Napocska

Teljesen feldobta a mai napomat, és úgy egyébként az egész blogolás-blogos közösség iránti érzéseimet Holdanyu, akitől kaptam egy blogos díjat:)
Nem sok dolgot írtam a blogba még, nagyon kezdetleges,pedig már kb 2 éve aktívan-napi szinten- olvasok kb 10 blogot. Néha néha kommentelek is, de nagyon kívülállónak érzem magam még mindig a közösségből, nem érzem magam oda valónak, ennek az a legfőbb oka, hogy kedvenc blogjaim a babablogok, és nekem(nekünk) még nincsenek gyerkőceink.
Ezen felül nem is igazán "reklámozom" magam. Sokan nem is tudják, hogy naponta benézek hozzájuk, hogy velük indítom a napjaimat, őket olvasom utazás közben, stb. Ez nagyon kettős viszont, mert gyakran jut eszembe, hogy "hivatalossá" kéne tennem a látogatói státuszomat, mert nem ér titokban olvasni a tudtotok nélkül, ugyan akkor meg semmi hasonlót nem tudok Nektek nyújtani, csak a belső kis gondolataimat.
Már nem csak akkor írok, mikor épp valami érzelmi vihar kellős közepén állok, hanem ha van bármi, amivel kapcsolatban jó vagy rossz tapasztalatom volt/van, hátha bárkinek segítséget nyújtok ezzel, kialakul egy közös téma.
És sokszor irigykedve olvasom a jó kis blogos talis bejegyzéseket, hogy sokan közületek már személyesen is ismeritek egymást.
Na ennyi volt a kis kitérő, visszakanyarodok a díjhoz:)

Hold-AnyuCicától kaptam a díjat, akire a véletlen folytán találtam rá, a gyerekeket már letettem aludni(akikkel dolgozom) és szörfölgettem a neten. Egy huzamra végigolvastam az egész blogot, és azóta minden nap kattintok. Velük izgultam kisCsillag születésénél is. Ugyan személyesen még nem találkoztunk, de a blog alapján egy végtelenül kedves lánynak tartom Őt, és szerintem nagyon nagyon sok mindenben hasonlítunk. Nem csak személyiségileg, hanem az őt körülvevő problémákra is gondolok(főleg lelki, családos), ezért könnyen tudok vele azonosulni.
Köszönöm a díjat!!!

Szabályok:
1. Vedd át a díjat
2. Köszönd meg
3. Tedd ki a blogodra
4. Add tovább 4 másik blognak
5. Írj magadról 3 dolgot

Az első 3 pontot már teljesítettem, jöhet a 4. Nehéz választás...(Ha nem HoldAnyutól kaptam volna, neki biztosan adnám, most:))

Elsőként Csillinek adom, mert őt is nagyon régóta olvasom. A mai világban nagy erénynek tartom, hogy valaki ennyire pozitív és vicces tud maradni a körülmények ellenére. Bármilyen rossz a kedvem, hozzá szívesen kattintok, mert tudom, vár rám egy jó sztori:) És mert 2 gyerkőc ellenére szupercsinos Anyuci!!!Szívesen találkoznék Veled is:)

Másodjára Csillusnak jár a Nap, az Ő blogjával kezdődött minden. Tőle kezdtem el ide oda kattintgatni és feltérképezni a babablogok világát. Mert rengeteg hasznos infót találtam már Nála, mert olyan nagyon irigylem(csakis jó értelemben!), hogy ilyen fiatalom már 3 gyermeke van, és még biztosan sokszor megtapasztalhatja ezt a csodát.

Harmadszorra Kingának küldöm a Napot, csodálom a türelmét, kitartását és azt, hogy ennyi mindent képes megadni a 4 kicsi gyerekének, és mindezt ilyen jól!
Vele különleges emlékeim vannak, 2010-ben váltottunk pár emailt a családdal, anyasággal kapcsolatban - lehet már nem is emlékszik rá:)- amiben azt írta, remélem nem baj, hogy beidézem:
"...Ha az én lányom lennél, most azt mondanám, hogy iszonyú büszke édesanyád vagyok, hogy ekkora dolgot szeretnél az életedben..."
Furcsán hangozhat, de ez azóta is ott lebeg a szemem előtt, nagyon tisztelem és fontosnak tartom a véleményét és hiszem, egyszer még szükségem lesz Rá, ha oda jutok és Ő ha tud, segíteni fog.

A negyedik díj pedig Cuckáé, aki szerintem szintén nem tudja milyen régóta olvasom:) Neki is a dolgokhoz való hozzáállását bírom annyira, a lazaságát, Őt pedig a tanyai életforma miatt irigylem:):) Ja, és könnyesre szoktam magam nevetni KisMicin, aki ízig vérig Nő, és reszkessenek a pasik 15 év múlva:D

És akkor magamról:
1.Biztosan senki nem tudja, hogy gyerek és fiatal koromat a sport határozta meg, 3 évesen kezdtem úszni, 5 éves koromban leigazolt a Honvéd, így versenyző lettem heti rengeteg óra edzéssel. Később futni kezdtem és a kéttusa(úszás-futás) nevű sportágban sokszoros magyar bajnok vagyok(vagy ez elévül egy idő után?:))
Voltak nehéz pillanatok, sokszor gyűlöltem az egészet, hogy e miatt nem lehettem úgy gyerek, mint a többiek, majd 14 évesen abbahagytam a versenyzést. Utólag pedig nem bánom, szeretek sportolni, nagyon erős izomzatom, kitartásom lett, és számomra ismeretlen fogalom bármit is feladni.Sporthoz tartozik még, hogy imádok táncolni, az úszás és futás mellett az Állami népi együttesben húztam le jópár évet Tímár Sanyi bácsival és Erzsike nénivel, majd akrobatikus rock and rollt táncoltam, és 18 éves koromig a showtánc mellett tartottam ki.
Azóta rendszeresen futok és edzek, de már csak magamtól.
26 érmem van országos bajnokságokról.

2. Vérbeli kos vagyok, nem tűrök ellentmondást, mindent katonás rendben szeretek, fejjel megyek a falnak, senkire nem hallgatok, minden magam szeretek megtapasztalni, nagyon jó vagyok bármiféle szervezésben.
Azért ez sajna nem annyira jó, dolgozom rajta, hogy kicsit puhuljak...(szerintem jól haladtam az utóbbi évek során.)

3. Gyűlölöm és elutasítom az erőszak mindennemű formáját. Sajnos már többször előfordult, hogy engem ért atrocitás, ezeket a mai napig nem tudtam feldolgozni, és sokkal félősebb vagyok az átlagnál. Pl utálok sötétben egyedül mászkálni, ha egyedül vagyok otthon, képtelen vagyok aludni a hiperszuper biztonsági rendszerek ellenére, és ez meghatározza a napjaimat is, amit nagyon nem szeretek, de egyelőre nem találtam még módot a legyőzésére. Az eszemmel mást gondolok a szituációkról, sokszor egyáltalán semmi félelmetes nincs a helyzetekben, de belül mégis szorít...

Hát, azt hiszem, hogy kimerítettem a díjat járó feladatokat, még egyszer nagyon köszönöm HoldAnyunak:)