Régóta foglalkoztat ez a kérdéskör, de tegnap láttam egy riportot ezzel kapcsolatosan, és nagyon megindultak bennem a témával kapcsolatos dolgok.
Az nem titok, hogy sok gyereket szeretnék, kb 3-4-et reálisnak is érzek:) Szívesen is maradnék otthon velük évekig, sőt, szeretnék is. Mindegyikkel. Nekem ez egyfajta hivatásféle és hobby egyszerre.
Az érem másik oldala pedig, ez lehet, hogy furán fog hangozni, de elég jó eszem van. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de mindig is nagyon könnyen átláttam mindenféle logikai dolgot, könnyen tanulok idegen nyelveket, felsőfokon beszélek franciául, tudok angolul, a németből sajnos már sokat felejtettem. Sosem állt tőlem távol a matek, de a humán tárgyak sem. A felsőoktatásban az előírt idő alatt végeztem, nem buktam meg, szakdolgozatom, szigorlatom, államvizsgám mind ötös. Elég jó a memóriám.
A munka nem büdös nekem, nem azért szeretnék otthon maradni a gyerekekkel, hogy megússzam a melót. Viszont az is igaz, hogy évekig nem szeretnék szemét munkát végezni aprópénzért.
De hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a nagycsaládot? Ha Apa eleget keres, akkor Anya maradhat otthon, tiszta sor. És ha Anya kicsit többre vágyna? Ha szeretne dolgozni is, de sehol nem kap lehetőséget, mert meghallják, hogy van gyerek, nem is egy, az már bonyolult esetnek számít, hiszen a gyerekek betegek lehetnek, a gyerekekért oda kell érni az oviba, suliba, és a munkáltatók köszönik szépen, ebből nem kérnek. Hozzáteszem az ő szemszögükből nézve ezt valahol megértem.
De akkor én, mint friss diplomás pályakezdő, mihez kezdjek? Legszívesebben most szülnék(igazából már évek óta:)) és 30 éves koromra iskolás gyerekem lenne. De nem szülhetek most, mert nem lenne rendes GYES, GYED stb. És mivel Bálint még nem diplomázott le, nem tudnánk megélni. Tehát kb 3-4 év múlva szülhetek.
Ez az időszak pont arra nem elég, hogy egy olyan tapasztalatot szerezzek, amire később lehet alapozni. Hiszen előrelépni ennyi idő alatt nem igazán lehet, és ugye említettem, hogy mindenféle kisegítői, asszisztensi melót, meg nem szeretnék csinálni, akkor inkább maradok bébiszitter, azt legalább imádom.
Így pedig már akkor nem lesz esélyem mikorra a gyerekek sulisok és visszamehetnék dolgozni. Azt, hogy "visszamenni" úgy kell érteni, hogy újra munkát keresni, hiszen 3 éves munkaviszonnyal 6 év kihagyás után senki nem fog visszavenni sehová. És akkor megint kezdődhetnének a megaláztatások sora. Túl öreg már, túl sok a gyerek, túl kevés tapasztalat.
Magyarországon jelenleg úgy látom, a család és a karrier között egyetlen logikai kapcsolat állhat, mégpedig a "VAGY ". Semmi "és", esetleg egy kis ez egy kis az. A nőnek már iszonyú fiatal korában döntenie kell erről. Nyilván, aki későn találja meg a párját akivel családot alapítana az más helyzetben van...
Alternatíva, hogy a nő beadja a kisbabáját a bölcsibe, ahol várólista van, elviszi magánbölcsibe ahol a keresete nagy százalékát ott is hagyja, és a gyerekét alig látja. Vagy még az is lehetséges, hogy Apa kimegy külföldre dolgozni, küldi haza a pénzt, és webkamerán látja a családját.
Szörnyű, de ez a valóság. Vagy csak én látom túl drámaian a helyzetet?
Anyák, leendő anyák akik olvastok, nektek mi a véleményetek erről? Ti hogyan oldjátok ezt meg?
Örülnék, ha most írnátok, szükségem lenne a tapasztalataitokra, véleményeitekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése