Megint nagyon régen nem tettem közzé semmit. Bár nem egy piszkozat várja a sorát, úgy érzem mielőtt azokat szépen sorban közzé teszem, most le kell írnom ami június óta gyűrűzik...Több titokzatos posztom is volt, tudom, hogy többen drukkoltatok is, mikor kértem.
Minden úgy kezdődött, hogy nagyon sok időt töltöttem májusban és júniusban a gyerekekkel, mind az öttel. Elkezdett sok lenni. Hogy nincs más, nincs szellemi igénybevétel, nincs felnőtt társaság. Közben én sem leszek fiatalabb már, jó, ez így hülyén hangzik, de el kell gondolkodni, hogy mit is szeretnék az élettő addig amíg nem leszek elsődlegesen anya és amikor már nem leszek az. Mert kell valami, kelleni fog. Ha nem is most érzem nagyon, de tudom, hogy fogom a gyerekek után.
Nem nagy örömmel, de elkezdtem munkát keresni...Nem úgy a szokványos módon, hogy gyorsan mindenre elküldöm a CV-met, csak nézelődtem, keresgéltem, fontolgattam a látottakat...
Végül láttam egy olyat, ami megtetszett. Nem minden feltétele, de a cég és a fő feladatok igen.Elküldtem. Erre az egyre. És 3 hét után felhívtak, interjúztam és következő héttől kezdtem is. Ennek pontosan 4 hete.
A harmadik napomon döntöttem úgy, nem maradok itt...mégis ott vagyok, mert cégen belül gyorsan megpályáztam egy másik pozíciót, amihez nagyobb reményeket fűzök, de kívülről nehéz lett volna nagyon bejutni. Erre is behívtak interjúra. Ez szerdán volt, azóta várom a választ ami elvileg hétfőn-kedden esedékes. Izgulok...Már nem azért, hogy felvegyenek, hanem azért, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan a legjobb lesz nekem. Az előző pozit annyira akartam, hogy minden nap elmentem a cég előtt, hogy igen pont így, pont ilyenkor ide fogok járni nemsokára...minden reggel erre gondoltam. És megtörtént. Nem mondom, hogy megbántam, de bár ne akartam volna annyira, nem ért volna ekkora csalódás.Ezért most nem akarom mindenáron. Arra koncentrálok, hogy úgy történjen, ahogy a legjobb lesz. Ha nem kapom meg, akkor a mostani poziból eljövök és hiszem, tudom, lesz másik, ahol megbecsülnek, emberi hangon beszélnek velem.
Multinál dolgozni nehéz is és könnyű is. Sokszor személytelen és pont ez az előnye és hátránya is. Rossz, mert egy kis családias céghez jó bejárni, ahol a kollégák kedvesek. Itt ilyen nem igazán van, senki nem törődik a másikkal. És én most pont azt szeretném, hogy senki hozzám se szóljon, nyugalmasabb lenne, mint a jelen helyzetben. Viszont cégen belül nagyon sok új pozíció van amit ha az ember megpályáz, nagyobb eséllyel kerül be, mint egy külsős. Ezt próbálom kihasználni.
Meglátjuk mit hoz az élet, mindenesetre biztos, ha nem lesz jó és hasonlóan fogom érezni magam, mint most, akkor nem maradok egy percig se, semmi nem éri meg ezt a stresszt.
