni, és a család "féltékenységgel" vegyül örömére, hatalmasakat mosolygott, nevetett rám. /Féltékenység, mert tényleg nagyon sokat kaptam, öröm, hogy tudják, Baba megbízik bennem, jó kezekben hagyják, nem csak a Nagyokkal "bírok el"./
Olyankor csak ültünk a fotelben, baba az ölemben és néztük egymást. Órákig. Mikor a Nagyokra is vigyáztam, olyankor Baba csak a "tartozékom" volt, egy fix dolog a kezemben:)
Szóval nem tudtam elengedni magam, gondolatban siettem haza.
Azóta dolgozom, és heti rendszerességgel megyek újra a gyerkőcökhöz. Az agyam is elfogadta, hogy Baba megvár, bár nő, mint a gomba(már 4800 grammot nyom) attól még emlékszik. Azóta már hangos kacagást is kaptam tőle:)
Szóval most már az agyam is felkészült a pihenésre. A testem egyenesen sikít érte. Most még dolgozom(jóó, egy kis szünet belefér) aztán este 7kor ismét útnak indulunk Életem Párjával. Szombatig maradunk, ugyanis szombaton nagy eseményre készülünk. Ez egyelőre titok, nem merem még leírni:)
Nem aktív pihenést tervezek, csupán ébresztő kiiktatását, hatalmas sétákat, játékokat, olvasást és töltődést.
Reméljük a nap is sütni fog egy kicsit, jó lenne már végre!

Nevelés-kérdés

Ért pár olyan impulzus az elmúlt időszakban, ami elgondolkodtatott, majd beszélgetés tárgya lett, ezért kicsit elmélkednék a témáról. Persze csak elméleti síkon, nem nézünk még szülői szerep elé. Pont ezért lehet, hogy később totálisan másként fogom gondolni.
Ha egy családba kisbaba érkezik, valószínű az újdonsült szülőkön kívül már mindenki "jobban tudja", hogyan "kell" gyereket nevelni. És ennek hangot is adnak.
Azért csak valószínű, mert sokaknak már volt dolguk gyerekekkel a szülővé válás előtt is-pl nekem. (évek óta fix családnak/családoknak segítek be, jelenleg 2 éve vagyok ugyan ott, 3 gyönyörűséggel)
Azért idézőjeles a jobban tudja és a kell, mivel ez egy olyan dolog-szerintem- amire nem lehet kijelenteni egyértelműen, h jobb rosszabb, és nincs olyan, hogy hogy kell, hisz az annyi mindentől függ.
Most saját magamból indulok ki, aki -nem csak e téren-, határozott elképzelésekkel rendelkezik. Ezek persze tuti, hogy formálódni fognak az évek során, és főleg miután saját gyerekem lesz, de az elvek nagy eséllyel maradnak.
Itt most az a rész érdekes számomra, hogy nagy általánosságban a pár szülei szeretnének segíteni, jót akarnak(remélhetőleg ugye...) és mindenbe bele akarnak/fognak szólni. Pedig ők is onnan tudják a dolgokat, hogy felnevelték a gyereküket. Akkor miért ne lehetne, hogy a fiatal pár is beletanuljon? Szerintem a nagyszülőknek már egyáltalán nem feladata a nevelés. Sőt. Ne akarjanak szabályokat, vagy más rendszert, a szülőkétől eltérőt. Fogadják el azokat amiket a szülők gondolnak, tesznek. Hatalmas baj úgyse származhat belőle. Én, ha kihordtam, megszültem a gyerekemet, azt magunknak tettem, azért h mi neveljük és ne más. És egy családon belül úgyis ezer különböző elmélet létezik. Az nagyon fontos, hogy az anyuka és apuka összhangban legyenek a nevelést illetően, és együtt álljanak ki a saját elveik mellett. A nagyszülőknek pedig ezt el kell fogadnia. Még, ha szerintük néha túlzásba is esnek. Hát melyik szülő ne esne túlzásba a pár napos/hetes csecsemőjével kapcsolatosan? akár az etetést, altatást tekintve. Vagy a "sír a gyerek"-kivegyük/ne vegyük ki dilemmát vizsgálva. Ha az anyuka hagyná hagy sírjon, akkor a nagyszülő ne menjen oda, hogy szegény gyerek. Ha pedig az anyuka kivenné, mert minek bőgetni szerencsétlent, akkor ne mondja a nagyszülő, hogy óóó hát a mi időnkben...meg hagy sírjon , hagy szokja meg stb...
Én sajnos nem emlékszem, hogy mikor mi picik voltunk akkor ebből miféle viták voltak, és családom sincs még, hogy tapasztalatom legyen, de kíváncsian várom, hogy miként alakul majd pár év múlva.

Bemutatom Lalit!

Lali egy sárkányfa. A hétvégén szereztük be, a "költözésünk" alkalmából. Azért csak idézőjeles, mert egy kisebb szobából vándoroltunk 5 méterrel odébb egy kétszer akkorába. Így már egészen komfortos, bár továbbra is csak heti kb 3-4 napot töltök ott. Most már tényleg annyira jó lenne ha csak kettesben lehetnénk. Már 2 hét telt el a 15 hetes szakmai gyakorlatomból, a szakdolgozatom címét pénteken adtam le, decemberig kell megírnom, januárban államvizsga, és reméljük, jövő nyáron már nem csak idézőjelesen költözünk, hanem TÉNYLEG. Kéretik drukkolni:) Addig is szorgosan nevelgetjük Lalit, hogy jövőre már szép nagy legyen, készen egy kistesó fogadására. (Aki sajna még mindig nem "embergyerek" lesz, terveink szerint egy cicus)

Kinyitunk

Úgy döntöttem, kinyitok. Semmi különleges nem történt, bár már az elején is nyílt blognak szántam ezt, hát most érkezett el ennek az ideje:)

Képek