A szabadságom harmadik napját töltöm (hogy miért vagyok szabin, azt egy másik bejegyzésben olvashatjátok majd) és ez volt a legeslegjobb!!!
Reggel meglátogattam egy blogos anyucit, és annyira jól éreztem magam. Hazajöttem és percekig csak hebegtem Bálintnak:)
Bejegyzések alapján is éreztem egyfajta hasonlóságot, aztán a Facebookos profilja alapján már többet is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire klappol minden, legalábbis szerintem:)
Az életem legfontosabb kérdéséről, a céljáról tökéletesen ugyan azt gondolja, amit én, sőt, ugyan azokkal a szavakkal írta le, és ez volt a legbiztosabb pont. Mintha az én gondolataimmal lenne megtöltve az Ő feje is. 2,5 óra úgy elrepült, hogy csak na. És tök természetesen éreztem magam végig, pedig ez első találkozásokkor elég ritka szokott lenni,főleg, ha előtte szinte nem is volt semmi kontakt.
2 olyan ember van az életemben akivel tökéletesen megértjük egymást, dehogy ennyi közös dolog legyen, ilyen még soha nem volt, épp ezért csak ámulok és bámulok, hogy a sors milyen dolgokat rendezett nekem itt ezekre a napokra. Nagyon szeretném, hogy még találkozzunk, és hogy kapcsolatban maradjunk.
