Zsanett

Ő a legelső bejegyzésemben említett barátnő. Az emailos. A "lelki szemetesem", persze kizárólag pozitív értelemben. Ismeretségünk 2003 szeptember 1-jén kezdődött, nem túl fényesen:) Ő volt az új lány a suliban, ráadásul nagyon jól nézett(néz) ki. Tehát konkurenciát jelentett. Az első hozzá intézett mondatom: "Bocs, de ez az én helyem." Mert pont oda ült, és a padtársammal sikeresen kitúrtuk szerencsétlent. Aztán októberben jött egy osztálykirándulás. Némi rossz minőségű ízesített vodka elfogyasztása utáni közös bokorba pisiléssel és énekléssel (Tééépj szééét, mire vársz még) örökre a szívembe zártam a szőke fejét:)

Természetesen minden marhaságot együtt követtünk el a tinikorunkban. Együtt lázadtunk fel minden ellen, főleg az iskolában, vagy azzal kapcsolatosan. Kb 18 éves korunkra már egymás legjobb barátnői lettünk. Tipikus sülve-főve barátság. Kihasználva az egyik neves telefontársaság nyújtotta előnyöket napi 6 óra iskola után este 6-tól 2-3 órákat beszéltünk telefonon. Neki sem volt szokványos gyerekkora, sőt. Épp annyira érezte magát egyedül, mint én. Talán ez jelentette a legelső komoly köteléket közöttünk. Miután leérettségiztünk, összeköltöztünk( mármint barátokként). Eljött a féktelen bulizás ideje. Egész nap otthon voltunk, éjjel éltünk és nappal aludtunk. Ez majdnem egy évig ment így. 2008ban megismerkedtem Életem Párjával, és Zsanettel megromlott a viszonyunk. Nem tudtam hova tenni az akkori konfliktusokat. Éjszakákon át sírtam érte, hogy ne taszítson el ennyire magától, de hiába. Mikor már menthetetlennek ítéltem a helyzetet, döntöttem. Elköltöztem. Vissza a szüleimhez. Ez május 22-én történt. A hiánya augusztusban lett elviselhetetlen. Többször is álmodtam vele, és sírva ébredtem. Augusztus végén minden teljesen felkavarodott, mert 1 éve olyankor kezdtünk el járni a Pázmányra együtt. Éreztem a vonat illatát, teljesen felelevenedtek előttem a suliban töltött órák, ahogyan a ZH hajnalán közösen próbáltuk a latint tanulni, abszolút hiába, hiszen előtte egyetlen órán nem vettünk részt. A rengeteg közös emlék, és a gondolat, hogy nekem soha többet nem lesz ilyen viszonyom senkivel, kezdett kicsinálni. Aztán történt valami, ami megváltoztatta a véleményemet Róla. Azt hittem, hogy a "közösen megalkotott" szívatásokat ellenem soha nem fogja felhasználni, de mégis. Akkorát csalódtam Benne, egy világ zuhant össze bennem ismét. Ezek után képes voltam magam mögött hagyni ezt az egészet és nem gondolni Rá. Bár folyamatosan figyeltem Őt a közösségi oldalakon. Mert érdekelt mi van Vele.

Egyik délután suliból hazajövet ledőltem kicsit aludni. Már majdnem elaludtam, mikor kaptam egy smst. Marha ideges lettem, hogy miért kell már megint zavarni engem, mikor épp aludni akartam. Hát Ő volt. Hogy beszélnünk kellene. Rögtön kipattantak a szemeim, és rohantam fel MSN-re. Sokat beszéltünk, de nem felszabadultan. Később találkoztunk is, majd elkezdtünk emailben kommunikálni. Csak hónapok múlva sikerült felgöngyölíteni a sérelmeket és történéseket.

Azóta is minden nap beszélünk, és nemhogy visszakaptam a barátnőmet, a lelki társamat, de azóta még mélyebb lett a viszonyunk. Szeretem, hogy bármit elmondhatok neki, nem ítélkezik felettem, de kegyetlenül a pofámba vágja a véleményét, és ezt köszönöm neki. Szeretem, hogy annyit lehet hülyéskedni vele. Az esti beszélgetéseket és "TV nézést" ha félévente egyszer ott alszom nála. Bár nagyon különböző irányba tart az életünk, ettől függetlenül mindig is Ő marad az, akiről majd mesélek a gyerekeimnek. Szeretném, ha évek múlva is az én "fijam" maradna, ha ő lenne "A gyerekkori barátnőm".

Ha ott lenne az esküvőnkön, ha lecsekkolná az "orange county-t" amikor terhes vagyok, ha eljönne és megnézné a gyerekeimet annak ellenére, hogy nem szereti a gyerekeket. Ha 30 év múlva is ugyan úgy kidumálnánk életünk minden apró részletét, mint most. Kezdve a "programtól" az "OC-n" át, a "kóla-fantáig"

Kösz fijam, hogy 2003.09.01-jén a helyemre ült!!! :)