Mindig is írtam naplót.
Az elsőt 2002.12.03-án kezdet el. Egy édes kis napraforgós füzet lapjait koptattam 2 éven át. Ekkor 14 éves voltam. Most, hogy erről írok, belelapoztam. Egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy ennyire rosszul éreztem magam, és így, 8 év múlva nem az az érzés fog el, hogy jaj de kis butus voltam, hanem az, hogy uram isten, mennyire átláttam már akkor a helyzetet, és mennyire igazam volt. Rengeteg érzés jön elő most emiatt, és csak úgy záporoznak az emlékek a fejembe. De nem jók. sajnos nem. Amit akkor 14 éves fejjel megjósoltam 18 éves koromra, az pontosan úgy történt. Pedig micsoda gyerekes dolognak tűnhet. És mégse.
Szerencse, hogy ahogyan akkor gondoltam a jövőbeni húszas éveimre, az ilyen szempontból szintén bejött. Mert így most jobb. Mert így most jó.
A második naplómat 2004-ben kezdtem el írni. Nagyobb szabású projekt volt. Méretre is. Többet és komolyabban írtam, de a hangulat sajnos nem változott. Bár kezdett egy tipikus tinédzser lány naplójára hasonlítani. Ezt a naplómat is 2 évig írtam. 2006 végén azonban befejeztem a saját napló írását, és a barátnőimmel közösen vezettünk egy napló féleséget, mely levelező füzet néven futott. Ez 2 A/4 es füzet terjedelmű volt.
Később a gondolataimat papírra, majd képernyőre vetettem, csak úgy, rendezetlenül. Többször botlok bele ezekbe a fájlokba.
Az utóbbi évek naplója az egyik lány az említett barátnőim közül. Naponta váltunk emailokat, szinte naplónak használjuk a másikat. Totális őszinteséggel írunk a saját dolgainkról és a másikról alkotott véleményünkről is.
Egy ideje lelkes követője lettem jó néhány blognak, melyet anyukák írnak a gyerekeikről. Naponta kattintok rájuk, és várom az újabb bejegyzéseket, és ezzel együtt azt a napot, mikor majd én is írhatok a csöppségeinkről.
Mostanában egészen különös érzések kerítettek hatalmukba, amiket ismét kiírtam magamból. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is ne rendszerezhetném ezeket már most egy blogba. Később nagyon sajnálnám, ha ezek is elkallódnának az utóbbi évek nem kevés termésével együtt.
Ezért alkottam ezt a blogot.
Amennyiben publikus lesz(még nem döntöttem el), sokak ellenszenvét fogom kiváltani, hisz a bejegyzéseim koránt sem lesznek aranyosak, kedvesek, cukik miegymás.
Kegyetlenül őszinték lesznek. ÉN LESZEK. Mert muszáj, mert kell. És ez így van jó. Számomra.
Üdvözöllek tehát kedves olvasó az életemben.
Nem tudom megállni, hogy ne írjak ide :O
VálaszTörlésKísérteties... eszembe jutott, mikor megvettem az első kemény borítású füzetet, elején virág mintába rakott ceruzákkal, és felírtam az elejére az időt -2002- majd szépen abbahagytam, és újra csak 2004ben kezdtem, de csupán addig míg nem jött Moi, a barátnőm, akivel közös naplóba kezdtünk, épp úgy, mint Ti :) Sok füzet megtelt akkor, majd gépen kezdtem naplót írni, míg beköszöntött az internet világa, és mivel olyan babázós típus vagyok, rögtön a baba-blogokra tapadtam, majd én is blogozni kezdtem.
Szóval, valami azt súgja, hogy van bennünk néhány közös vonás ;)
korban stimmelünk, úgyhogy a sok hasonló évszám a nehéz tiniéveknek köszönhető:) ettől függetlenül érdekes ez a sok párhuzam:)
VálaszTörlés