Két hete ismét erőteljesen vívódom a jövőmön. Gyakorlatilag szenvedek. Adódott egy munkalehetőség, bár nem csak rajtam áll, hogy elfogadom-e vagy nem, mert egyéni munka lenne. El is készítettük a társammal az ajánlatot a cégnek, de még nem derült ki, hogy megfelelőnek tartják-e, vagy visszautasítják. Igazából ebből indult ki minden, ugyanis az ajánlat készítését néhány nap munka előzte meg, feltérképezni a piaci viszonyokat stb. Mindez annyira jól esett, hogy azt el sem tudom mondani. A februári államvizsgám óta nem végeztem szellemi tevékenységet. Nem tanultam, csak a gyerekekkel voltam és itthon. És be kell valljam, hiányzik. Jó érzés alkotni, törni a fejem, szervezni...
A másik dolog, ami nagyon motivál, az a pénz. Pont kijövünk végül is, de nem ez lenne a cél ugye. Most tudnám megalapozni a jövőt, kicsit félre tenni. Nem is azért szeretnék jobban fizető munkát, hogy most magasabb színvonalon élhessek, mert ugyan elférne a gardróbomban még néhány ruha, de inkább a jövő. Hogy a gyerekeimet úgy szülhessem meg, hogy tudom, van biztonsági tartalék. Hogy ne 28 ezer forint GYESt kapjak.
Még nem siettetem a dolgokat, mert 3 hónapja még hallani sem akartam erről, és örültem, hogy rengeteget lehetek a gyerkőcökkel, csak az abban különbözött, hogy akkor folyamatosan tanultam mellette.
Szerintem minden embernek szüksége van szellemi aktivitásra is. Az, hogy kinek milyen mértékben, az már egyéntől függ. Az utóbbi 4évben nagyon sokat és nagyon keményen tanultam, és mindennek meg is volt az eredménye, sikerélményem volt, ezért nem volt nyűg. Persze egy egy vizsga előtt azért tudtam szenvedni meg utálni, de összességében jó dolog.
Nem akarok semmit elkapkodni, hagyom még kicsit, hogy sodorjon az ár, a folyamatosan változó gondolataim, de most már kezdem azért az energiáimat a munka irányába csoportosítgatni és lassanként hozzászokni a gondolathoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése