Hiányzik

Bálint az. Mármint aki hiányzik. Pedig nem ment sehová, nem történt semmi rossz közöttünk. Nem találkozunk ritkábban, mégis hiányzik. Egyre inkább igénylem a közelségét mostanában. Lekopogom egy jó ideje semmiféle konfliktusunk nem volt, sőt...annyira jól élünk együtt. Az utóbbi évben rengeteget fejlődtünk mind a ketten, és az életünk is jó úton halad, mint már írtam nemrégiben. Ezek miatt kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Persze számos dologra rá lehet fogni, hogy miért hiányolom, miért akarok belőle még többet, miért nem elég a 2-3 nap egy héten. Az igazság az, hogy nagyon szeretem. Mindennél jobban, és ezt "békés időkben" nagyon intenzíven tudom átélni. És szeretem is nagyon, mikor ezt érzem. Hiába "rossz" amikor hiányzik, de mégis szeretem, hisz ez valami nagyon jónak a jele. Számomra is furcsa, de még a legelején sem volt soha ilyen érzésem. Persze, volt, hogy hiányzott, de az sokkal kevesebb volt ennél. Ez teljesen más, és nagyon tetszik:) Talán, mert új. Fontosnak tartom a folyamatos új impulzusokat 1 hónap, 1 év és 3 év után is. Ez táplálja azt a bizonyos lángot. Legalábbis bennem biztosan. Jól esik, hogy 3 év távlatában is lehet még szerelemmel szeretni. Nem beszélve az egyre csak mélyülő érzésekről, amik szintén folyamatosan elkápráztatnak. Mindig is tudtam magamról, hogy mély érzésű vagyok, lelkis, szeretek és tudok is szeretni, de hogy ennyire?! Persze ehhez Ő is kellett/kell, és van is:) Hálás is vagyok mindezért. Kíváncsian várom a jövőt, hogy ez még hová és meddig tud fokozódni! Jó kis önismeret, és jó nagy adag boldogság. Lehet, hogy jön a tavasz?!?!