Ismét egy könyves bejegyzés, ha már ilyen sokat olvasok mostanság, ajánlom is a jókat:)
Szóval az Agatha Raisin sorozat: Eddig 3 kötet jelent meg magyarul, márciusban jön a negyedik. A főhősünk egy középkorú exPR-os, aki városból falura költözik, ahol mindenféle rejtélyeket old meg. Kicsit Miss Marple-re hajaz, azzal a különbséggel, hogy míg Marple-t sose szerettem, Agatha-t nagyon bírom.
Nem kell a sztoritól túl sokat várni, nem egy elmélkedős könyv, ez is a szórakoztató kategóriába tartozik, de én tanulás mellett csak ezeket tudom olvasni, ez kapcsolja ki az agyam.
Mindhárom kötet tetszett, az első jóval hosszabb volt, mint a második 2, de meg kellett alapozni a történetet. Az első és második rejtélye szerintem érdekesebb volt, mint a harmadiké, a harmadik kicsit "levágós" volt, túl hirtelen oldódott meg szerintem. Hogy a harmadik mellett is szóljon valami, nagyon tetszett, hogy a gyilkosság nem rögtön az első fejezetek egyikében történt, hanem a történet közepe felé. Csak pont ettől lett vége olyan hirtelen, bár én inkább azt a megoldást választottam volna, hogy hosszabbra írom a sztorit és kész:) Viszont voltak annyira jók a könyvek, hogy a negyedik részt szintén beszerzem!
Összességében, ahogy a Stephanie Plum sorozatot is, ezt is ajánlom azoknak, akik kellemes kikapcsolódást szeretnének pár órára egy kis izgalommal, romantikával és humorral.
2012. február 5.
2012. február 2.
Krém házilag
Feltétlenül ajánlom a következő krémet mindenkinek, akinek nagyon száraz a bőre, szeretne természetes dolgokat magára kenni, és van kedve kutyulni is.
Csillusnál láttam egy pár ötletet a shea vaj kezelhetőbbé tételére, amit egy villámgyors brainstorming, majd tettek követtek. A shea vaj jótékony hatásáról és természetességéről nem írok, tele van a net vele, és ha rákattintotok az előző linkre, Csillusnál olvashatjátok is, nagyon jól összeszedte a lényeget:)
Szóval. Rendeltem tömbben shea vajat és hozzá olajat. A mandula olaj nagyon jó, de a kókusz, argán, sárgabarackmag is tökéletes. Fogtam egy lábast, forraltam benne vizet. A shea vajat egy fém tálba tettem, amit a vizes edény tetejére állítottam. A gőztől a vaj szépen olvadni kezdett. Mikor elég puha lett, hozzákevertem az olajat, jól összemelegítettem, aztán kis tégelyekbe töltöttem ki. Egy éjszaka alatt megdermedt a massza, és puha krém állagú. Mondjuk elég zsíros, olajos a trutyi, úgyhogy én éjszakára szoktam pl az arcomra kenni, mert fénylik.
Nagyon bevált, én a repedezett számra, sarkamra is szoktam kenni, a család nő tagjai is ezt kaptak karácsonyra, kis kidíszített tégelyekben. Pikkelysömörre és ekcémára is tökéletes. Csak ajánlani tudom, próbáljátok ki, nem csak hogy hatékony, de tök jó móka is:) nem kell izgulni, nem lehet elrontani:)
Csillusnál láttam egy pár ötletet a shea vaj kezelhetőbbé tételére, amit egy villámgyors brainstorming, majd tettek követtek. A shea vaj jótékony hatásáról és természetességéről nem írok, tele van a net vele, és ha rákattintotok az előző linkre, Csillusnál olvashatjátok is, nagyon jól összeszedte a lényeget:)
Szóval. Rendeltem tömbben shea vajat és hozzá olajat. A mandula olaj nagyon jó, de a kókusz, argán, sárgabarackmag is tökéletes. Fogtam egy lábast, forraltam benne vizet. A shea vajat egy fém tálba tettem, amit a vizes edény tetejére állítottam. A gőztől a vaj szépen olvadni kezdett. Mikor elég puha lett, hozzákevertem az olajat, jól összemelegítettem, aztán kis tégelyekbe töltöttem ki. Egy éjszaka alatt megdermedt a massza, és puha krém állagú. Mondjuk elég zsíros, olajos a trutyi, úgyhogy én éjszakára szoktam pl az arcomra kenni, mert fénylik.
Nagyon bevált, én a repedezett számra, sarkamra is szoktam kenni, a család nő tagjai is ezt kaptak karácsonyra, kis kidíszített tégelyekben. Pikkelysömörre és ekcémára is tökéletes. Csak ajánlani tudom, próbáljátok ki, nem csak hogy hatékony, de tök jó móka is:) nem kell izgulni, nem lehet elrontani:)
Egy csepp szépség
Mivel egy ideje teljesen megváltoztak a szépségápolási szokásaim, ennek is szentelek egy posztot.
A fő változtatás az volt, hogy igyekszem olyan termékeket venni illetve készíteni, amiben egyáltalán nincs semmi mesterséges, káros, vegyi. Ezzel csak az a baj, hogy a boltokban kapható cuccokra hiába van ráírva, hogy bio, esetleg natúr, ha megnézitek az összetevőit, ugyan úgy tartalmaznak például ásványi olajokat. Ennek főként az az oka, hogy ahány ország, annyi törvény, hogy mire is lehet rányomni a különböző pecséteket.
Azt pedig saját magamon tapasztalom, hogy mennyire rossz hatással vannak a bőrre, szervezetre a kemikáliák.
Viszonylag kevés dolgot kenek magamra, a reggeli rutin csupán egy langyos vizes arcmosás a sminkelés előtt, az esti pedig sminklemosás, tisztítás és esetleg egy kis krém, de azt sem minden nap.
Testápolót egyáltalán nem használok, pont azért, mert az ásványi olajokkal inkább ártok, mint használok, és a bőröm csak még jobban kiszárad.
Amikor Magyarországra is bejött a Müller drogéria, nagyon örültem, mert ott számos natúr terméket lehet találni, olyanokat, amik valóban természetes növényi összetevőket tartalmaznak, és mivel saját márkás cuccokról van szó, hihetetlenül olcsók is. A Terra Naturi család lett a kedvencem, ugyan erős növényi illatuk van, de nekem nagyon tetszik. Nem szárít, nagyon sokáig elég, és pár száz forintért beszerezhető.
Keményebb dió a sampon. Abból is szeretnék valami hatékonyat, de természeteset. Alap elvárásom lenne, hogy ne legyen benne SLS (Sodium Laureth Sulfate), de sajnos ezt nagyon kevés olyan samponból hagyják ki, amit még elbír az ember pénztárcája. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretek több ezer forintot kiadni az ilyen alap tisztálkodási szerekre. A babáknak való samponokat nézegettem, azokban nincsen SLS, csak éppen készlethiány volt a Müller saját márkásából, ezért ez még várat magára. Bübchen és Hipp volt ugyan, de mind a kettő 2,5x drágább, mint a Babylove. Bár a Hipp illatába szerelmes vagyok, de a hajamon valahogy nem tudom elképzelni. Úgyhogy inkább megvárom míg új áru érkezik.
Tusfürdőből is a babáknak valót szeretem, bár nagyon nehéz lemondanom a kedvenc gyümölcsös FA tusikról:)
Így télen annyira száraz a bőröm, hogy szabályosan repedezik. Erre egy csodás fürdőolajat sikerült szereznem, gyógyszertárban kapható, Linola Fett néven fut. A fürdővízbe kell önteni, 20 percet ázni benne majd lemosás nélkül kiszállni és óvatosan törölközni. A hatása érezhető, bár nekem még mindig kevés sajna.
Megelőzésnek viszont tökéletes, úgyhogy majd jövőre már okosabb leszek:)
Valakinek valami tuti tipp?:)
A fő változtatás az volt, hogy igyekszem olyan termékeket venni illetve készíteni, amiben egyáltalán nincs semmi mesterséges, káros, vegyi. Ezzel csak az a baj, hogy a boltokban kapható cuccokra hiába van ráírva, hogy bio, esetleg natúr, ha megnézitek az összetevőit, ugyan úgy tartalmaznak például ásványi olajokat. Ennek főként az az oka, hogy ahány ország, annyi törvény, hogy mire is lehet rányomni a különböző pecséteket.
Azt pedig saját magamon tapasztalom, hogy mennyire rossz hatással vannak a bőrre, szervezetre a kemikáliák.
Viszonylag kevés dolgot kenek magamra, a reggeli rutin csupán egy langyos vizes arcmosás a sminkelés előtt, az esti pedig sminklemosás, tisztítás és esetleg egy kis krém, de azt sem minden nap.
Testápolót egyáltalán nem használok, pont azért, mert az ásványi olajokkal inkább ártok, mint használok, és a bőröm csak még jobban kiszárad.
Amikor Magyarországra is bejött a Müller drogéria, nagyon örültem, mert ott számos natúr terméket lehet találni, olyanokat, amik valóban természetes növényi összetevőket tartalmaznak, és mivel saját márkás cuccokról van szó, hihetetlenül olcsók is. A Terra Naturi család lett a kedvencem, ugyan erős növényi illatuk van, de nekem nagyon tetszik. Nem szárít, nagyon sokáig elég, és pár száz forintért beszerezhető.
Keményebb dió a sampon. Abból is szeretnék valami hatékonyat, de természeteset. Alap elvárásom lenne, hogy ne legyen benne SLS (Sodium Laureth Sulfate), de sajnos ezt nagyon kevés olyan samponból hagyják ki, amit még elbír az ember pénztárcája. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretek több ezer forintot kiadni az ilyen alap tisztálkodási szerekre. A babáknak való samponokat nézegettem, azokban nincsen SLS, csak éppen készlethiány volt a Müller saját márkásából, ezért ez még várat magára. Bübchen és Hipp volt ugyan, de mind a kettő 2,5x drágább, mint a Babylove. Bár a Hipp illatába szerelmes vagyok, de a hajamon valahogy nem tudom elképzelni. Úgyhogy inkább megvárom míg új áru érkezik.
Tusfürdőből is a babáknak valót szeretem, bár nagyon nehéz lemondanom a kedvenc gyümölcsös FA tusikról:)
Így télen annyira száraz a bőröm, hogy szabályosan repedezik. Erre egy csodás fürdőolajat sikerült szereznem, gyógyszertárban kapható, Linola Fett néven fut. A fürdővízbe kell önteni, 20 percet ázni benne majd lemosás nélkül kiszállni és óvatosan törölközni. A hatása érezhető, bár nekem még mindig kevés sajna.
Megelőzésnek viszont tökéletes, úgyhogy majd jövőre már okosabb leszek:)
Valakinek valami tuti tipp?:)
2012. február 1.
A szingli fejvadász sorozat
Ismét egy könyves bejegyzés:)
Az előzőben írtam, hogy A szingli fejvadász sorozattal is szemeztem, de nem fért bele a 2+1-es keretbe. Nem sokkal később a Molyon egy olyan akcióba futottam bele, ahol a sorozat mindhárom magyarul megjelent kötetét 80%-kal leárazták. Csupán azért, mert ez a régi, 2004-es kiadás, azóta új borítóval, új címmel megjelentették. Így esett, hogy a sorozat összes könyve a virtuális kosaramba került, darabja 500 forintért.
Másnap mehettem is átvenni a Mammut I.-be. Onnantól pedig nem volt megállás. 3 könyv, 3 napig tartott, nem lehetett letenni. Ódákat tudnék zengeni róla:)
Krimi, de romantikus, romantikus, de krimi, vagyis: a cselekménye izgalmas és mozgalmas, de nem a véres és félelmetes részeken van a hangsúly, a történet szerelmi szála egyáltalán nem sablonos, a főhősnő, pedig iszonyú vicces mindenestül. Az abszolút kedvencem akkor is a főhősnő - Stephanie- szexmániás nagymamája, Mazur nagyi, aki fejvadász babérokra tör, és kapásból seggbe lő egy grillcsirkét. Iszonyú jóó! Mindenkinek ajánlom, kizárólag otthoni olvasásra, mert a közlekedési járműveken furán fog nézni a szembeülő, hogy állandóan mosolyogsz, esetleg hangosan kacarászol:)
Jövő héten jelenik meg a 4.rész, tuti, hogy beszerzem.
Filmet is készítettek belőle, a héten megy a premierje. A spoiler alapján borzasztónak találom, de azért meg fogom nézni, vélemény természetesen jön!
Az előzőben írtam, hogy A szingli fejvadász sorozattal is szemeztem, de nem fért bele a 2+1-es keretbe. Nem sokkal később a Molyon egy olyan akcióba futottam bele, ahol a sorozat mindhárom magyarul megjelent kötetét 80%-kal leárazták. Csupán azért, mert ez a régi, 2004-es kiadás, azóta új borítóval, új címmel megjelentették. Így esett, hogy a sorozat összes könyve a virtuális kosaramba került, darabja 500 forintért.
Másnap mehettem is átvenni a Mammut I.-be. Onnantól pedig nem volt megállás. 3 könyv, 3 napig tartott, nem lehetett letenni. Ódákat tudnék zengeni róla:)
Krimi, de romantikus, romantikus, de krimi, vagyis: a cselekménye izgalmas és mozgalmas, de nem a véres és félelmetes részeken van a hangsúly, a történet szerelmi szála egyáltalán nem sablonos, a főhősnő, pedig iszonyú vicces mindenestül. Az abszolút kedvencem akkor is a főhősnő - Stephanie- szexmániás nagymamája, Mazur nagyi, aki fejvadász babérokra tör, és kapásból seggbe lő egy grillcsirkét. Iszonyú jóó! Mindenkinek ajánlom, kizárólag otthoni olvasásra, mert a közlekedési járműveken furán fog nézni a szembeülő, hogy állandóan mosolyogsz, esetleg hangosan kacarászol:)
Jövő héten jelenik meg a 4.rész, tuti, hogy beszerzem.
Filmet is készítettek belőle, a héten megy a premierje. A spoiler alapján borzasztónak találom, de azért meg fogom nézni, vélemény természetesen jön!
Könyvajánló
Miután a szakdolgozatomat befejeztem, de az államvizsgára való felkészülés még nem kezdem el, elkezdtem olvasni. Durva tempóban. Először egy 2+1-es Ulpiusos akció keretében szereztem be az alábbi könyveket:
Harmadiknak pedig egy könnyedebb, romantikus regény került a kosaramba. Szerintem bájos volt. A fürdőkádban két este alatt elolvastam. A történet izgalmas volt, bár elég nehézkesen indult. A főhős nagyon szerethető, és annak ellenére, hogy egy szokványos romantikus történet, mégis tele volt váratlan - néha idegesítő- fordulatokkal. Én kevesebbet vártam tőle, úgyhogy abszolút kellemes szájízzel értem a végére. Sajnos az írónő többi regényéről nagyon sok negatív kritikát olvastam, úgyhogy egyelőre a többi Katie Fforde regény nem jön velem haza.
És akkor a Médialom. Ahogy már említettem, én nagyon megszerettem tavaly a Multigázt. Nagyon szórakoztatott, sok igazságot véltem benne felfedezni. Ezért kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a második kötetből. Főleg, hogy az a média világát vette górcső alá, amiben ugye a szerző tevékenykedik (KAP-ot a Showder Klubból ismerhetitek). Szintén 1-2 napos könyv volt, engem ez is szórakoztatott, sokat nevettem rajta, és ismét sikerült a kitűzött cél, miszerint görbe tükröt art a média világa elé. Erről is rosszakat olvastam neten, hogy nem volt humoros kicsit sem, hát nem tudom, engem teljesen meggyőzött. Jövőre jön a harmadik rész, kíváncsi vagyok, mi lesz a célpont:)
- Katie Fforde: Tökéletes ajánlat
- Kathy Reichs: Csont és vér
- KAP: Médialom
Harmadiknak pedig egy könnyedebb, romantikus regény került a kosaramba. Szerintem bájos volt. A fürdőkádban két este alatt elolvastam. A történet izgalmas volt, bár elég nehézkesen indult. A főhős nagyon szerethető, és annak ellenére, hogy egy szokványos romantikus történet, mégis tele volt váratlan - néha idegesítő- fordulatokkal. Én kevesebbet vártam tőle, úgyhogy abszolút kellemes szájízzel értem a végére. Sajnos az írónő többi regényéről nagyon sok negatív kritikát olvastam, úgyhogy egyelőre a többi Katie Fforde regény nem jön velem haza.
És akkor a Médialom. Ahogy már említettem, én nagyon megszerettem tavaly a Multigázt. Nagyon szórakoztatott, sok igazságot véltem benne felfedezni. Ezért kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a második kötetből. Főleg, hogy az a média világát vette górcső alá, amiben ugye a szerző tevékenykedik (KAP-ot a Showder Klubból ismerhetitek). Szintén 1-2 napos könyv volt, engem ez is szórakoztatott, sokat nevettem rajta, és ismét sikerült a kitűzött cél, miszerint görbe tükröt art a média világa elé. Erről is rosszakat olvastam neten, hogy nem volt humoros kicsit sem, hát nem tudom, engem teljesen meggyőzött. Jövőre jön a harmadik rész, kíváncsi vagyok, mi lesz a célpont:)
2012. január 2.
Kérdések amik foglalkoztatnak
1. Miért hullott darabokra a dizájnom:P
Természetesen ennél sokkal többről lesz szó a postban...Megint nagyon régen írtam. A nyaramat a szakmai gyakorlatommal töltöttem, októberig tartott, az előző postban már mindenből és mindenkiből elegem volt, ennek adtam hangot. Nem éreztem igazán jól magam a közepe felé, nehéz volt, hogy reggel korán kelek, 1 órát utazom a munkahelyemre, ott 8 órát töltök, majd ismét 1 óra haza.Miután végre otthon vagyok, jöhetett a mindenki után pakolás (persze csak ha nem akartam mocsokban lenni...és nem, nem akartam) hulla fáradt voltam, még egy percet sem foglalkoztam magammal (pl edzés, amihez nulla erőm volt), vagy Bálinttal, és már este 7 óra volt, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha azonnal lefeküdnék aludni, akkor sem lenne elég időm ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. Aztán néhány hét elteltével a helyzet kicsit jobb lett, beleszoktam. Mikor vége lett, már hiányzott:)
Azóta megírtam a szakdolgozatomat, februárban államvizsgázom és védek. Március 6-én van a diplomaosztóm. És vége az iskolás létnek. Jelenleg az én szakmámban a mesterképzésnek (tudjátok, a plusz 2 év) nem annyira látom értelmét, úgyhogy nem gondolkodom abban, hogy azt is elvégezzem most. Maximum, ha majd szükségessé válik. Tehát magától értetődne, hogy gőzerővel bújom az álláshirdetéseket és küldözgetem az önéletrajzomat városszerte.
Az érem másik oldala pedig, hogy 2,5 éve bébiszitterként dolgozom, egy fix családnál, heti több napot/estét. És abban érzem magam igazán jól, imádom mind a 3 tündérkét, családtagként kezelnek, és maximálisan boldoggá tesz. Nem munkaként tekintek rá, bármikor szívesen megyek, és egyszerűen csak jó.
Ha a szakmámban dolgoznék, napi 8 órát, akkor ez nem férne bele, mert nem csak esténként van rám szükség. Tehát fel kéne adnom azt, amit igazán szeretek, egy olyan dologért, amit szintén élvezek, ami miatt évekig tanultam, küzdöttem, és nem az átlagos egyetemista életvitelt folytattam mellette, sokkal komolyabban vettem. Nem mondom, hogy nem akarom, továbbra is érdekel, szeretek emberekkel foglalkozni, de a gyerekek...
Ha céghez megyek, az fix munkaidő, fix fizetés, de megrémít az, hogy mennyire le lesz korlátozva a szabadidőm. Persze, tudom, mindenki így csinálja.
Ha maradok, az összességében kevesebb pénz,mégis mindenre lesz időm amire szeretném, nem érzem magam stresszesnek, nem érzek nyomást.
Viszont éppen költözés előtt állunk, most alapoznánk meg a közös életünket, amihez ez a pénz biztosan nem elég.
Egy sokadik szempont, ami elég elöl szerepel a listán, maguk a gyerekek. Mióta az eszemet tudom, anyának készülök. Mióta felnőttem, várom a pillanatot, mikor már szabad utat kaphat a projekt. Addig pedig, 18 éves korom óta (6 éve) gyerekekkel dolgozom, mert így elviselhetőbb a várakozás, mert szükségem van a közelségükre. Ha ez is megszűnik, biztos vagyok benne, hogy lelkileg kikészülök, és még inkább nem fog tetszeni az aktuális állásom.
Aztán ismét egy kontra. Kb 3-4 év múlva már nagy valószínűséggel belevághatunk a családalapításba, amit első körben 2 egymás után érkező lurkóval indítanánk (1,5-2 év különbséggel). Nem vagyok egyáltalán bölcsőde párti, tehát legalább a kisebb 3 éves koráig szeretnék otthon maradni velük. Ez már 5 otthon töltött évet jelent a 2 csemetével, mikorra is, ha minden igaz 32-33 éves leszek. Ekkor már elkezdhetek dolgozni, hiszen, ha saját gyerekeim lesznek, már nem fogok bébiszitterkedést vállalni. Ha előtte nem dolgoztam a szakmámban, akkor valljuk be, elég kevés az esély bármiféle munkára 2 gyerekkel. Tehát a jövőmet illetően mindenképpen már most cégnél kellene dolgoznom...
Nos, hát így állunk. Ezeken agyalok nap, mint nap, éjszakánként felriadok és sokáig nem tudok visszaaludni. Zavar, hogy nincs jó és rossz, mindkét variáció jó valamiért, és mindkettőnek van hátránya is.
Nem tudok dönteni, és ez iszonyatos. Mostanában miután mindhárom manót ágyba dugtam, azon kapom magam, hogy csak nézem őket, és minden porcikám tiltakozik az elválás ellen. Másrészről pedig decemberben három napot is besegítettem a szakmai gyakorlatos helyemen rendezvényeken, és az is jó élmény volt. Felnőttek között lenni, mert arra is szükség van. Nem tudom, tényleg, de már kezdek teljesen besokallni ettől...
Több ember tanácsát is kikértem, és mindenki mást szemszögből látja a helyzetem, mindenki mást javasol. Minden tanácsért hálás vagyok/leszek!
Természetesen ennél sokkal többről lesz szó a postban...Megint nagyon régen írtam. A nyaramat a szakmai gyakorlatommal töltöttem, októberig tartott, az előző postban már mindenből és mindenkiből elegem volt, ennek adtam hangot. Nem éreztem igazán jól magam a közepe felé, nehéz volt, hogy reggel korán kelek, 1 órát utazom a munkahelyemre, ott 8 órát töltök, majd ismét 1 óra haza.Miután végre otthon vagyok, jöhetett a mindenki után pakolás (persze csak ha nem akartam mocsokban lenni...és nem, nem akartam) hulla fáradt voltam, még egy percet sem foglalkoztam magammal (pl edzés, amihez nulla erőm volt), vagy Bálinttal, és már este 7 óra volt, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha azonnal lefeküdnék aludni, akkor sem lenne elég időm ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. Aztán néhány hét elteltével a helyzet kicsit jobb lett, beleszoktam. Mikor vége lett, már hiányzott:)
Azóta megírtam a szakdolgozatomat, februárban államvizsgázom és védek. Március 6-én van a diplomaosztóm. És vége az iskolás létnek. Jelenleg az én szakmámban a mesterképzésnek (tudjátok, a plusz 2 év) nem annyira látom értelmét, úgyhogy nem gondolkodom abban, hogy azt is elvégezzem most. Maximum, ha majd szükségessé válik. Tehát magától értetődne, hogy gőzerővel bújom az álláshirdetéseket és küldözgetem az önéletrajzomat városszerte.
Az érem másik oldala pedig, hogy 2,5 éve bébiszitterként dolgozom, egy fix családnál, heti több napot/estét. És abban érzem magam igazán jól, imádom mind a 3 tündérkét, családtagként kezelnek, és maximálisan boldoggá tesz. Nem munkaként tekintek rá, bármikor szívesen megyek, és egyszerűen csak jó.
Ha a szakmámban dolgoznék, napi 8 órát, akkor ez nem férne bele, mert nem csak esténként van rám szükség. Tehát fel kéne adnom azt, amit igazán szeretek, egy olyan dologért, amit szintén élvezek, ami miatt évekig tanultam, küzdöttem, és nem az átlagos egyetemista életvitelt folytattam mellette, sokkal komolyabban vettem. Nem mondom, hogy nem akarom, továbbra is érdekel, szeretek emberekkel foglalkozni, de a gyerekek...
Ha céghez megyek, az fix munkaidő, fix fizetés, de megrémít az, hogy mennyire le lesz korlátozva a szabadidőm. Persze, tudom, mindenki így csinálja.
Ha maradok, az összességében kevesebb pénz,mégis mindenre lesz időm amire szeretném, nem érzem magam stresszesnek, nem érzek nyomást.
Viszont éppen költözés előtt állunk, most alapoznánk meg a közös életünket, amihez ez a pénz biztosan nem elég.
Egy sokadik szempont, ami elég elöl szerepel a listán, maguk a gyerekek. Mióta az eszemet tudom, anyának készülök. Mióta felnőttem, várom a pillanatot, mikor már szabad utat kaphat a projekt. Addig pedig, 18 éves korom óta (6 éve) gyerekekkel dolgozom, mert így elviselhetőbb a várakozás, mert szükségem van a közelségükre. Ha ez is megszűnik, biztos vagyok benne, hogy lelkileg kikészülök, és még inkább nem fog tetszeni az aktuális állásom.
Aztán ismét egy kontra. Kb 3-4 év múlva már nagy valószínűséggel belevághatunk a családalapításba, amit első körben 2 egymás után érkező lurkóval indítanánk (1,5-2 év különbséggel). Nem vagyok egyáltalán bölcsőde párti, tehát legalább a kisebb 3 éves koráig szeretnék otthon maradni velük. Ez már 5 otthon töltött évet jelent a 2 csemetével, mikorra is, ha minden igaz 32-33 éves leszek. Ekkor már elkezdhetek dolgozni, hiszen, ha saját gyerekeim lesznek, már nem fogok bébiszitterkedést vállalni. Ha előtte nem dolgoztam a szakmámban, akkor valljuk be, elég kevés az esély bármiféle munkára 2 gyerekkel. Tehát a jövőmet illetően mindenképpen már most cégnél kellene dolgoznom...
Nos, hát így állunk. Ezeken agyalok nap, mint nap, éjszakánként felriadok és sokáig nem tudok visszaaludni. Zavar, hogy nincs jó és rossz, mindkét variáció jó valamiért, és mindkettőnek van hátránya is.
Nem tudok dönteni, és ez iszonyatos. Mostanában miután mindhárom manót ágyba dugtam, azon kapom magam, hogy csak nézem őket, és minden porcikám tiltakozik az elválás ellen. Másrészről pedig decemberben három napot is besegítettem a szakmai gyakorlatos helyemen rendezvényeken, és az is jó élmény volt. Felnőttek között lenni, mert arra is szükség van. Nem tudom, tényleg, de már kezdek teljesen besokallni ettől...
Több ember tanácsát is kikértem, és mindenki mást szemszögből látja a helyzetem, mindenki mást javasol. Minden tanácsért hálás vagyok/leszek!
2011. szeptember 3.
Nem jó...
Egyáltalán és semmi. Keresem Önmagam és jelenleg ez nagyon leszívja minden energiámat. Sok elképzelésem volt arról, mit szeretnék csinálni és azt hogyan. Most pedig kezd teljesen átrendeződni ez a kép. Jelenleg megint van egy új felállás, ami sokkal jobban tetszik, mint az előző, izgalmasabb, de ennél fogva nehezebb is.
Ezek mellett nincs sem kedvem sem erőm őrmestert játszani, pedig egyre inkább úgy érzem, kénytelen vagyok.
Maximalista vagyok, és kos. Egyik a másikból következik, valamint az is, szeretek irányítani. Szeretem, ha a dolgok úgy mennek, ahogy én azt elképzeltem, és kiborulok, ha valami nem így történik. Sokáig úgy gondoltam, inkább megcsinálok én magam valamit, mintsem, hogy másra bízzam, mert az akkor tuti, hogy meg fog felelni nekem. Ugyanakkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy ezt nem bírom tovább. Hajlandó vagyok lejjebb adni az elvárásaimat, csak könyörgöm valaki vegye már le a terhet rólam!!!
Most már utálok folyamatosan szólni, figyelmeztetni, szemet hunyok a dolgok felett, de nem vagyok hajlandó mindent én csinálni. Egyszerűen nem. És nem érdekel, ha ez megint az én időmből megy el, azt hiszem, ez így tényleg nem mehet tovább. Bele fogok rokkanni, és ha már ezt így most látom, akkor minek is várni a semmire............
Pillanatnyilag nem tudok hinni, nem tudok bízni, csak ürességet és fájdalmat érzek, és azt, hogy semmibe vesznek. És azzal, hogy ezt leírtam, feljajdultam az igazság terhe alatt. Mégis muszáj volt, én vagyok a saját életem ura, és megfogadtam, sosem ámítom magam.
Valaki adjon erőt.
Ezek mellett nincs sem kedvem sem erőm őrmestert játszani, pedig egyre inkább úgy érzem, kénytelen vagyok.
Maximalista vagyok, és kos. Egyik a másikból következik, valamint az is, szeretek irányítani. Szeretem, ha a dolgok úgy mennek, ahogy én azt elképzeltem, és kiborulok, ha valami nem így történik. Sokáig úgy gondoltam, inkább megcsinálok én magam valamit, mintsem, hogy másra bízzam, mert az akkor tuti, hogy meg fog felelni nekem. Ugyanakkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy ezt nem bírom tovább. Hajlandó vagyok lejjebb adni az elvárásaimat, csak könyörgöm valaki vegye már le a terhet rólam!!!
Most már utálok folyamatosan szólni, figyelmeztetni, szemet hunyok a dolgok felett, de nem vagyok hajlandó mindent én csinálni. Egyszerűen nem. És nem érdekel, ha ez megint az én időmből megy el, azt hiszem, ez így tényleg nem mehet tovább. Bele fogok rokkanni, és ha már ezt így most látom, akkor minek is várni a semmire............
Pillanatnyilag nem tudok hinni, nem tudok bízni, csak ürességet és fájdalmat érzek, és azt, hogy semmibe vesznek. És azzal, hogy ezt leírtam, feljajdultam az igazság terhe alatt. Mégis muszáj volt, én vagyok a saját életem ura, és megfogadtam, sosem ámítom magam.
Valaki adjon erőt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)