Egyáltalán és semmi. Keresem Önmagam és jelenleg ez nagyon leszívja minden energiámat. Sok elképzelésem volt arról, mit szeretnék csinálni és azt hogyan. Most pedig kezd teljesen átrendeződni ez a kép. Jelenleg megint van egy új felállás, ami sokkal jobban tetszik, mint az előző, izgalmasabb, de ennél fogva nehezebb is.
Ezek mellett nincs sem kedvem sem erőm őrmestert játszani, pedig egyre inkább úgy érzem, kénytelen vagyok.
Maximalista vagyok, és kos. Egyik a másikból következik, valamint az is, szeretek irányítani. Szeretem, ha a dolgok úgy mennek, ahogy én azt elképzeltem, és kiborulok, ha valami nem így történik. Sokáig úgy gondoltam, inkább megcsinálok én magam valamit, mintsem, hogy másra bízzam, mert az akkor tuti, hogy meg fog felelni nekem. Ugyanakkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy ezt nem bírom tovább. Hajlandó vagyok lejjebb adni az elvárásaimat, csak könyörgöm valaki vegye már le a terhet rólam!!!
Most már utálok folyamatosan szólni, figyelmeztetni, szemet hunyok a dolgok felett, de nem vagyok hajlandó mindent én csinálni. Egyszerűen nem. És nem érdekel, ha ez megint az én időmből megy el, azt hiszem, ez így tényleg nem mehet tovább. Bele fogok rokkanni, és ha már ezt így most látom, akkor minek is várni a semmire............
Pillanatnyilag nem tudok hinni, nem tudok bízni, csak ürességet és fájdalmat érzek, és azt, hogy semmibe vesznek. És azzal, hogy ezt leírtam, feljajdultam az igazság terhe alatt. Mégis muszáj volt, én vagyok a saját életem ura, és megfogadtam, sosem ámítom magam.
Valaki adjon erőt.
