Ennyi kellett hozzá, hogy egyedül is teljes biztonságban érezzem magam a lakásomban, hogy ha Bálint reggel korábban kelt és elment, tudjak aludni (ha reggel 7kor ment el és semmi dolgom nem volt, akkor sem tudtam már aludni), hogy ha este későn jön, merjek zenét hallgatni, tv-zni és ne csak a neszeket hallgassam...hogy csukott ajtóval tudjak zuhanyozni...igen, parázós vagyok. És most rettenetesen büszke magamra, hogy túl tudtam ezen lendülni, és már igazán az otthonomnak érzem azt a helyet, amiért annyit küzdöttünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése